Nagy sikerrel mutatta be legújabb előadását, a Szabó Magda műve nyomán készült Sziget-kék című zenés mesejátékot a Zentai Magyar Kamaraszínház társulata. A különleges hangulatú produkció szereplői, Dévai Zoltán, Kucsov Borisz, László Judit, Lőrinc Tímea, Nagyabonyi Emese, Nešić Máté, Papp Arnold, Rutonić Róbert és Virág György, rendezője pedig Szalóky B. Dániel. Az előadásban elhangzó dalok szövegét Orbán Sándor írta, zenéjét Bakos Árpád szerezte, a jelmezeket a társulat színésze, Rutonić Róbert tervezte.
Vidám pillanatok tömkelegét kínálja a közönségnek, köztük elsősorban a gyermekeknek a Zentai Magyar Kamaraszínház legújabb előadása, a Szabó Magda műve nyomán készült Sziget-kék című zenés mesejáték, amely amellett, hogy kiváló szórakozási lehetőséget kínál, komoly mondanivalót is szeretne közvetíteni a gyermekek számára.
– Amikor megkaptam a felkérést, hogy jöjjek Zentára, és csináljunk egy mesejátékot, akkor három-négy előadás jutott az eszembe, és megpróbáltam komolyan venni azt, hogy mivel először találkozom nemcsak egy társulattal, hanem egy város közönségével is, még ha a gyerekeken keresztül is, mégiscsak színházat kell csinálni ahelyett, hogy belemennénk valamiféle kedves játékoskodásba – magyarázta Szalóky B. Dániel, aki elmondta, mivel korábban abban a szerencsés helyzetben volt, hogy vagy a saját stúdiójából kinevelt színészekkel dolgozott, vagy tíz-tizenöt éven át dolgozott valahol, és ezért a színészei minden gondolatát ismerte, aminek köszönhetően pontosan tudta, hogyan tud építkezni belőlük, a próbafolyamat során a legnagyobb kihívást az jelentette számára, hogy mindezt hogyan pótolja. – Úgy jöttem ide, hogy hat hetem van arra, hogy létrehozzunk egy előadást. Éppen ezért a találkozásunk kezdeti szakaszában nem is foglalkoztunk mással, mint azzal, hogy közös stílust és közös világnézetet próbáljunk kialakítani, meghatározva azt is, hogy miként dolgozzunk, és milyen legyen az előadás jellege. Fontosnak tartottam tehát, hogy a próbafolyamat kezdeti szakaszában viszonylag hosszú időt szánjunk az ismerkedés folyamatára, amelynek során felmértem, ki miről hogyan gondolkodik, és persze ők is felmérték, hogy én milyen felfogás szerint próbálok foglalkozni a színházcsinálás művészetével. Egy teljes hetünk ráment erre, amit egyáltalán nem bánok, hiszen ezalatt az időszak alatt nagyon sok dolog kiderült róluk, egyebek mellett az, hogy tudnak zenélni, tudnak táncolni, tudnak mozogni és egyéb dolgokat is. Mivel az összművészetnek vagyok a híve, azt mondtam, ha ezt mind tudják, akkor ezt mind csinálni is fogjuk. Valamikor nagyon-nagyon régen láttam egy orosz színházat, amely azóta is a színházideám, amelyben a színészek különféle belógó hangszereket szólaltattak meg, összességében mindegyikük négy-öt hangszeren tudott játszani, és mindeközben végigtáncolták, végigmozogták az előadást, amitől az nemcsak rendkívül komplex, hanem igen élvezhető is lett. Mindig úgy gondoltam, hogy nekem ilyenben sosem lehet részem, hiszen sosem fogok olyan társulattal találkozni, amelynek tagjai ilyen sokrétű kvalitásokkal rendelkeznének, aztán eljöttem Zentára, és tessék! Úgyhogy most igyekeztünk kipróbálni ezt a fajta hozzáállást. Lehet, hogy „csak egy meseelőadás” keretében, de úgy gondolom, hogy ez az előadás nem „csak egy meseelőadás”, hanem egy olyan komplex színházi előadás, amelyben megmutatjuk mindazt, amit a színházról és a színházcsinálásról gondolunk. Mindez persze rendkívül nehéz feladatot ró a színészekre, hiszen szinte valamennyien több szerepet játszanak, ráadásul élőben zenélnek is, közben rengetegszer át kell öltözniük, amire olykor csak nagyon rövid idő áll rendelkezésükre. De ez a színház – fogalmazott Szakóky B. Dániel, aki kérdésünkre, miszerint a megszületett előadás mennyiben hasonlítható az eredeti műhöz, illetve a saját eredeti elképzeléseihez, elmondta, az eredeti mű nem színpadra készült, így ahhoz nem tudtak ragaszkodni. – A színpadi változatot egy zalaegerszegi színészbarátom, Andics Tibor készítette, az ő munkáját dolgoztuk át Orbán Sándorral, illetve felkértem Bakos Árpád barátomat, hogy szerezzen zenét a dalokhoz. Az én eredeti elképzelésem nagyjából benne van abban, amit az elkészült produkcióban láthat a közönség. De szeretek úgy dolgozni, hogy a színész társ legyen az előadás elkészülésének folyamatában, tehát nagyon sokat kérdezek, és nagyon sokat irányítok olyan módon, hogy a beszélgetésekből derüljön ki, melyek azok az irányok, amelyeket valamennyien jónak tartunk, akik részt veszünk egy-egy produkció elkészítésében. Ezúttal is sok beszélgetés és vita során jutottunk el addig, amíg a bemutatott formájáig épült és színesedett az előadás. Voltak természetesen elvi kérdéseim, amelyekhez ragaszkodtam, amiket mindenképpen szerettem volna viszontlátni, de amit a színészek a saját kreativitásukból fakadóan hozzátettek a produkcióhoz, az mind benne van. Ilyen elvi kérdés volt például a figurák milyensége, tehát az, hogy meddig lehet elmenni a figurák megformálásakor, illetve maga az előadás stílusa is, hiszen annak ellenére, hogy gyermekelőadásról van szó, amelyet elsősorban óvodásoknak játszunk, a természetes játékstílus mellett tettem le a voksomat, aminek köszönhetően úgy érzem, a négyéves gyerek is élvezi az előadást, ugyanakkor a nagyobb gyermekek, sőt, esetlegesen a felnőttek is, legalábbis az eddigi tapasztalatok erre engednek következtetni. Ragaszkodtam a történet mondanivalójához is, hiszen úgy vélem, amellett, hogy játszunk, és megmozgatjuk a gyerekeket, nagyon fontos, hogy az előadásban elhangozzanak azok a Szabó Magda által megfogalmazott gondolatok, amelyeket a gyerekeknek is hallaniuk kell, hiszen csakis ezáltal nyílik lehetőség arra, hogy azok megragadhassanak bennük – fogalmazott Szalóky B. Dániel.
A Sziget-kék című zenés mesejáték a szeretetről, a barátságról, az egymásért való kitartó küzdés sikeréről és a felelős cselekedetekről is szól. Éppen ezért a szórakoztatás mellett ezekre az értékekre is fel kívánja majd hívni mind a zentai, mind a környező községekbeli gyermekek figyelmét.
A Zentai Magyar Kamaraszínház Sziget-kék című előadásának szereplői Dévai Zoltán, Kucsov Borisz, László Judit, Lőrinc Tímea, Nagyabonyi Emese, Nešić Máté, Papp Arnold, Rutonić Róbert és Virág György, rendezője pedig Szalóky B. Dániel. Az előadás Szabó Magda Sziget-kék című regényének Andics Tibor által elkészített színpadi változatára épül, amelyet Szalóky B. Dániel és Orbán Sándor dolgoztak át. Az előadásban elhangzó dalok szövegét Orbán Sándor írta, zenéjét Bakos Árpád szerezte, a jelmezeket pedig a társulat színésze, Rutoni Róbert tervezte.
