A Magyar Nemzeti Tanács Kulturális Stratégiája fontos feladatként jelöli meg a zentai Városi Múzeum képzőművészeti gyűjteményének feldolgozását, valamint egy állandó kiállítás létrehozását, ugyanis a zentai Városi Múzeum kiemelkedő szereppel bír a huszadik századi modern és kortárs képzőművészet szempontjából. Az MNT stratégiájában szereplő leírás szerint ugyanis zentai Városi Múzeumban a vajdasági, 1952-től keletkezett, magyar modern és kortárs képzőművészet van a legjobban képviselve a településen az 1952-től működő művésztelep munkájának köszönhetően.
– A Zentai Városi Múzeum képzőművészeti gyűjteménye a Zentai Művésztelep, valamint a vajdasági és az ex-jugoszláv művésztelepek egy-egy szegmensét öleli fel. A törzsgyűjteményünk és a fiatalon elhunyt szobrászművész, Tóth József nevét viselő külön gyűjteményünk is az ’50-es, ’60-as, ’70-es éveket mutatja be. A gyűjteményünk hozzávetőlegesen 2000–2500 tételből áll, tehát van miből válogatnunk, és ha a szerzőket nézzük, akkor sem kell szégyenkeznünk, hiszen a legnevesebb vajdasági magyar alkotók mellett például Milan Konjovićtól is huszonvalahány kép szerepel a gyűjteményünkben, amivel nyilvánvalóan nem sok képtár tud dicsekedni, leszámítva persze a zombori Milan Konjović Galériát, de a teljesség igénye nélkül említhetném Balázs G. Árpád, Benes József, Petrik Tibor, Petrik Pál, Szilágyi Gábor és Torok Sándor, vagy éppenséggel Milan Kerac és Oprešnik Ankica alkotásait is, amelyek mind-mind fontos szerepet töltenek be a gyűjteményünkben – magyarázta lapunknak nyilatkozva Pejin Attila, a zentai Városi Múzeum vezetője. – Nagyon örülünk annak, hogy a Magyar Nemzeti Tanács beleillesztette a Kulturális Stratégiájába azt a kortárs képzőművészetre vonatkozó célkitűzést, hogy Zentán legyen egy állandó képzőművészeti kiállítás. Ennek megvalósítása pillanatnyilag csupán gondolati szinten van, viszont szeretnénk majd felgyorsítani a folyamatot, annál is inkább, mert Szabadkán már megnyílt ennek az előzménye, ugyanis a stratégiai leírás szerint a Szabadkai Városi Múzeum állandó kiállítása az 1945 előtti képzőművészeti élettel foglalkozik, a mi részünk pedig az 1945 utáni képzőművészet lesz majd – tette hozzá Pejin Attila, aki szerint egy állandó képzőművészeti kiállítás jelentős szerepet tölthet majd be a kortárs képzőművészet elfogadtatásában és népszerűsítésében is. Ennek létrehozása azonban – ahogyan fogalmazott – többlépcsős folyamatot igényel.
– Először is megfelelő helyet, megfelelő épületet kell találnunk, olyat, amely alkalmas egy képtár kialakítására, ugyanakkor közel van a város központjához is, hiszen fontos, hogy az embereknek ne kelljen nagy távolságokat megtenniük, ha esetleg elhatározzák, hogy egy kiállítás megtekintésével szeretnék eltölteni a szabadidejüket. Remélem, hogy a következő évre már sikerül megtalálnunk a megfelelő épületet, ezt követően pedig elkészülhet a projektumterv is. Ez egy igen nagy falatot jelent majd, amit éppen ezért igen körültekintően kell megtervezni és megvalósítani. Nyilvánvalóan nem lehet akárhogy adaptálni és berendezni egy olyan épületet, amelyben műtárgyakat szeretnénk kiállítani. Különösen abban az esetben, ha olyan épületre esik majd a választásunk, amely önmagában is műemlék, mint ahogyan a Városi Múzeum épülete is az. Semmiképpen sem lesz elegendő a puszta tatarozás, tehát a kiválasztott épület állagának a helyreállítása, hanem olyan belsőépítészeti megoldási szükségletek is felmerülnek majd, amelyeknek köszönhetően lehetővé válhat, hogy az alkotásokat valóban izgalmas módon tudjuk a közönség elé tárni, hiszen a kortárs képzőművészettel éppen az a probléma, hogy ha nagyon szokványos módon állítjuk ki az alkotásokat, akkor azok könnyen unalmasakká válhatnak, éppen ezért külön meg kell majd küzdenünk azzal is, hogy egy-egy alkotást hogyan tegyünk érthetővé és vonzóvá a látogatók számára. Elképzelhető, hogy alkotásról alkotásra haladva kell majd megoldást találnunk ezekre a kérdésekre, amelyek nem minden esetben belsőépítészeti kérdéseket jelentenek, hanem esetenként sok egyéb megoldási lehetőséget érintő kérdéseket is. Az elszántság igen nagy mind a mi részünkről, mind a Magyar Nemzeti Tanács részéről, és az önkormányzat is támogatja a kezdeményezést, éppen ezért reményeink szerint három-négy éven belül meg tudjuk majd valósítani ezeket a célkitűzéseket, persze egy olyan világban, amelyben a kultúrára egyre kevesebb és kevesebb pénz jut, nehéz pontosan megjósolni a megvalósítás folyamatának esetleges időtartamát – hangsúlyozta a zentai Városi Múzeum vezetője, aki a közeljövőre vonatkozó, képzőművészettel kapcsolatos tervekről szólva kifejtette, az idén a legfontosabb célkitűzésük, és egyben – ahogyan fogalmazott – rendkívül édes kötelességük is, méltóképpen megemlékezni Ács József festőművész születésének századik évfordulójáról.
– Ács József egyike volt a Zentai Művésztelep alapítóinak. Persze nemcsak a zentai, hanem más művésztelepek megalakításánál is ott bábáskodott, hiszen a vajdasági kortárs művészetben mindenütt igyekezett jelen lenni, nemcsak művészként, hanem pedagógusként, újságíróként, kritikusként és egyéb minőségekben is, ugyanis nagyon sokoldalú művészszemélyiség volt. November 14-én ünnepeljük a születésnapját, és nagyon nagy örömünkre szolgált, hogy a Topolyai Múzeummal közösen javasolhattuk, hogy a születésnapja legyen a vajdasági magyar képzőművészet napja, egy olyan kiemelt dátum, amelyet a jövőben szeretnénk a kortárs képzőművészet elfogadtatására és népszerűsítésére is felhasználni. A képzőművészetnek ugyanis ez egy nagyon gyenge pontja, akár a művésztelepi tevékenységekről, akár a kiállítási tevékenységekről van szó. A kortárs alkotások nincsenek jelen sem az iskolai oktatásban, sem a különféle képzési programokban, aminek következtében nagyon kevéssé ismerjük azokat. Holott ez az a műfaj, amelyet nem élvezhetünk rutinból, hanem nekünk is vele együtt kell felnőnünk – magyarázta Pejin Attila a zentai Városi Múzeum vezetője, aki szerint mindennek megvalósulásában fontos szerepet játszhat majd mind a vajdasági magyar képzőművészet napja, mind az állandó képzőművészeti kiállítás létrehozása is.
