A Szabadkai Városi Múzeumban egy hete megnyílt Vajdasági Magyar Képtár azoknak a magyar nemzetiségű, illetve a magyar művészettörténethez jelentősen hozzájáruló művészeknek az alkotásait dolgozza fel és mutatja be, akik a mai Vajdaság területén születtek, alkottak, kiállítottak 1830 és 1930 között. Olyan alkotókat is felölel, akiknek az említett korszakban keletkezett alkotásuk más úton került be a vajdasági közgyűjteményekbe, illetve magántulajdonba.
Ez tulajdonképpen a képtár újranyitása. Mint ismeretes, a képtár első megnyitása 1973-ban volt, azt a kiállítást 1974 januárjáig láthatta a közönség, a szabadkai városházán, ahol akkor a múzeum működött, s utána csak részlegesen került a látogatók elé. Például a Husvéth Lajos-ajándékgyűjtemény, vagy egyes alkotók retrospektív tárlatai révén.
A Vajdasági Magyar Képtár anyaga nem egy intézményhez kötődik, már 1973-ban is Bela Duranci művészettörténész is nagyon sok helyről kölcsönzött alkotásokat. Ugyanis Újvidéken, a Vajdasági Múzeumban, Újvidék város múzeumában, a Szerb maticában, a verbászi múzeumi gyűjteményben, a Zentai Városi Múzeumban, a nagybecskereki Népmúzeumban, az óbecsei Városi Múzeumban, a verseci múzeumban, a zombori városi múzeumban és a topolyai múzeumban vannak e periódusból származó alkotások – hallottuk dr. Ninkov Kovacsev Olga művészettörténésztől, aki a kiállítás és a katalógus szerzője.
Érdemes felidézni azt, hogy 1962-ben megalakult a szerbiai muzeológusok egyesülete keretében a Vajdasági Művészettörténészek Szakosztálya, és ennek eredményeként megkezdődött a nyilvános képzőművészeti gyűjtemények összeírása. Már az eredmények első publikálásakor, 1965-ben kiderült, hogy több vajdasági múzeumban nagyobb számú magyar alkotó műve található.
– A Szabadkai Városi Múzeumot jelölték ki a magyar művészettel foglalkozó kutatások székhelyéül. Azért döntöttek úgy, hogy a magyar galéria Szabadkára kerüljön, mert itt van a legtöbb ide vonatkozó alkotás, az is szerepet játszott, hogy Bela Duranci, a múzeum művészettörténésze tudott magyarul, diplomamunkáját is magyar művészet témaköréből írta a Belgrádi Egyetemen, és ő már 1965 óta foglalkozott ezzel. Az ő szervezésében megrendezett Nagy István-kiállítás volt az első, amelyen felhívták a figyelmet erre, hogy Vajdaságban több magyar alkotótól vannak értékes művek és ezeket érdemes lenne feldolgozni, bemutatni, foglalkozni ezzel. Több kiállítás is volt a Szabadkai Városi Múzeumban, például a Pechán József, Gyelmis Lukács kiállítás, a Husvéth-gyűjtemény is így került Szabadkára. A Magyar művészek alkotásai a Vajdaságban 1830–1930 között című kiállítás 1973. november 27-én nyílt meg, Duranci volt a szerzője, és egy katalógust is készített. Sok művet kölcsönzött más múzeumokból, magángyűjteményekből is. Habár Duranci nem dolgozott már a múzeumban, de tovább folyt a gyűjtemény gyarapítása, és voltak az említett periódusban alkotott művészeket bemutató kiállítások is, például Baranyi Anna művészettörténész sok Balázs G-. és Oláh Sándor-alkotást szerzett – ennek egy részét most kiállítottuk. A jelenlegi kiállításon a szabadkai múzeumon kívül a zombori múzeumból is szerepelnek alkotások, a katalógusba viszont a fent említett többi vajdasági intézményben található alkotások legnagyobb része is belekerült – tudtuk meg Ninkov Kovacsev Olgától.
A múzeum első emeletén található kiállítótermekben a falakon több mint 100 alkotás van, de a katalógusban 111 művész 396 alkotása szerepel színes reprodukcióval és a legfrissebb katalógusadattal. Az 1973-as katalógusban 51 alkotó 138 műve szerepelt. Mint Ninkov Kovacsev Olga megemlítette, a vajdasági múzeumokban az igazgatók, munkatársak nagyon készségesen elküldték a kért anyagot.
A kiállítótér 200 négyzetméteres.
FRISSÜLNI, VÁLTOZNI FOG A KIÁLLÍTÁS
– A képtáraknak nagy tér kell, különösen a nagy képeknél fontos a rálátás. E térhez képest sok művet sikerült kiállítanunk. Ez egy állandó kiállítás. Ám azt tervezzük, hogy időszakosan, például évente – annyi kell, hogy az emberek el tudjanak jönni megnézni egy tárlatot – ennek a kiállításnak egy részét frissíteni fogjuk. Az értékes alkotások nagy része most ki van állítva, főleg a szabadkai múzeum gyűjteményéből, de szeretnénk a többi múzeumnak azokat az alkotásait is, amelyek a katalógusban szerepelnek, bemutatni a kiállításon – értesültünk a tervekről a művészettörténésztől.
– A magyar galéria jelentősége, hogy feldolgozza és felmutatja a mai Vajdaság területén levő, a magyar képzőművészetnek egy jelentős periódusát és ebben egyedülálló a Vajdaságban ez a képtár. Ez a művészet az adott terület művészettörténetének szerves része, de a magyar egyetemes művészettörténet szempontjából és más szempontokból is fontos. Sok esetben a mai Vajdaság területén élt magyar alkotóknak, vagy a magyar művészettörténethez nagyban hozzájáruló magyar alkotóknak az alkotásait azoknak a gyűjteményeknek, ahol megtalálhatók, egy másik dimenzióját is képviselik, helytörténeti jelentőségük is van, például a verseci vagy a nagybecskereki múzeumban a bánáti festőknek. Mint ahogy itt, Szabadkán Oláh Sándornak vagy Farkas Bélának helytörténeti jelentőségük is van, így két dimenzióból is lehet rájuk tekinteni és vizsgálni őket. E festmények közül sok szerepel állandó tárlatokon, például a zombori múzeumban az Erzsébet királyné. Igazi nagy áttekintést a katalógus képvisel, de szeretném felhívni mindenki figyelmét a múzeumunk kiállítótermeiben eredetiben látható sok értékes alkotásra, és arra is, hogy három pontján a kiállításnak érintős képernyők vannak, ezeken olyan képeket nézhetünk meg, amelyek nincsenek kiállítva. Eisenhut Ferenczet, Telcs Edét mutatjuk be az egyiken, a másikon Husvéth Lajost, dokumentumokat, fényképeket, kerámiát, porcelánt, és a portrés kisteremben újvidéki, versei, zentai, óbecsei, verbászi portrék is megnézhetők az érintős képernyőkön.
Mint Ninkov Kovacsev Olga fogalmazott: fontos, hogy minél többen eljöjjenek a kiállítást megnézni. Nem kell, hogy mindenkinek minden tetsszen, de biztos, mindenki talál sok olyan alkotást, amiben kedvét leli, és elkezd érdeklődni a többi iránt is. Többször érdekes visszajönni, egyedül és társaságban is, a katalógust is érdemes kézbe venni, mert a katalógusban mind a 111 művész rövid életrajza is szerepel, és a vajdasági vonatkozások is. A katalógus grafikai tervezője Szalma Viktória grafikus . Nem csak vajdasági születésű művészek alkotásai vannak itt, nem csak olyanoké, akik rövidebb vagy hosszan időszakon át itt alkottak, hanem olyan magyar alkotóké is, akik az1830 és 1930 közötti periódusban kiállítottak ezen a területen, és a kereskedem útján is kerültek itteni köz- és magángyűjteményekbe alkotások, például Czigány Dezsőtől vagy Belányi Viktortól, akik nem éltek itt.
– Nagyon sok munka van még, szeretnék tanulmányokat írni ezekről az alkotókról, illetve időszakról. Az életrajzok, katalógusadatok felkutatása, az alkotások bemutatása egy lépés volt. Kontextusba helyezni ezeket az alkotásokat, ez lenne a második lépés. A vajdasági magyar képzőművészeti anyag feldolgozásának ez a képtár csak egy része, mint ahogyan az a Magyar Nemzeti Tanács kulturális stratégiájában is szerepel.
TÖBB SZEMPONTBÓL IS JELENTŐS
A Vajdasági Magyar Képtár több szempontból is jelentős: egyrészt a magyar nemzetiségű lakosság számára fontos az identitástudat kiépítésében, megőrzésében, de az itt élő többi nemzetiségnek is fontos lehet, hogy újra be lett mutatva a múzeumi gyűjtemény egy része. Muzeológiai szempontból is hasznos munkát végeztünk, mert már nagyon régóta, a hatvanas évektől a többi múzeum úgy tekint a szabadkai múzeumra, mint a magyar művészettel foglalkozó intézményre, ahol van magyarul beszélő szakember, szoktak segítséget is kérni (mint az Eisenhut-anyag feldolgozása és kiállítása esetében) A magyarországi magyarság számára is fontos lehet ez, és mindenképp minden műértő és műszerető ember számára is, mert a kiállításon magas színvonalú alkotások vannak kiállítva. A képzőművészet nemzetközi nyelvű, mint a zene is, nem a nyelv, a szó által hat igazán, hanem a színek, formák, vonalak által. Ám ugyanakkor nagyon fontos az is, hogy nem szabad elhanyagolni ezt a területet, nekünk ki kell állni ilyen szempontból is, és megmutatni ezt a kiemelkedő gyűjteményt, ez a szakmai funkciónk is. Ezért úgy gondolom, ennek a képtármegnyitónak már régen meg kellett volna történnie, és nagyon örülök, hogy részese lehettem ennek – hallottuk dr. Ninkov Kovacsev Olgától. A kiállítótermekben a feliratok négy nyelven – tehát angolul is – szerepelnek, és hamarosan elkészül a katalógus szerb változata.
TÁVLATOKAT NYITÓ GALÉRIA
– Két éve kezdődött a Vajdasági Magyar Képtár kialakítása, az első évben a Magyar Nemzeti Tanács ezt közvetlenül támogatta anyagilag, a második évben pedig a Bethlen Gábor Alapnál meghívásos alapon pályázhattunk. 60 millió forintot különített el a magyar állam erre a célra. A második szakasz volt a kiállítás kialakítása, felállítása, illetve a projektum részeként a katalógus elkészítésére. Két évig folytak az átalakítások az épületben, ezzel óriási lehetőséget kapott a múzeum, most elértük azt a szükséges szerkezetet, térfelületet, hogy ki tudjuk alakítani, fel tudjuk állítani az állandó kiállítás egyéb anyagát is a múzeumban, ehhez ez a támogatás is nagymértékben hozzájárult – hallottuk Hulló Istvántól, a Szabadkai Városi Múzeum igazgatójától.
Az idők során el lett felejtve, háttérbe szorult (1987-től több, mint 20 évig nem volt állandó képzőművészeti tárlata sem a múzeumnak), hogy annak idején, a hatvanas években a Szabadkai Városi Múzeumot bízták meg, hogy az 1830 és 1930 közötti időszakkal, e magyar alkotókat és a Vajdaság területén található alkotásokkal foglalkozzon. E gyűjteményből lett 1973-ban az állandó kiállítás, amely 1974 januárjáig tartott, de ezt követően is folyamatosan lett bemutatva ebből az anyagból egy-egy kiállítás, tematikus válogatások révén.
Folyamatosan a mi feladatunk volt, hogy ebből az időszakból alkotókkal, életpályákkal foglalkozzunk. Regionális jelentőségű feladatkört, hatáskört kapott a múzeum. Nemrégiben tudtam meg, hogy 1973-tól a nyolcvanas évek végig a tartományi szerveknél költségvetési tétel volt, a múzeum jelentős anyagi támogatásban részesült, hogy vajdasági szinten törődjünk ezzel a magyar anyaggal és természetesen gyűjtsük tovább. Idővel elfejetődött, elmosódott, hogy ezt az anyagot úgy tekintették, persze nem szó szerint, mint intézményt az intézményben. Nem volt erre külön felvett ember, vagy külön számla, de a költségvetésben évek hosszú során jelentős tétel, bevételi forrás volt. A kilencvenes évek elején ez a támogatás, ez a regionális jellegű hatáskör megszűnt.
Most is a kiállítás csak egy része a projektumnak. Ide tartozik például a privát gyűjteményekben található művek felkutatása, jegyzékbe vétele, ennek az anyagnak a feldolgozása.
Nagy gond lenne, ha csak Szabadka város költségvetéséből fedeznék e projektum működtetését, hisz regionális jelentőséggel bír. A már említett beruházással történt meg a dolgok rendbetétele, helyretétele. Az állandó kiállítás pedig, véleményem szerint, egy modern kiállítás, olyan elemekkel, amelyek manapság már jelen vannak az igényesebb kiállítótermekben, modern eszközökkel felszerelve, gondolok itt az érintőképernyőkre, ezt az interaktív részt folyamatosan bővítjük. Múzeumpedagógiai szempontból ez a képtár ideális képzőművészeti órák tartására is. Sajnálom, hogy a szabadkai iskolák keveset használják képzőművészeti órára a múzeumot. A kulturális turizmus szempontjából is jelentős. Egy példa: egy egri kirándulás során az útvezetőnk úgy mutatta be Gárdonyit, mint aki sokat tett azért, hogy idelátogassanak a turisták. Kosztolányi szülővárosában ugyanolyan varázsa van a Kosztolányi-életműnek, mint Gárdonyi Gézának Egerben. A magyar miniszterelnök ki is mondta, hogy Szabadka a kulturális turizmus egyik központjává válhat, hisz komoly lehetőségei vannak. Itt a gimnáziumban a Kosztolányi-szoba, előtte az emlékpark, hamarosan elkészül a Zsinagóga felújítása, itt a Városi Múzeum, a városháza és a szecessziós épületek. Ezt a lehetőséget a városnak ki kellene használnia. Mindennek komoly hatása lehet a kulturális turizmus fellendítésére.
A múzeum munkaideje: hétfő szünnap, hétköznap 10-tól 18 óráig, szombaton pedig 10 órától 2 óráig. 100 dinár a belépő, ha az iskolák órát tartanak itt, a tantervből egy programot valósítanak meg, akkor ingyenes, és még a múzeumpedagógus segítségére is számíthatnak a tanárok.
Van egy olvasósarok is a galériában, a közönség szakirodalomkönyveket, katalógusokat, monográfiákat lapozgathat. Boros Viktória látványtervező tervei alapján kis ülőkéket, kis szőnyegeket helyeztek el a gyerekek számára – ahol egy-egy műről lehet beszélgetni, rajzolni –, de idősebbek is kihasználhatják.
A tárlaton levő festmények egy részét Korhecz Papp Zsuzsanna restaurálta, a szobrok egy részét pedig Biacsi Karolina.
