A fesztivál második napján a szabadkai Gyermekszínházban, az újvidéki Ifjúsági Színház játszotta az Ima li deda odelo? című előadását, amely a halál témáját taglalja. A Svetozar Marković Gimnáziumban az újvidéki Művészeti Akadémia képzőművészet szakos hallgatói mutatkoztak be. A Danilo Kiš Alapítvány helyiségében szintén a hallgatók munkáiba nyerhettünk betekintést, itt kulturális témájú plakátokat állítottak ki.
A megnyitón Darko Vuković, az újvidéki Művészeti Akadémia rendkívüli egyetemi tanára arról szólt, hogy a vajdasági plakátkészítés felismerhető és hosszú múltra tekint vissza. Mint mondta, diákjai figyelmét is erre hívja fel, miközben biztatja őket, hogy színvonalas munkákat készítsenek. Jasmina Jovančić Vidaković festő- és grafikusművész visszaemlékezett egyetemista éveire:
– A tárlatról elsősorban Baráth Ferenc művei jutnak eszembe, amelyekkel újvidéki tanulmányaim idején találkoztam. Akármikor Újvidékre értem, szembetaláltam magamat az alkotásaival, amelyek egy-egy előadást hirdettek. Ez számomra minden héten külön élményt jelentett, sőt már előre örültem az új plakátnak. Mestermunkák voltak, éltették a vajdasági plakát hagyományát és annak felismerhető vonásait. Természetesen senkit sem kell utánoznia annak, aki feladatául tűzi ki, hogy plakátot készít. Ehelyett a tapasztalataira és az elgondolásaira támaszkodhat. Nem könnyű jó plakátot készíteni. A dizájn specifikus és nehéz kategória, mert az esztétikán kívül a plakát mondanivalójának is el kell érnie megtekintőjéhez – mondta.
A fesztivál versenyprogramjában két felnőttelőadást tekinthettünk meg. A Jadran színpadon játszották a nagybecskereki Toša Jovanović Népszínház Don Juan című produkcióját Igor Vuk Torbica rendezésében. A kései órákban láthattuk a Kosztolányi Dezső Színházban a Vajdasági Drámaművészek Egyesülete, az újvidéki Szerb Nemzeti Színház és az Újvidéki Színház közös előadását. A Jelentkezzenek a legjobbak Terék Anna szövege alapján készült, Puskás Zoltán rendezésében. Az előadás az előítéletekkel foglalkozik, a másik ember elfogadásával, azaz felteszi a kérdést, mennyire vagyunk nyitottak, ha például homoszexuálisokról, más nemzetiségűekről vagy értelmi fogyatékosokról van szó. Különlegessége, hogy a nézők is a színpadon ülnek, méghozzá padokon, hosszú asztaloknál. A rendező elmondása szerint, így próbálták közelebb hozni a problémákat a közönséghez.
