Kis-Duna! Újvidék környékén találunk többet is. Csakhogy ezen a vidéken egyetlen Kis-Duna volt, amelynek csupán ennyi volt a neve, és semmivel sem több. Pedig Kis-Dunából bőven akadt, de mindegyiknek volt helymeghatározó neve, és egyik sem volt csupán Kis-Duna. Újvidék felett volt a Futaki-Kis-Duna, a Belcsényi-Kis-Duna, a rakócai, a dombói… a cserőgi, a szilszegi, a begecsi, a dunagálosi, az atyai, a dunabökényi… Maradjunk annyiban, hogy Kis-Dunából igen sok volt, és nemcsak az Újvidék feletti Duna-szakaszon, hanem a tartományi székvárostól völgymenetben is akadt néhány. Aztán az utóbbi évtizedekben a szigetekké alakult homokzátonyok a folyó főágáról újabb mellékágakat választottak le, és ott most alakulnak ki az egyelőre még névtelen Kis-Duna-növendékek. Ugyanakkor egyedülálló jelenségnek tekinthető, hogy a legrégebbi Kis-Dunák egyike, ez az Újvidék melletti, nem tett szert külön névre.
A SODROS ÉS A KIS-DUNA
A rövid ittléttel rendelkezőktől származik az a megállapítás, mely szerint a Kis-Duna neve Sodros. Mivel a tősgyökeres telepiek – meg nagy általánosságban a régi újvidékiek is – tudják, melyik a Kis-Duna, és melyik a Sodros, ezért a többieknek mondjuk miheztartás végett. A fővédgáttal, vagy ha úgy tetszik, az árvízvédelmi töltéssel párhuzamosan haladó víz a Kis-Duna, míg Sodrosnak nevezik a Duna főágát ezzel a mellékággal összekötő keskeny csatornát. A különböző korokból származó régi térképeken is találkozunk már ezzel a névvel, de ha mélyebben ásunk a múltban, akkor sem Kis-Dunát, sem Sodrost nem találunk a térképen. Legalábbis nem olvashatunk ilyen neveket, de mindkettőt megtaláljuk.
Kezdjük azzal, hogy az 1806 és 1869 között végzett második katonai felmérés során készült térképeken a kérdéses helyen két sziget látható, a Gr. Kamenicer Insel (Nagy-Kamanci-sziget) és a Kl. Kamenicer Insel (Kis-Kamanci-sziget). A kartográfiai búvárkodás kedvelőinek mondjuk, hogy ezek a szigetek kortól függően más néven is szerepelnek, de most nem erről szól a történet. A XIX. század elején és közepén készült térképeken jól kivehető, hogy a szóban forgó szigetek ekkor még igen távol feküdtek egymástól, tehát az őket elválasztó Sodros akkor még széles vízfelületet képezett. Ugyancsak az egyik később készült térképen az alsó, a Kis-Kamanci-sziget felső végén kialakuló terebélyes zátony látható, ennek alapján már akkor ki lehetett következtetni, hogy a két sziget akár össze is nőhet, a Sodros viszont el fog keskenyedni. Erre csupán azért nem került sor, mert a Sodros magasságában hajógyár működött, az itt készült uszályokat erre vontatták ki a Dunára, ezért a kanyargó csatornát kiszélesítették, és valami egészen más miatt még a múlt század hetvenes–nyolcvanas éveiben is kikotorták. Tehát a Sodros maradt, a szigetek azonban idővel megszűntek.
Horgászás a sticáknál (Fotó: Brezsán Gyula)
A HORGÁSZ-SZIGET
A Kis-Kamanci-szigetből lett a Horgász-sziget. A bácskai part és a sziget közötti folyóágat töltéssel szelték át – a telepiek Homokhídnak nevezték –, amelyen út vezetett a Horgász-szigetre. Egy nagyobb földdarabot is átszelt a töltés, ezen volt a hajógyár, mögötte pedig a folyamőrség (a folyami haditengerészet – sic!) kikötője állt. Ezzel pontot is lehetne tenni a sziget alakulástörténetének a végére, ha az ember (ismét) nem lépett volna közbe. A hetvenes évek közepén ugyanis a Dunából kikotort homokkal töltötték fel a Homokhíd nyugati oldalán levő mederrészt, és erre épült a hajógyár új részlege. Nem éppen ilyen gyorsan, de majdnem ilyen gyorsan ment csődbe.
A Kis-Kamanci-sziget Horgász-szigetté való átlényegülése ezzel nem ért véget. Bár a vízfelület nagyjából megmaradt, egyre kevesebb látszott belőle a vízi alkalmatosságok rohamos terjeszkedése következtében. Pontonok, jachtok, tutajok, flancos csónakok… Ezzel párhuzamosan megszűntek a Spicctől befelé húzódó sticás horgászhelyek, amelyeken egyszerű csónakokban üldögélő pecások áztatták a zsinórt. A folyamatnak nincs vége, a rossz nyelvek valamiféle Újvidék a Vízen-t (sic!) emlegetnek, és már azt is tudják, ki fogja építeni.
GYERÜNK A KÖVESBE!
A Sodrostól nyugatra levő Nagy-Kamanci-sziget úgyszintén megszűnt szigetnek lenni. Átalakulásának történetéhez szervesen kötődik a Hágli. Mind a régi térképeken, mind a mai műholdasokon tisztán kivehető, hogy a mai Kis-Dunának nem ott volt/van vége, ahol a kisvízi víztükre megszűnik. Tehát nem ott, ahol a nagyfeszültségű vezeték átszeli, nem is annál a lovasklubnál, amely Guszak-tanya (Guskov salaš) néven ismert. Bár itt szűkület volt, a Kis-Duna itt nem ért véget, folytatását Háglinak nevezték. Annak nevezik ma is. Legalábbis azt a keveset, ami megmaradt belőle. Amikor ugyanis a Vojvodina Sport- és Üzletközpontnak helyet csináltak, és az ott levő gyárcsarnokokat meg épületeket lebontották, a hulladékot a Hágliba dobták. Nem ment ez ilyen gyorsan, hiszen sok volt az eltakarítandó szemét.
A Hágli ugyanis gyönyörű kis víz volt. Hínárosokkal, tündérrózsamezőkkel, mocsári halfajok önfenntartó állományával… Nagyvizek alkalmával rendszeresen elöntötte a Duna, de még középvizek alkalmával is volt egy aktív befolyása. Máskülönben négy helyen kerülhetett bele víz, ezek egyike a mai Köves víkendtelepülés felett volt, a partkövezés ugyan elzárta, de nagyvizek idején ez a lapos árok még szállította a vizet. Míg fel nem töltötték… A második befolyást is feltöltötték, és víkendházak épültek benne/rajta. A harmadik, a legmélyebb még sokáig megmaradt, és a régi hídnál ömlött a Hágliba, ahol korábban a másik két ággal találkozott. Aztán, a hetvenes évek második felében, a kövesiek akkori vezetősége úgy határozott, ennek a befolyásnak a helyén is legyenek háztelkek. Lettek is. Ezután a Hágli már csak a Kis-Duna felől kapott vizet jelentős áradások idején – befelé a Sodroson, felfelé a Kis-Dunán –, hiszen a terjedő víkendtelepülés meg az ezzel járó fokozott partvédelem elzárta az utolsó beöntést is. A nagyon öregek ezt az ágat Felső-Sodrosnak nevezték, és nem is közvetlenül a Hágliba vitte a vizet. Szétterült az erdőben, egyik ága a Kis-Duna felé folyt, a másik pedig a Kerek-barához vezetett, és ami víz onnan túlcsordult, az a Hosszú-barában kötött ki. Ezek maradványai még megtalálhatók.
De van még! Amikor takarították a SPENS-telket, bőven volt hulladék, ezért nemcsak a Hágli felső végét torlaszolták el, hanem az alsó végénél az épülő kutakhoz vezető utat meg környékét is alaposan feltöltötték. Ez a töltés szelte át és temette be az utolsó befolyást.
A Háglit a Kis-Dunával összekötő szűkület (Fotó: Buzás Mihály)
HOVA KERÜLJÖN MOST A SZEMÉT?
Ennek a vidéknek többet ártani már nem lehet – gondolta a borúlátó. De lehet! – jelentette ki a derűlátó. Ez persze vicc. Csakhogy be fog igazolódni. Mert…
Jött a városrendezési terv. Általános, részletes, gyökeres… akármilyen. A Kis-Dunának mindenképpen annyi. Bár a borúlátók már elkönyvelték, hogy a felső végi zsombékosok átalakulnak tőzegláppá, a meder lassan feltöltődik, és majd csak nagyvizek vagy inkább árvizek alkalmával lesz még Kis-Duna, most úgy fest, hogy a derűlátók jóslata igazolódik be. A Kis-Dunából evezőspálya lesz. Eddig érdekes, mert… Az evezőspálya versenyszakasza ugyanis két kilométer hosszú, a járulékos vízfelületekkel együtt kétezer-százötven méteresnek kell lennie, mondja a nemzetközi szabvány. A Kis-Duna ennél sokkal rövidebb, meg keskenyebb is az előírt százhúsz méternél. Az illetékeseknek azonban feltett szándéka, hogy ennek ellenére is létrehozzák. Mert más is van a pakliban.
A nemzetközi szabályzat szerint ugyanis az evezőspálya csakis a mentett ártéren alakítható ki. Tehát a fővédgát mögött. A Kis-Duna a fővédgát előtt van, azaz a hullámtéren, tehát elárasztással veszélyeztetett területen, ezért evezőspálya rajta nem alakítható ki. Csakhogy a városatyáink már sokszor bebizonyították, hogy semmiféle Duna, Kis-Duna, Hágli… nem állhatja útját ötleteiknek. A Kis-Dunát be fogják keríteni! Nem is akárhol, hanem a Nagy-Kamanci-sziget külső peremén. Ezáltal a Kis-Duna a mentett ártérre kerül, és lehet a helyén evezőspálya. Meg persze létrejön némi építkezési terület – benn a bekerített szigeten –, amelyen majd az Újvidék a Vízen ikervárosa vet gyökeret. A Telep melletti fővédgát – ezek szerint – alvógáttá válik. Minden passzol, csak éppen az osztókörző köti az ebet a karóhoz.
Azzal a 2150 méterrel van némi gond. Ahhoz, hogy kilegyen, a hajógyár előtt vezető úttól a kutakig vezető töltésig mindent fel kell túrni legalább 120+ méter szélességben, kétméteres mélységben, egyenletes mederfenékkel, természetes partvonallal… Persze, ez kivitelezhető. A szigeten kínálkozó építkezési terület mérete mindennemű és jellegű tüntetéssel szemben vízállóvá és ellenállóvá teszi az evezőspálya körüli elképzeléseket. Futólag csak arra vagyunk kíváncsiak, hova viszik majd azt a hulladékot, amit a SPENS területének előkészítésekor ide pakoltak ki.
A tervek szerint
A Kis-Dunára jellemző, állandó sticákról (fából készült, hosszabb oszlopok, amelyeket beleszúrtak a Kis-Duna iszapos medrébe, ehhez kötötték a csónakokat) tartások felett történő horgászásnak alighanem lőttek. Meg a Sodrosnak is, amelyet jachtkikötővé terveznek átalakítani. Tehát csak a Nagy-Dunáról lehet majd oda bejárni, mert a Kis-Dunán jachtok nem járnak. Hogy közben feltúrják a tartós tilalommal védett réticsík környékbeli utolsó ívóhelyét is? Ne legyünk szőrszálhasogatók…
Nyitókép: A Kis-Duna vége a Strandnál (Fotó: Buzás Mihály)
