A Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház felújította a Magyar Piéta című előadását. Siposhegyi Péter és Andrási Attila drámájának főhőse, Keresztes Krizosztóm újvidéki ferences rendi atya és rendfőnök 1944-ben, a második világháború végén, bár sejti, hogy mi következik, és lenne lehetősége a menekülésre, mégis úgy dönt, hogy az elkövetkező vérzivataros időkben sorsközösséget vállal a délvidéki magyarsággal, híveivel és állomáshelyén marad. Az előadás kerettörténete szerint 2004 késő őszén egy délvidéki színtársulat Szabadkán, Kosztolányi szülővárosában színre viszi az 1944. évi délvidéki magyarirtást. A próbák állandó témája a közelgő december 5-i népszavazás...
A felújított előadás munkabemutatója szerdán volt a szabadkai Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesületben. Mint Andrási Attila rendező elmondta, jelentősen megváltozott a korábbihoz képest a szereplőgárda. Két új színész: Szemerédi Bernadett és Varga Tamás játszik ezentúl az előadásban Molnár Zoltán mellett, Krizosztóm atya szerepében pedig évek múltán ismét Csernik Árpádot láthatja majd a közönség, akivel egykoron az eredeti bemutató is volt.
– Egy felfrissült, pörgő ritmusú, igen izgalmas előadást láthat a közönség. Az 1944-es véres események 70. évfordulója van az idén. Az évforduló az egyik oka, hogy felújítottuk az előadást – hallottuk Andrási Attilától.
– 2006 óta valamivel több mint 80 alkalommal játszottuk a Magyar Piétát Erdélyben, Felvidéken, a Délvidéken, az anyaországban. Reméljük, a következő időkben sűrűbben játsszuk itthon ezt az előadást. Állandóan meg kell emlékeznünk ezekről az eseményekről, nem szabad sem elhallgatni, sem eltussolni a népirtást. Ez egy szándékolt etnikai tisztogatás volt, a szülőföldünk etnikai viszonyának a megváltoztatása. Ebben volt egy hideg államigazgatási szándék, nem pusztán egy bosszú volt, hogy a hideg napokért bosszút álljanak. Szándékolt volt, egyrészt az itteni németeket kiűzni, másrészt a magyarság számát jelentősen csökkenteni. Erre emlékeznünk kell, műsoron kell tartani az ilyen előadásokat – szögezte le a rendező.
Az ártatlan áldozatok gyerekeinek, unokáinak elégtétel, hogy megemlékeznek a hozzátartozóikról.
– Az én nagyapám is közvetlenül a kommunizmus bukása előtt kezdett el erről beszélni, nagyon sokáig nem tudtam semmit, és akkor kiderült, az áldozatok közt volt családi barát, volt szomszéd a szemben lévő házból, és azt is megtudtam, hogy akik kivégezték őket, azok közül is volt, aki ugyanebben az utcában lakott. Félelmetes dráma derül ki a túlélők, szemtanúk elbeszéléseiből. Az együttéléshez az is hozzátartozik, hogy nyíltan beszéljünk e dolgokról, nem lehet hazugságban békésen együtt élni. Amikor a hazugság uralkodik, akkor ennek következményei az elvándorlás, megfélemlítés, asszimiláció, nekünk viszont az a célunk, hogy megmaradjunk itt a szülőföldön, és magyarnak – hangsúlyozta Andrási Attila.
A Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház április 13-án lép közönség elé Adán a Halottak napjától virágvasárnapig című előadással, április 15-én Szabadkán, a Lányi Ernő IME-ben a Magyar Piétát viszik ismét színre.
