A kisebbségi színházak nemzetközi fesztiválján szerda este ismét a tebrizi Kotal Színtársulat művészei léptek színpadra. Ezúttal egy iráni szerző, Samad Behrangi A fekete halacska című gyermekmeséjét dolgozták fel. A történet egy halacskáról szól, aki nemcsak a színével tűnik ki a többiek közül, hanem azzal is, hogy többet akar látni, tapasztalni és tudni. A fekete halacska elfáradt a sötét mocsártól. Eldöntötte, hogy elúszik a tengerbe. Az óceánt kutatva különféle állatokkal találkozik békákkal, rákokkal. Egyesek közülük az elnyomott társadalmi réteget képviselik, mások pedig az elnyomókat. Sokat tanul az idősebb halaktól, s hamarosan hozzászegődnek az ifjabbak, akik csodálják bátorságáért. Több akadállyal, veszélyes lénnyel szembesül, végezetül pedig feláldozza magát, hogy másokat megmenthessen. A történetet egy öreg hal hangja mesélte el, melyben 12 ezer gyermeke és unokája szólalt meg. A színészek pedig nonverbális eszközökkel, a tánc, a látvány és a zene révén tárták a közönség elé a halacska útját. A fekete halacska az iráni gyermekirodalom egyik legkedveltebb olvasmánya. A haladó szellemű azerbajdzsáni nemzetiségű író könyve szimbolikus mese a forradalmár magatartásáról. A mű a fegyveres harcok kitörésekor íródott (Iránban 1971-ben kezdődtek az első gerillaharcok), a történet a Pahlavi-rendszer által meggyilkolt fiatal forradalmárok életét szimbolizálja.
A mese felnőtteket érintő témákkal foglalkozik, mint amilyenek az igazságtalanság, az elnyomás, a küzdelem. Behrangi, a szerény származású fiatal tanár Azerbajdzsánban kapott munkát, ahol azonosult az ottani gyerekek szenvedéseivel. Novellái a szociális igazság védelmét szolgálják. Hitt abban, hogy a gyermekirodalom feladata megismertetni a fiatal olvasókkal a szegények valódi világát, mindennapi küzdelmüket a sorakozó nehézségek ellen. Úgy vélte, fontos a gyerekeknek valós képet adni az emberi társadalmak történelméről és fejlődéséről. – A mese a forradalom allegóriája. Azok az idők bonyolultak voltak, nem lehetett közvetlenül írni az eseményekről. Szóval ezért választotta sok szerző ezt az utat. Emellett egyetértek azzal is, hogy semmit sem kell rejtegetnünk a gyerekek elől. Igyekeztünk a produkciót mi is úgy állítani össze, mint egy gyerekmesét, hiszen a mese mindenkihez szól korosztálytól függetlenül – mondta Yaghoub Sadigh Jamali, a darab rendezője. – Az előadás valójában nemcsak az időről, vagy a kormányról szólt, hanem rólunk, emberekről. Sokszor érezzük úgy, hogy valami lehetetlen, holott csak harcolnunk kell érte, kilépni a komfortzónánkból, és ezáltal elérhetünk mindent, amit csak szeretnénk – tette hozzá a társulat egyik színésze.
