A magyar történelemben többször is előfordult, hogy a nemzet összefogott és kiállt egy olyan ügyért, amelynek révén szebb, jobb és nemesebb helyé akarták tenni hazájukat. Kétségkívül ilyen volt az 1848/49-es forradalom és szabadságharc is, amikor Magyarország le akarta rázni a Habsburg igát a nyakáról. A szabadságot sajnos nem sikerült kivívni, mivel a világpolitika közbeszólt. Ennek ellenére volt egy rövid időszak, amikor a haza szabad volt, és a magyar katonák szép sikereket értek el. Ha az orosz hadak nem avatkoznak be a Habsburgok oldalán, akkor valószínűleg minden másképp alakult volna, de a történelem nem ismeri a „ha” fogalmát. A szabadságharcról sok történet és legenda szól, Kishegyesnek is megvan a sajátja: 1849. július 14-én itt játszódott az utolsó győztes csata. Ezt követően is voltak kisebb összetűzések, amiből a magyar seregek jöttek ki nyertesként, de ez volt az utolsó jelentősebb győzelem, ami után az út a világosi fegyverletételhez vezetett. A kishegyesiek számára mindig is fontos volt a szabadságharcnak ez a dicső pillanata, épp ezért 1887-ben emlékművet állítottak, s a mai napig rendszeresen megemlékeznek az eseményről. Az idei évben a helyi lap, a Szó-Beszéd egy emléktáblát állít a szoborparkban, amely több nyelven is leírja a kishegyesi csata történetét.
A csata
Az 1849-es tavaszi hadjárat során a magyar hadak komoly sikereket értek el. Visszaszorították a császári seregeket és május 21-én Buda elfoglalásával az ország 90 százaléka a magyar kormány ellenőrzése alá került. A magyarok akkor még nem tudhatták, de ezen a napon pecsételődött meg a szabadságharc sorsa, ugyanis Ferenc József ekkor találkozott I. Miklós orosz cárral. A cár 200 ezer katonát ígért Ferenc Józsefnek, ami nagyjából megegyezett a magyar hadsereg teljes létszámával. Ekkora túlerővel szemben bárki tehetetlen lett volna. Eközben délvidéken Jelašić horvát bán vezetésével a császári és szerb seregek sikereket értek el. Június 7-én az elhibázott stratégia miatt a magyar hadak Kátynál szörnyű vereséget szenvednek, és Jelašić csapatainak sikerül Óbecsét is elfoglalnia. Emiatt a déli hadseregcsoport parancsnokát, Perczel Mórt leváltották, s helyére Vetter Antalt nevezték ki. A magyar sereg az északról érkező Kmety-hadosztállyal erősödött, ugyanakkor a császári seregeket különböző betegségek sújtották, így néhány ezer katonájuk harcképtelenné vált. Vetter terve az volt, hogy a Kishegyesen állomásozó Guyon Richárd hadtestével megtámadja a Ferenc-csatornát őrző Jelašićot. Guyonról tudni kell, hogy Angliában született és francia főnemesi származású. A császári seregben szolgált hadnagyi rangban, majd őrnagyi rangban csatlakozott a szabadságharchoz. Egy rövid ideig a magyar seregek parancsnoka volt, a szabadságharc leverése után Törökországba emigrált, ahol Hursid pasa néven a török hadsereg tábornoka lett. Kishegyesen a szoborparkban egy mellszobor őrzi emlékét. De vissza a csatához, Jelašić értesült a magyar csapatok mozgásáról, ezért megerősítette Földvárt, Verbászt és Szenttamást. A bán arra a következtetésre jutott, hogy ha megtámadja a Kishegyesnél állomásozó csapatokat, akkor megakadályozza, hogy egyesüljenek a Kmety-hadosztállyal. Guyon Kishegyesen állomásoztatta Pereczy Sándor ezredes erősebb hadosztályait, míg Szeghegynél és Feketehegynél Igmándy Sándor ezredes gyengébb hadosztályait. Jelašić elsőként a Kishegyesnél állomásozó sereget akarta legyőzni, majd a Szeghegynél és Feketehegynél állomásozó csapatokat felmorzsolni. A császári csapatok július 13-án este 11-kor Verbásznál átlépték a csatornát és megkezdték a felvonulást Kishegyes ellen. Guyon erről értesült a magyar felderítők által, és tudta, hogy csak stratégiai fölénnyel nyerhet a túlerő ellen. Guyonnak ugyanis 7000 embere és 42 ágyúja volt, míg Jelašić 12 ezer emberrel és 79 ágyúval indult ellene. A magyar táborban 13-án este mulatozás folyt és járőröket sem küldtek ki, így azt a hamis látszatot keltették, hogy nem tudnak semmiről. A magyar stratégiát Guyon mellett egyedül a Wasa-gyalogezred ismerte. Ők az elővédet képezték és ágyúikat a Krivaja patak feletti dombokon rejtették el. Amikor a császári seregek elővédje ezer méterre megközelítették a Krivaja patakot, akkor először Kishegyes, majd Szeghegy és Bácsfeketehegy irányából eldördültek a magyar ágyúk, nagy riadalmat okozva a támadók körében. Jelašićék Kishegyesnél, a mai Pecze-kastély területén támadtak, de a Wasa-gyalogezred visszaverte az első rohamot. Az elsőt egy második roham követte, amit a bácskai önkéntes zászlóaljnak csak nagy véráldozatok árán sikerült megállítania. Ekkor a Bácsfeketehegyen állomásozó Igmándy hadosztály megtámadta a császári seregek jobb szárnyát. Ez váratlan lépés volt, és csak a császári dragonyosok közbelépése tudta megállítani a huszárokat. Ekkor már a csata az egész arcvonalon folyt, és véres öldöklés zajlott mindkét oldalon. Lassan magyar fölény bontakozott ki, és Jelašić kiadta a parancsot a visszavonulásra. Guyon üldözőbe vette a császári hadakat és Verbászt már aznap sikerült bevennie. Az üldözés itt nem ért véget, és Titel kivételével sikerült egész Bácskát felszabadítaniuk.
Az emlékmű
A kishegyesi csata emlékére 1887. július 17-én emlékművet állítottak fel Kishegyes, Szeghegy és Bácsfeketehegy hármas határán. Az emlékműtől 500 méterre fekete lobogó jelezte a tömegsírt, ahol a csatában elesett katonákat temették. Az obelix alakú emlékművet Trianon után ledöntötték, de az oldalán lévő négy öntött vas tábla a csodával határos módon megmenekültek. 1997-ben a kishegyesi községháza padlásán bukkantak rá, s ekkor döntés született arról, hogy újraállítják az emlékművet. 2000-ben a kishegyesi nyugati temetőben ezt sikerült megvalósítani, és azóta is minden évben megemlékeznek a csatáról. Az eredeti emlékmű négy tábláján a következő szövegek szerepeltek:
Északi oldal:
Síremlék vagyok én, száz vértanú nyugszik alattam
Kik honukért – honodért – estek itt el, e mezőn.
Szent végrendeletük hálásan vésve szívedbe;
Add unokáidnak még ezer évig odább:
„Honfi, szeresd a hazát! Élj-halj érette! Csak akkor
Lesz bármily sorsban nagy, szabad és a tied!”
A keleti felén:
E hely környékén győzte le 1849. július 14-én Guyon Richárd honvéd tábornok 7000 honvéddel, 42 ágyúval, Jellachichnak 12 000 emberből, 79 ágyúból álló hadát.
A déli oldalon:
Guyon a fölnyomultában reátámadó Jellachich bánt Hegyes, Szeghegy, Feketehegy határán vitéz honvédeivel megvervén, Verbászon át Kátyra futamította s vármegyénkből kiszorította.
A nyugati oldalon:
Bács-Bodrogh vármegyének a névtelen szabadsághősök iránt kegyeletes közönsége adakozásából emeltetett. 1887. július 17-én.
Nyitókép: Lakatos János felvétele
