Szerkesztőségünkben kisebb vitát váltott ki, amikor a Magyar Nemzeti Tanács megszüntette intézőbizottságát, s a vajdasági magyarság parlamentje a hivatalos dokumentumban, amely a honlapon található, mindenhol nagybetűvel és külön írta, vagyis: Intéző Bizottság.
Vitára azért került sor, mert a lektorok kérték, hogy a helyesírás szabályai szerint, kis kezdőbetűvel és egybeírva jelenjen meg a másnapi újságban az intézőbizottság, ám voltak olyanok is, akik az „Intéző Bizottság” mellett foglaltak állást, azzal érvelve, hogy nem bírálhatjuk felül az MNT-t. A végén a józan (lektori) ész győzött, igaz, nem sokon múlt, hiszen a többség az MNT által használt nagybetűs írásmód mellett tette le a voksát, s megszokhattuk már Szerbiában, hogy a tömeg akarata többször is erősebb a szakértelemnél.
Az intézőbizottság kérdése megoldódott, azonban van egy szó, amely az utóbbi időben kezdett eltűnni az elektronikus és a nyomtatott sajtóból, ám beszédben és a hivatalos dokumentumokban új erőre kapott, s régen látott térhódításba kezdett. Ez a szó a munkaegység, amelyet az iskolákban dolgozó tanárok és az intézmények igazgatói előszeretettel használnak, sőt a hivatalnokok enélkül már ki sem mernek adni különféle stratégiákat, helyi akcióterveket stb. A munkaegységgel magában semmi gond nem lenne, ha a szó nem az általános iskolák nevei után szerepelne. Hiába jelentek meg cikkek arról, hogy ez a szó helytelen, hiába tiltakozik három helyen is Ami nyelvünk című könyvében megboldogult Kossa János, a Magyar Szó lektora, a munkaegység másodvirágzását éli. Tomán László egyik írásában ez olvasható: „a »radna jedinica« tükörfordításáról van szó. A Magyar nyelv értelmező szótára V. kötetében az 57. oldalon mindenki elolvashatja, hogy a munkaegység szó elszámolási mércét jelentett az egykori termelőszövetkezetekben. Kérdem én, hogy akkor mit keres ez a szó az iskolákban. Egyébként is, Kossa János azt is megmondta, hogy a »radna jedinica« magyarul üzemegység, tehát ha termelőüzemről van szó, annak a részét lehet így nevezni, nem pedig munkaegységnek, tehát összetéveszteni az elszámolási egységgel. Kérem az illető iskolák vezetőségét, vegyék ezt tekintetbe, s ne akarják, hogy Kossa János forogjon a sírjában.”
Az elmúlt években kétszer is szembe találtam magam a munkaegység szóval, s mindkétszer ő győzött. Először akkor, amikor egy szervezet közös pályázatát néztem át, s szóltam a titkárnak, hogy abból a részből, amely úgy szól: „a pályázati pénzek egy részét az egyik helyi általános iskola munkaegység felújítására költenénk”, töröljék a munkaegység szót. A titkár válasza csak annyi volt: nem lehet kitörölni, mivel a pályázatot támogató, pecséttel ellátott okmányon is így szerepel, s ott van az igazgató aláírása is. Hiába tiltakoztam, benne maradt a szövegben. Sportnyelven szólva: a munkaegység 1:0-s vezetésre tett szert.
A második „mérkőzésünkre” pár hónappal ezelőtt került sor, amikor a sport jövőjét meghatározó dokumentumot elkaptam lektorálásra. Nagy örömömre szolgált, hogy az összes munkaegységet a billentyűzet backspace nevű gombjával megsemmisíthettem, s így ledolgozom az egygólos hátrányomat. Ez így is történt, azonban amikor megláttam a kinyomtatott dokumentumot, először csak elsápadtam, majd rájöttem, hogy a munkaegység már 2:0-ra vezet. Történt ugyanis, hogy egy ügybuzgó hivatalnok minden egyes helyre, ahol valamelyik általános iskola szerepel, visszacsempészte az általam kicsit sem kedvelt szót.
Szomorúan kell megállapítani, hogy korábban hiába emelte fel szavát Kossa János, Tomán László, majd Szloboda János is a munkaegység ellen, a szót nem sikerült eltüntetni, az iskolák nevei után továbbra is ott díszeleg. Nagy gond, hogy az alapító dokumentumokban is megtalálható, s amíg felsőbb szinten, az iskolák igazgatói, az oktatási tanácsosok és a városvezetés nem üzennek hadat, addig bizony generációk nőnek majd fel, akik mindig odaírják vagy odamondják az iskolájuk nevének végére a munkaegység szót.
Hiába, (munka)egységben az erő, a néhány próbálkozásra pedig ráillik az „egy fecske nem csinál nyarat” mondás.
