Döme Szabolcs első, nagyközönség előtt zajló szárnypróbálgatásai többek között éppen a lapunk különböző rovataiban és mellékleteiben voltak tetten érhetőek. Megfontolt fiatalemberként nem kapkodta el a dolgokat, ám az idei budapesti 88. Ünnepi Könyvhétre végre megjelent az első kötete – a 2012 és 2015 között született novellái legjavából –, A felhő neve a zEtna kiadó gondozásában és Toldi Éva szerkesztésében.
Ezzel az igencsak egyedi hangon megszólaló, a világra különleges ablakokat nyitogató kiadvánnyal ismerkedhettek meg az érdeklődők csütörtökön este a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet oszlopcsarnokában. A Mint egy fényárban úszó ablak címen megrendezett irodalmi esten hatan is „faggatták” az ifjú szerzőt: Turkál Anna, a könyv – szintén igen fiatal – illusztrátora, Beszédes István, a zEtna vezetője, Lázár Tibor képzőművész, tanár, Nagy Abonyi Árpád író, tanár, Sinkovits Péter író, lapunk nyugalmazott munkatársa és Szögi Csaba író, költő.
– Tizenöt év irodalmi, közéleti tevékenység, melyben számos szerzői, irodalmi, művészeti gondolat hangzott el, ami nyilván valamiféle műhelyjelleget feltételez, és mindez abban csúcsosodik ki, ha a folyóiratokban közölni kezdő szerző eljut az első könyvéig – nyitotta meg Beszédes az estet, majd kifejtette, azokat az írókollégáit értékeli a leginkább, akik képesek odafigyelni a fiatalokra. Tehát a „csírák” átmentése sikeres lehet... A jelenlévő „mentorok” ebben egyetértettek.
...hiszen Sinkovits, mint második „inkvizítor”, is hangsúlyozta társai sűrű bólogatása közepette, a balkáni háborúk után most kezd felnőni, alkotni egy új, rendkívül nagy tehetséget mutató író- és költőnemzedék (hozzátenném, képzőművészetben, zenében, színművészetben etc. szintén nem szűkölködünk!). Szabolcs neki vitte el legelőször a kéziratait: a Magyar Szó zentai szerkesztőségébe. Sinkovits többek között a szerző markánsan karakterisztikus figuráira hívta fel a figyelmet, akik már csak a nevükkel is igen „beszédesek”, mire Döme elárulta, hogy típusokat alkot, „szereplőmodelleket”, némileg merítve az életből is – melyeket azután továbbfejleszt, ha szükséges. A totálisan fiktív szereplői pedig szintén típusok. És legtöbbjük egy-egy metaforát ábrázol.
Elsőként azonban Nagy Abonyi szólt a szerzőről: A gimnáziumban tanára volt, és már korán felfigyelt szárnypróbálgatásaira, később pedig felfedezte a prózáiban rejlő költészetet. A tanár úr persze tisztában volt azzal, hogy Szabolcs legelőször versekkel próbálkozott – sikerrel, hiszen azok napvilágot is láttak a Képes Ifjúság hasábjain. Szerzőnk röviden felvázolta, hogyan jutott el a verstől a novelláig – melyben végül meglelte a maga stílusát, markáns hangját –, és végső soron eddig a kötetig. Azt is elárulta, a Képes Ifi mellett a KMV volt a másik startkő, mely az úton elindította.
Szögi azt firtatta, bár tisztában van vele, hogy Szabolcsot az aktuális trendek hidegen hagyják – esetleg esetenként megnevettetik –, és alkotás közben még a meghatározó olvasmányélmények sem jutnak az eszébe, mégis: vannak-e olyan szerzők, akik írásra inspirálták, főképp gyermekkorában? Döme elmesélte, az első mély irodalmi élménye József Attila költészete volt, amellyel az általános iskolában ismerkedett meg. Előtte az írókat, művészeket „gyanús figuráknak” látta.
Az író-olvasó találkozó, mely a zEtna Beszélgetések a vulkán alatt című sorozatának 250. eseménye volt, nem ért véget csütörtökön: pénteken délelőtt Döme és Turkál a Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumban – mely intézménynek az illusztrátor nemrég még a diákja volt – mutatkoztak be egy rendhagyó irodalomóra keretében.
A rendezvényt támogatta: a Bethlen Gábor Alap, a Szekeres László Alapítvány, a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi – Nemzeti Közösségi Titkárság, valamint Zenta város önkormányzata.
