Pipás Pista halálos ítéletét 1933. január 13-án mondta ki a bíróság. Legendája máig él ennek a férfiruhába öltözött, hihetetlen fizikai erejű asszonynak, aki 1916 és 1932 között olyan férjeket tett el láb alól, akik megkeserítették a feleségük, családjuk életét. Történetéből Pozsgai Zsolt írt darabot a Szegedi Nemzeti Színház számára, az ősbemutató e hó 25-én lesz. A rendező Kovács Frigyes.
– Nagy megtiszteltetés, hogy épp engem kért fel a Szegedi Nemzeti Színház az ősbemutató színpadra állítására. Pipás Pista megfordult Kishomokon, Kispiacon, Királyhalmán, szabadkai kötődései is voltak, hiszem azt, részint ezért esett a választás egy vajdasági rendezőre – hallottuk Jászai-díjas színművészünktől. Mint mondta, az előzetes megbeszélésen előrebocsátotta, hogy ő nem rendező, csakis olyan darabokat tud megrendezni, amelyek nagyon szíven találják, amelyekkel nagyon komoly mondanivalója van, amit szeretne a színházlátogató közönséggel megosztani. Olyan darabok ezek, amelyeknek minden szerepét szeretné ő maga eljátszani. Az elmúlt évtizedekben több ilyen rendezése volt – a Szomorú vasárnap, Egerek és emberek stb. –, és az, hogy ezeket a szerepeket eljátszatja a kollégákkal, egyfajta színészi kielégülést is jelent. Amikor elolvasta a Pozsgai-darabot, azonnal igent mondott rá.
Pipás Pistáról dokumentumregény is készült, ennek szerzője Veszelka Imre, a híres betyár egyenesági leszármazottja, Ember Judit dokumentumfilmet készített Pipásról, most pedig a színpadon találkozhat vele a közönség.
– Ő nem csupán egy bűnöző volt – mert kétség nem fér hozzá, hogy az volt –, de valami szent cél érdekében gyilkolt. Nagyon lényeges a társadalmi helyzete ennek a közegnek, ennek a paraszti népességnek, amely elnyomott, kitaszított, iskolázatlan, bizonyos értelemben társadalmon kívüli volt. Úgy éltek, gazdálkodtak, garázdálkodtak, ahogy az ösztöneik diktálták. Óriási volt a nyomor, a szaporodó paraszti rétegeket nem tudta a föld eltartani, a város, az ipar nem tudta felszippantani. A gyöngéknek, betegeknek, időseknek nem volt életterük, Sánta Ferenc Isten a szekéren című novelláskötetéből a Sokan voltunk című megrázó elbeszélés is erről a világról fest megrendítő erejű képet. Abban az időben Szolnoknál, a Tiszazugban is a Pipás Pistáékéhez hasonlóan hatalmas bűntényt lepleztek le, az asszonyok arzénnel mérgezték meg a férjeiket, az életre nem való csecsemőket és a fölöslegesnek tűnő gyerekeket, meg a magatehetetlen időseket. Móricz Zsigmond a Nyugat hasábjain mesélt a tiszazugi asszonyok peréről.
Pipás Pista színpadi története mennyire ragaszkodik a valósághoz, illetve mennyiben fikció?
– A legenda nem vezethető már vissza a valóság talajára, s így 100 év távlatából már megengedhetjük magunknak, hogy a fikciót meséljük el. Pozsgai Zsolt nagyon jó dramaturgiai érzékkel van megáldva, de nem árulnék el az előadásból részleteket, hátha vajdaságiak is megnézik Szegeden az előadást, vagy vajdasági turnéra is eljut a produkció. Itt, nálunk is meg kellene csinálni, beszéltem már erről a Tanyaszínház vezetőjével. Egy egészen másfajta Pipás Pista-előadás születhetne, már csak azért is, mert fiatalok játszanának minden szerepet.
A műfaji megjelölés szokatlan: tanyawestern. Olyan, hogy azonnal felkelti sok néző érdeklődését.
– Ez valószínűleg egy PR-fogás, de tulajdonképpen ha mintegy 100 év távlatából nézzük ezt a történetet, kicsit egzotikusnak is tűnhet. Nem akarok egy vicceskedő előadást készíteni, ez egy nagyon komoly dráma. Persze, a gyilkosságokat elfogadni nem lehet, de ezeknek a szerencsétlen, elesett, a társdalom legaljára tiport néprétegeknek az igazságát szeretném megmagyarázni.
A szereplőkről is szeretnénk hallani. Ki játssza Pipás Pistát?
Szabó Gabi a főszereplő, rendkívül karakteres, rendkívül jó színésznő. Nagyon jó munkatárs, aki nem várja azt, hogy minden pillanatát én határozzam meg az előadásnak, nem várja el tőlem, hogy megszabjam, melyik pillanatban mit kell hogy gondoljon, mert ő erről a világról gondol valamit, és én minden rendezőnek ilyen színészeket kívánok. Ő egy szegedi leányzó, ebből a talajból nőtt ki. A színészek között találtam még nagyon jó és kreatív munkatársakat, akik megértették, a mi nemzetünk történelmének, habitusának és karakterének egy nagyon fontos részét, jellemvonását meséli el ez az előadás. Móra Ferencnél, Tömörkénynél is megtalálható ez a fajta életérzés, ami a Pozsgai-darabban. Ez a Pipás Pista-történet ma már meseszerű, de alapigazságaiban nagyon szívbemarkoló és fontos darab. Örülök, hogy az ősbemutatót én rendezhetem meg. Ezt a darabot nagyon sokféleképp el lehet játszani, mert még zene is van benne. A mi előadásunkban is megjelenik a zene: olyan erős indulatok dúlnak ezekben az emberekben, hogy időről időre dalra fakadnak, sokszor sírva, őrjöngve. Ezek nem betétdalok, hanem ahogy a cselekmény megy előre és egyre inkább fakadnak fel új érzelmi rétegek, új indulati impulzusok, akkor a sírva vigadó magyar lélek úgy tudja megemészteni ezeket az élethelyzeteket, ha énekel és táncol hozzá. Napjainkban is vannak ilyen történetek, párhuzamosítható a cselekmény, alig néhány hete történt, hogy a mostoha megölette a szerelme gyerekét. Izgalmas lesz látni, az elkövetkezőkben a különböző rendezők hogyan nyúlnak majd hozzá ehhez a darabhoz, amelynek nagy jövőt jósolok, bizonyára lesz, aki szórakoztató, meseszerű előadást állít színpadra. Mi a drámát játsszuk el benne, s közben mintegy ,,kigurulnak”, a felszínre kerülnek a poénok, de nem poéngyártás folyik, hanem az igazság kiderítése.
