Ez a szó egyelőre még nem terjedt el a köznapi szóhasználatban, de mindinkább ismertté válik. Olyan sajtótermékről van szó, amelyet hajléktalanok terjesztenek, és árából részesedve némi keresethez jutnak. Több országban már valóságos hálózatuk van az utcalapoknak, Magyarországon is megjelenik egynéhány. A tipikus utcalap egyébként olyan cikkeket, interjúkat, riportokat, teszteket, recepteket és más írásokat tartalmaz, amelyek egy átlagolvasót érdekelhetnek.
A világ első utcalapja New York-ban jelent meg. Ma már több tucat ilyen újságot lehet kapni Észak-Amerikában, és az európai kontinensen is körülbelül ugyanennyi utcalapot jelentetnek meg. Az első magyar nyelvű utcalap, a Fedél Nélkül 1993. szeptemberében Ungi Tibor szerkesztésében jelent meg. Ennek az a jellegzetessége, hogy maguk a hajléktalanok írják, ezért kevésbé vonzó az átlagolvasó számára A Flaszter 1996. decembere óta jelenik meg, a Nonprofit Alapítvány szakembereinek gondozásában. 1997 óta a lap teljes jogú tagja az Utcalapok Nemzetközi Hálózatának. 2006-ban indult a Csillagszálló c. utcalap. A hajléktalanok csillagszállónak hívják azt, amikor a szabad ég alatt kénytelenek éjszakázni. Nem az utcán élők műveit, hanem kortárs művészek írásait közlik a folyóiratban. Minden számában valamilyen szociális problémáról is írnak. A Csillagszálló című kulturális utcalap karitatív célokat is szolgál. Szociális munkás megy ki a lapárusokkal a terepre, így a lappal nem koldulhatnak, viszont az árusokat megvédi az atrocitásoktól. A laphoz kizárólag aluljáróban, fehérre festett hordós standoknál lehet hozzájutni.
A kolduláson, a kéregetésen, vagy az ablakmosáson kívül az utcalapok árusítása is megélhetési forrást nyújt azoknak az embereknek, akik nem tudnak, vagy nem akarnak más megélhetési formához fordulni. Az utcalapok terjesztésének lényege nem csupán az, hogy lehetőséget ad a hajléktalan embereknek arra, hogy saját munkájukkal változtassák meg életüket, hanem, hogy átformálja a társadalom egészének a hajléktalanságról való felfogását. A közvélemény számára az autók ablakainak lemosása és az utcalapok árusítása kényszer-szolgáltatásnak minősül, viszont az utcákon látható óriásplakátok, a postaládánkba bedobott szórólapok és a marketing-cégek telefonhívásai nem számítanak annak. Valójában ezeket a tevékenységi formákat főként végrehajtójuk társadalmi rangja különbözteti meg egymástól.
