Amikor kigyúlnak a diszkófények

A Szabadkai Magyar Rádió csütörtök este élőben és terepről sugározta a Rádiódiszkó című műsorát a palicsi Vigadó teraszáról, az egykori Amfora diszkóklub elől. Ez volt a negyedik ilyen jellegű rádiós diszkóest. A műsorvezető és a lemezlovas természetesen Kiss János Manó volt, aki annak idején az Amforában is engedte a zenét. Manó ezúttal is azokat a zeneszámokat válogatta, amelyek a diszkóérában örvendtek nagy népszerűségnek, és azokban az időkben számítottak nagy újdonságnak. Ez az est tehát főleg az ún. diszkógenerációhoz szólt, azokhoz, akik jártak a palicsi Amforába – a helyszín sokakban ébresztett emlékeket – és persze mindenkihez, aki szereti a Rádiódiszkót, Manót, a retró slágereket, a nosztalgikus hangvételű zenés esteket, a táncolást és a barátkozást.

Tavaly nagy számban voltunk jelen, idén pedig talán még többen. A bulira sokan összejöttek, nem csupán a palicsiak és a szabadkaiak, szép számmal érkeztek a környező településekről, sőt kiskunhalasi és kanadai diszkózni vágyók is, hiszen Manó műsorát sokfelé hallgatják. Ráadásul akár csak tavaly, ezúttal is ideális volt az időjárás, így nem utolsósorban egy igazán szép, laza nyári estben lehetett részük azoknak, akik a csütörtök estét Palicson töltötték.

Akiknek még nem sikerült eljutniuk egy ilyen diszkópartira, azoknak hadd mondjuk el szemléletesebben, hogyan eleveníti fel a régi idők varázsos diszkós hangulatát. Képzeljük el, hogy lassan beesteledik, az emberek lassan szállingóznak, üdvözlik, megölelik egymást, beszélgetnek, majd pedig egyre többen lesznek. Egyszer csak kigyúlnak a színes fények, és nem maradnak el a füsteffektusok sem. Kiss János Manó köszönti az egybegyűlteket és a rádióhallgatókat, majd pedig kezdődhet a diszkózás. Eleinte legtöbben még csak szégyenlősen félrehúzódnak, pont úgy, mint régen, de már a második-harmadik számnál szinte maguktól kezdenek el mozogni a lábak, a csípők, a kezek, hiszen Manó jól tudja, mivel kell táncolásra buzdítani a társaságot. Azután pedig a tömegből gyorsan kikerülnek a táncparkett ördögei, a diszkó Travoltái és királynői. Ami a zenés részt illeti, itt természetesen főleg a hetvenes-nyolcvanas évek zenepalettájáról beszélünk, volt például Boney M., Modern Talking, Gipsy Kings-egyveleg, olasz diszkózene-füzér, Bad Boys Blue, az Opustól a Live is Life, nem maradhatott el a Linda, Linda című sláger sem, a Neoton Famíliától a Holnap hajnalig, sőt bulizhattunk Billy Idol White Wedding dalára is.

Két dolog mindenképpen bebizonyosodott ezen az esten, mintegy ellentmondva a sztereotípiáknak. Az egyik az, hogy igenis „ki lehet mozdítani” az idősebbeket otthonról. A férfiakat is, még akkor is, ha pont abban az időpontban egy nagyon fontos és izgalmas kosárlabdameccs zajlik. A másik pedig az, hogy ez a régebbi generáció is tud még bulizni, diszkózni, úgy mint régen. Más országokban erre van példa, de talán tényleg kellenének olyan helyek vagy estek, amelyek mondjuk kifejezetten a negyvenen túliakhoz szólnak. Ez most egy kicsit kirekesztőnek tűnhet, de az idősebbeknek is szükségük van arra – sőt, meg is érdemlik –, hogy kikapcsolódjanak és önfeledten szórakozzanak a saját korosztályú társaikkal. Ez persze nem zárja ki teljesen a fiatalokat, a gyerekeket, most is jó volt látni, hogy többen a családjukat, az unokáikat is elhozták.

Ahhoz pedig, hogy mindez megvalósuljon, kell egy összekötő személy is. Kiss János Manó talán az egyetlen megmaradt ízig-vérig lemezlovasunk az egykori diszkóvilágból, aki rádióműsort is vezet, és tartja a kapcsolatot a rajongóival, merthogy a közösségi hálón rajongói csoportja is van. Manó nagy népszerűségnek örvend, a terepi Rádiódiszkó után sokan odamentek fotózkodni vele, sőt egy portréképet is kapott ajándékba, amely őt ábrázolja. Egy szó, mint száz, a buli ezúttal is fergeteges lett, és mindenki csak azt reméli, hogy folytatása is lesz.