A lelkem
nyelvén hívlak:
hagyd az itt
és mostot –
kövess,
résnyire nyílt,
húsos szájjal
szippant hétrét
gyűrt
gyomrába
a vers,
a vers –
tér és idő
metszéspontja,
hol kéjesen
tobzódik álom
és gondolat, s amíg
önnön végükbe
vesznek a távok
cseppenként
oldódó vágyaink
lassan mindünket
feloldanak –
a lelked nyelvén
hívlak:
kövess!
