Irodalmi estet tartott a doroszlói Móricz Zsigmond Magyar Művelődési Egyesület IRO-M irodalmi csoportja. Wilhelm József történész, irodalmár szervezésében bemutatták Vasagyi Mária zombori író Cézár című regényét, Németh Dezső és Paraczky László szenttamási helytörténet-kutatók Út menti körösztök Szenttamáson című kiadványát. Sor került Stock János helyi fotós fényképkiállítására. Közreműködött Dosztán László, aki gitárkísérettel Fehér Ferenc helyi kötődésű költő megzenésített verseit adta elő.
Wilhelm József az est apropójáról elmondta, hogy Vasagyi Mária nemcsak a zEtna Kiadó gondozásában a legutóbb megjelent Cézár című regényében, hanem az összes többi könyvében is általában a történelmi témák, dilemmák, helytörténeti vonatkozások felé tereli az olvasókat. Ez egy nagyon jó kapcsolódási pont ahhoz, hogy egy tőlünk nem messze lévő város, Szenttamás helytörténetébe is betekintsünk.
A történész kérdésire válaszolva, sajátos nyelvezettel íródott könyveiről, doroszlói munkaélményeiről Vasagyi Mária egyebek mellett elmesélte:
– Nagyon örülök, hogy most Doroszlón lehetek. Amikor október van, akkor mindig eszembe jut ez a falu, mivel ’62-ben a Magyar Tanszék hallgatójaként Penavin Olgával itt végeztünk néprajzi gyűjtést. Jómagam akkor növényneveket gyűjtöttem. Ekkor megfertőzött a néprajzi gyűjtés. Mindez azt jelenti, hogy néhány év múlva már önállóan kezdtem gyűjteni. Természetesen ide is visszavezetett az utam, szép anyagot sikerült összegyűjtenem, a szalagokat a zentai múzeumnak adtam át. (…) A volt apósom révén, aki egykor orvosdoktorként dolgozott, élt Doroszlón, és volt anyósom elmeséléseimből sokat hallottam arról, milyen volt az élet itt, a faluban, de nem a parasztság, hanem a falusi értelmiség körében. Nagyon érdekes volt hallgatni. Ezáltal is közelebb kerültem a faluhoz, miközben gyűjtöttem, másfelé is, összesen tizenhét éven keresztül. (…) Miért éppen a történelemről, a bácskai ember múltjának összefüggéseiről szólnak a regényeim? Kicsi koromtól kezdve érdekel a történelem, nagyon sok könyvet olvastam ilyen témában. Nagyon hatottak rám Mereskowszkij írásai, és ami az itteni világot illeti, a mi Bácskánkat, Papp Dániel is. Tulajdonképpen ez a két személy indított el engem az írói pályán. A történelem nagyon sok igazságot tanít, viszont az emberek nem hajlandóak megtanulni azt, amit a történelem milliószor előhoz. Az emberiség nem képes okulni belőle. Azért írom ezeket a könyveket, hogy aki elolvassa, az elkezdjen gondolkodni a tanulságokról és az összefüggésekről – hallottuk Vasagyi Máriától.
A zombori írónő Cézár című regényéből György Mária olvasott fel részleteket, az Út menti körösztök Szenttamáson című helytörténeti kiadványból L. Móger Tímea idézett.
,,A Szenttamáson található keresztek többsége útkereszteződés mellett vagy a közelben lévő földek végén áll, de a településen belül is állítottak kereszteket családok és egyének. Jelen pillanatban 19 keresztről tudunk. A településen belül és kívül összesen 15 keresztről található bejegyzés az egyházi könyvekben. (…)A keresztek helyei fontos pontokat képeztek a térképeken, de a katonai térképeken is bejelölték őket. Segítették a tanyavilágban és a szántóföldeken a tájékozódást, nevüket gyakran az ottani tanyákról, dűlőkről kapták. Az előtte elhaladó férfiak megemelték a kalapjukat, a nők és a gyerekek keresztet vetettek…”
Paraczky László és Németh Dezső szenttamási helytörténet-kutatók a könyv megírásának munkafolyamatairól anekdotáztak. Egyebek mellett elhangzott a fenti sorokban olvasható, keresztek iránt tanúsított tisztelet, ami megmaradt a viharos történelem során és jelenünkben is. Háborúk és betelepítések sem ingatták meg a keresztek irányában mutatott vallásos tiszteletet vagy éppen a babonás félelemérzetet. A szerzők beszámoltak a Gion Nándor Kulturális Központ egyéb, szintén általuk írt helytörténeti kiadványairól, a további tervekről, amelyek a település még feldolgozatlan, ám az utókor részéről felelősségtudattal felkarolni kész helytörténeti emlékekre vonatkoznak. Ilyen például a szenttamási oktatás vagy a helyi temetők témaköre.
A könyvek bemutatását követően a közönség megtekintette a Stock János fotóiból, Wilhelm József által összeállított tárlatot, amely a zombori Lilas Könyvkereskedés, Szlákó József és Angéla támogatásával jött létre. A történész egyebek mellett a következőképpen méltatta a doroszlói fotós munkásságát:
– Stock János egy korábbi riportban azt vallotta, hogy fényképezőgépével dokumentál, és kreatív fotókat készít. Az élet egyedi pillanatait igyekszik megragadni a készülékével. Kitartásának, motiváltságának köszönhetően többrétegű művészi értéket teremt. A fotóin először az elkapott pillanat esztétikumával szembesülünk, ám ezekben a töredéknyi mozdulatlanságba fagyott képekben igazi drámai feszültségek rejlenek. Képein nemcsak a nyakon csípett pillanatok „mesélnek”, hanem művészetének második rétegében a lencsevégre kapott emberek, tárgyak, a környezet megelevenülő történetei is erőteljesen szembeötlenek. Rádöbbenünk arra, hogy a képeken látható személyek, tárgyak, feliratok, házak, események valamilyen párbeszédet folytatnak velünk. Stock János képei nem csupán a jelenünk dokumentumai, hanem a mai világ értékrendjének, pontosabban fogalmazva, inkább az értékek nélküliségének a szószólói. A fényképeken gyakran megelevenednek létünk ellentmondásai, az élet groteszk, cinikus pillanatai. Képeinek van egy harmadik művészi vetülete, egy misztikusabb, elvontabb, mint az előző kettő. Ez nem más, mint a művészi játékosság a fényekkel, a mozgással, valamint a megörökített személyek karakterének kidomborítása – hangsúlyozta Stock János fotói kapcsán Wilhelm József.
