Ökrész Rozália, a Magyar Szó Lapkiadó Kft. igazgatója még ahhoz a generációhoz tartozott, akinek reggelente az édesanyja egy szatyrot nyomott a kezébe, s útnak indította, hogy szokás szerint vegyen kenyeret meg újságot. Az újságot, természetesen a Magyar Szót, valódi nevén kevés alkalommal emlegették, elég volt annyit mondani, hogy újság – emlékezett vissza napilapunkhoz kötődő gyerekkori emlékeire az igazgató. Így aztán – folytatta – nem csoda, ha nagy megtiszteltetésként és kihívásként élte meg, amikor a lapkiadó ház vezetőjének választották meg két évvel ezelőtt.
– Tizenhat évet a gazdaság területén töltöttem el, aztán tizenegy évet a tartományi közigazgatásban. A Magyar Szóba érkezésem előtt pénzügyi titkárhelyettes voltam. Nem a feladat szakmai részétől féltem tehát. A Magyar Szót elsősorban az újságírók közösségeként éltem meg, attól tartottam, nem fogadnak majd el. Az járt a fejemben, hogy minden igazgatót a legszívesebben darabokra szaggatnának, mint a rossz írást tartalmazó papirost. Tartottam a kritikáktól. Egészen másként alakult. Szeretem a céget, szeretem az itt dolgozó embereket. Nem számít, hogy nehezek a munkakörülmények, jól érzem magam, és örömmel jövök minden nap munkára. Óriási felelősség, de azt hiszem, nagy megtiszteltetés mindenkinek, hogy itt dolgozhat.
– Igazgatói mandátumának kezdetekor fontos célként tűzte ki a vállalat anyagi helyzetének rendezését. Milyen évet zárunk az idén?
– Gazdasági tevékenysége szempontjából a Magyar Szó specifikus helyzetben van. Kft.-ként a profitorientáltság alapvető követelménynek számít, optimális termelésre kell törekednünk. A másik oldalon pedig a közpénzek részleges felhasználói vagyunk, s ebből a státusunkból eredően ránk is vonatkoznak a közszférát érintő szigorítások, gondolok itt a foglalkoztatottak létszámstopjára, valamint a bérek csökkentésére és új elszámolási módjára. Az ingatlanadó módosítása is nagy terhet ró a házra. Az árfolyam emelkedése, az áruforgalmi adó növelése sem számított jó hírnek. 2013-ban sikeres pénzügyi konszolidációt értünk el, ezt kellett az idén továbbvinni. Most a gazdasági stabilitás útján járunk, szigorúan kell felügyelni a vállalat ésszerű működését, ellenőrizni kell a kiadásokat. Arra tettünk ígéretet, hogy a lap a hetvenéves jubileumán megújul, ezért húsvétkor új köntösben jelent meg az újság. A nyomda esetében arra törekedtünk, hogy barátságos árak mellett a legjobb minőséget érjük el. Úgy tűnik, ez a célkitűzés megvalósult, az idén sikerült a nyomdát pozitív gazdasági síkra terelnünk. A megtartott régi munkái mellé újakat szerzett a nyomda, visszatért hozzánk a Dnevnik, nyomtatjuk a kisebbségi lapokat, szórakoztató kiadványokat, bélyegeket, de az Exit fesztivál is bennünket választott immár második éve minden propagandaanyagának nyomtatásához. A Forum könyvkiadó is itt nyomtatja címszavainak nagy részét, a Létünk tudományos folyóirat is újra nálunk készül. Mindent összevetve, a bevételek magasabbak lesznek a tervezettnél az év végére. Esetünkben is beigazolódik tehát az a gondolat, hogy az első lépésnek nem a hossza, hanem az iránya a lényeges. A 2012. évet még 18 millió dinárt meghaladó veszteséggel zártuk, tavaly már hétmilliós nyereséget könyveltünk el, az idén is biztosan pozitív lesz a mérleg. Az is biztató, hogy az idén már tízmillió alá csökkent az a két évvel ezelőtt még hatvanmilliós nettó adósság, melynek nagy része rövid lejáratú hitel, bértartozás volt.
– A tízszázalékos lefaragás tehát a Magyar Szó dolgozóira is vonatkozik, feltételezem, hogy a létszámstop is érvényben marad. A kormány elbocsátásokat is kilátásba helyezett az államapparátusban. Efféle intézkedésekkel talán nem kell számolnunk?
– Remélem, hogy nem. A létszámstop érvényes ránk is, de a kormány alakított egy bizottságot, melyhez fordulni lehet, ha bizonyos okból kifolyólag nekünk nélkülözhetetlen munkaerőre van szükségünk. A lapkihordókra, tiszteletdíjas újságírókra gondolok. E bizottság az eddigiekben túlnyomórészt megértést tanúsított a kérelmeink iránt. Bízunk abban, hogy meg tudjuk tartani az olvasótábort, tartani tudjuk a jelenlegi példányszámot. Így a következő év is lehet olyan, mint az idei. A Magyar Szónál sohasem voltunk hívei az elbocsátásoknak. A létszámcsökkentést a nyugdíjba vonuló dolgozók révén értük el. Az elmúlt két évben csaknem harmincan mentek nyugdíjba, az ő munkájukat a meglévő dolgozók vették át. Nagy megtakarítás ez, de tudjuk, hogy a szerkesztőségben és a nyomdában is lassan már vészharangot kongatnak, nagyobb leépítést nem tudnak elviselni.
– Milyen az alapítóval, a Magyar Nemzeti Tanáccsal kialakított együttműködés?
– Rendkívül elégedett vagyok. Az alapítói jogok átvételének jelentősége csak most mutatkozik majd meg, a médiatörvények elfogadását követően. Megtörténhetett volna, hogy a Magyar Szó is a privatizálás előtt álló médiumok között találja magát, ha a magyar politikai érdekképviselet nem harcol ki mást a köztársasági parlamentben.
