Az újvidéki közönség hétfő este a Csontopera című előadást tekinthette meg a Synergy fesztiválon. A kisebbségi színházak nemzetközi fesztiválja különféle kultúrák, vallások és nemzetek kölcsönös találkozásának biztosít helyet. Az Iránból érkezett Kotal színtársulat ezért döntött úgy, hogy a fesztiválra egy non-verbális darabot hoz el, amely mindenki számára érhető, függetlenül attól, milyen nyelvet beszél. A gesztusokkal, mimikával, a testbeszéddel illetve képekkel, hangokkal, zörejekkel és egyéb nem nyelvi jelekkel történő kommunikációval mutatták be a szerelmet és a háborúellenes küzdelmet dicsőítő előadást.
Hadi Zargari Pour, a tebrizi Török Színház rendezője a nyelvi metaforákat fordította át képekre, a test, a mozgás és gesztus nyelvére, amelyet a színészek összjátéka és finom intellektusa tett sokszínűvé. A szavak nélküli színpadi megfogalmazás olyannak ábrázolta a világot, amilyennek az előadó érzéseiben mutatkozik, vagyis állandóan változó és korlátlan átalakulásokra képes.
A társulat tagjai ugyan a fesztivál legtávolabbi országból érkezett vendégei, azonban a színpadi előadásuk mondanivalója közelebb áll hozzánk mint valaha. Hiába éljük a modern civilizációk korát, földünkön a mai napig véres háborúk és fegyveres konfliktusok zajlanak. A tebrizi Kotal színtársulat 1998-ban alakult. A két évtizedes fennállása alatt több, mint negyven előadást vittek színre. A darabokkal sikeresen szerepeltek hazai, illetve külföldi fesztiválokon is. A Kotal színtársulat előadásaiban néphagyományi motívumok, illetve társadalmi és politikai témák dominálnak.
– A produkciót már négy-öt éve játsszuk nemzetközi fesztiválokon. A különböző élethelyzeteket szerettük volna bemutatni, amelyekkel szinte mindenki szembesül, például a háború vagy a szerelem. Mivel egy nemzetközi fesztiválra hoztuk a darabot, ezért láttuk jónak, hogy dialógus nélküli legyen. A beszédet, beszélgetést non-verbális jelzésekkel: mosollyal, mimikával, tekintettel, testtartással helyettesítettük – mondta Shadi Amiri, aki már kilenc éve tagja a társulatnak. A darab rendezője elmondta, az előadás nem csak egy bizonyos háborúról szól, nem az iráni konfliktusokat ecseteli. A darab általánosan mesél a háborúkról, melyek az egész világon dúlnak. – Mi egy olyan országból jövünk, ahol sajnos mindennapos a háború. Irán a közel-keleti térség második legnagyobb területű országa, számos etnikai és nyelvi csoport él itt. A hadakozásokon túl meg szerettük volna mutatni szabadságot, valamint az emberek közötti békét – tette hozzá a produkció rendezője.
