Egy-két éve divatos szó lett internetes vitafórumokon, blogokban a böszmeség főnév használata: Böszmeség azt képzelni, hogy csak a baloldalon vannak ilyenek. – Az ingolstadtiak szerint böszmeség lenne két ilyen karakterű autóval megjelenni a piacon, úgyhogy az egyiknek búcsúznia kell. – Micsoda böszmeség ez? Ilyet ország még nem látott csak az, aki benne van. – Valóban böszmeség ez az egész bombariadó dolog, elmeorvosi eset a végrehajtóitól, sajnos ez is a demokrácia következménye. – A böszmeség nem jó, de megszoktuk, sajnos. – Azért a szövegeikben mégis csak van egy nagy adag böszmeség.
Olykor még a sajtónyelv is él a böszmeség szóval: Ázsiai böszmeség – öt évre eltiltották a politizálástól a thaiföldi miniszterelnököt. (Hír TV)
A böszmeség főnév tájnyelvi eredetű, a böszme melléknév származéka. Vas megyében, Kemenesalján, valamint a Balaton mellékén ’faragatlan, goromba, buta’ a jelentése. A Zala megyei Gelsén és vidékén böszmett alakban él (’ostoba, bámész’), a Csallóközben pedig büszmett változatban szerepel (’duzmadt, kedvetlen’).
A böszmeség leginkább személyekre, az emberek faragatlan viselkedésére, ostoba cselekedeteire vonatkozik: Hát én nagyon röstellem magam, és nem is tudom, hogy ekkora böszmeséget hogy tudtam megtenni. – Nem egyszerűen butaság, de nagy böszmeség is gyűlölni a számunkra nem tetsző dolgokat... – Ha létezik intellektuális böszmeség, akkor az az, ahogyan sikerült Magyarországon kiüríteni a közbeszédet és leszállítani a színvonalát. – Ha van böszmeség, hát az mi vagyunk.
A beszélők néha személyektől elvonatkoztatva, dologra, akár tárgyra is utalnak a böszmeség szóval: „Több, mint egy átlagos online közösség”, írja az ismertető, ami persze böszmeség, hiszen minden induló szolgáltatás ezzel érvel. – A piacra lépés idején szürrealistán modernnek számító kasztniból mára valamiféle jóindulatú böszmeség maradt. – Mert ha mind böszmeség, akkor mehet a kukába, és megkönnyebbszik a lelkünk. – Szólok, hogy a szokásos piros műanyag tasak nem lesz elég, ide valami böszmeség kell!
