Az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék tudományos folyóirata, a Hungarológiai Közlemények 2019. évi 3. és 4. száma változatos tartalommal jelent meg. Azok is haszonnal forgathatják, akik nem tudósok, de érdeklődnek az irodalom és a nyelv kérdései iránt.
Az olvasó figyelmét már 3. szám első írása fölkelti, Kovács Gábor tanulmányának ismeretében kedvünk lenne elolvasni az elemzett művet, Gárdonyi Géza Ki-ki a párjával című regényét, amely a tüdőbeteg Olga és Csaba egymásra találásának története. Olvasói érdeklődésre tarthat számot Nagy Beáta írása is, aki a hangulat poétikájával foglalkozik Justh Zsigmond Művészszerelem című kisregényében. Szénási Zoltán Babits Mihály és az írógép című médiumtörténeti dolgozatát Barcsi Tamás tanulmánya követi, aki a felügyeleti rend irodalmi megjelenésmódjait vizsgálja Ottlik Géza és Kertész Imre regényeiben. A folyóiratban külön egységet alkotnak a magyar és a szerb kulturális kontaktusokhoz kapcsolódó írások. Faragó Kornélia Kanonizációs stratégiák – fordításirodalmi kérdéskörök címmel a modern jugoszláv próza magyar nyelvű antológiáiról értekezik. Toldi Éva Transznyelvűség, műfordítás, kánon című dolgozata Melinda Nadj Abonji Galambok röppennek föl című regényének német, magyar és szerb fordítását hasonlítja össze. Andrić Edit a vajdasági magyar nyelv lexikai interferenciajelenségeit kutatta. „Az interferencia fogalma a pszichológiából származik, a nyelvészeti kutatásokban pedig egy nyelv elemeinek behatolását jelöli egy másik nyelv rendszerébe, s gyakran az anyanyelvnek az elsajátítandó nyelvre gyakorolt negatív hatását értik alatta” – tudjuk meg Dušanka Zvekić-Dušanović tanulmányából, aki a magyar–szerb nyelvi esethasználatban megmutatkozó interferenciáit vizsgálta.
A Hungarológiai Közlemények 4. számának élén Szávai Dorottya a kortárs magyar költészetben megjelenő elégia műfajáról értekezik. Turi Zita Corvin Mátyás alakjának megjelenését vizsgálja a kora modern angol szövegemlékekben. Bartha Krisztina pszicholingvisztikai kutatásának eredményeiről számol be, amely a logikai ellentmondást tartalmazó mondatok megértését vizsgálja kétnyelvű gyermekeknél. Fejes László és Rebrus Péter Mennyire átlátszó az i? címmel egy szűk szakmai nyelvészeti problémát vizsgál. Bauko János Névszemiotikai tájkép – társadalom – identitás című tanulmánya a szlovákiai magyar földrajzi névhasználatba nyújt alapos betekintést. Németh Miklós a szegedi nyelvjárás használatában megmutatkozó generációs különbségeket mutatja be, Katona Edit pedig a társadalmi nemre vonatkozó metaforákat vizsgálja szónoki beszédekben. A számot Vörös István Mi az ironikus tudomány? című esszéje zárja.
A folyóirat megjelenését a Bethlen Gábor Alap, a Nemzetpolitikai Államtitkárság és a Szerb Köztársaság Oktatási, Tudományügyi és Technológiai Fejlesztési Minisztériuma támogatta. Megvásárolható az újvidéki Bölcsészettudományi Kar jegyzetboltjában, és elektronikusan is olvasható a hungarologiaikozlemenyek.ff.uns.ac.rs honlapon.
