A Nemzeti Kulturális Alap és az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával, valamint a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet szervezésében a Vajdaságba is eljutott a budapesti Trainingspot Társulat és a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ koprodukciójában létrejött Bábel center című színházi nevelési foglalkozás. Március 13–15. között ellátogattak Csantavérre, Tóthfaluba, Zentára, Zentagunarasra és Szabadkára.
Nyolcadikosok és első középiskolás diákok vehettek részt a programban, melynek fókuszában a tanári és emberi felelősségvállalás áll. Az interaktív előadásban a színészek a résztvevő diákokkal közösen alakítják a cselekményt, melynek végén felvázolódik egy ideális tanulói környezet, amely mindenféle módon segíti az érettségizőket, de még arra is választ kaphatnak, hogyan hatnak a döntéseink a jövőre, magunkra és egymásra nézve. A darabot Kárpáti István írta és Hajós Zsuzsa rendezte. Szereplők: Boros Ádám, Benya Kata, Jobbágy Kata, Lovas Dani és Manyasz Erika.
A zentai produkció előtt Hajvert Lódi Andrea, a VMMI munkatársa összegezte a színházi foglalkozás alapvető célkitűzését. Elmondta, a Kerekasztal Színházi Nevelési Központnak már 25 éves tapasztalata van színházi nevelésben, ők a legrégebbi ilyen típusú társulat Magyarországon. Amit ők művelnek, az elsősorban nevelési program, azzal, hogy erre a célra a színházat használják fel. Amikor adott egy pedagógiai cél, egy erkölcsi vagy társadalmi probléma, amelyet szeretnének körbejárni a gyerekekkel, akkor nem szolgálnak számukra előregyártott válasszal, hanem előadás közben elgondolkodtatják őket folyamatos kérdezés útján, rádöbbentik őket a válaszokra, és akkor érnek vele célt igazán, ha a fiatalok még utána is eltöprengenek a problémán. Az eredmény tehát nem látható azonnal, viszont hosszú távon hatékony; Nyugat-Európában már régóta nagy sikerrel alkalmazzák ezt a módszert az élet számos területén. A VMMI-nek idén három ilyen jellegű társulattal is szerződése van, a program hónapokkal ezelőtt kezdődött, és májusig fog tartani. Igyekeznek minél több településre eljuttatni a gyerekeknek olyan előadásokat, ami róluk és nekik szól, és ami elgondolkodtatja őket.
Zentán a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium egyik tantermében lépett fel a Trainingspot Társulat, ahová mi is beültünk megnézni őket. Az előadás kerettörténete röviden annyi, hogy adott egy középiskolai osztály két tanárral és mindössze három tanulóval – akik közül ketten is migránsok. Készek beilleszkedni, a nyelvet is megtanulták már, ám Fatimának az otthonban akadnak gondjai a nevelőtanárral, Hasszán pedig hamarosan betölti a tizennyolcat, amikor is gyűjtőtáborba fog kerülni, ahol majd döntenek a további sorsáról. Mivel Fatimát tekintve szinte tipikus tinédzserproblémákról beszélhetünk, vegyük inkább Hasszán esetét: Mit tehet az együttérző tanár, aki szinte már gyermekeként szereti a diákját? (És akinek a Rage Against the Machine a kedvenc zenekara!) Segítsen neki embercsempészt keresni? Győzze meg arról, hogy fogadja el a repülőjegyet a Közel-Keletre? Fogadja örökbe?… Hát a magyar osztálytársnő? Fogadja férjéül?… Az igen hangulatos, érzelmekben és humorban is bővelkedő előadás alatt valóban minden irányból körbejárták ezeket az igencsak aktuális kérdéseket, és öröm volt közben nézni a diákok arcát, hogyan oldódnak fel, hogyan kezdenek belehatolni maguk is a történetbe, különösen, miután – kisebb csoportokat alkotva a színészekkel – át is beszélhették az esetet két ízben is. A legvégén pedig egyikük testi valójában is részesévé vált a darabnak. Mindeközben még arra is jutott idő, hogy a mindenkori és „mindenholi” bürokrata, fafejű és érzéketlen hatalom is megkapja a maga fricskáit. A végkifejlet? A színpadi zárókép láttán cseppet fellélegezhettünk ugyan, de attól még minden függőben maradt – ahogyan az az életben is lenni szokott…
