Új kihívások a változó kommunikációs képletben

A Magyar Szó fennállásának nyolcvanadik évfordulója alkalmából megtartott Értékmentés és jövőképépítés a kisebbségi sajtóban című nemzetközi szakmai konferencia keretében panelbeszélgetéseket tartottak a lap újvidéki székházában a tavalyi év végén. A harmadik, Utánpótlás-nevelés és jövőképépítés című értekezés vendégei dr. Forró Lajos, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kara Mozgóképkultúra Tanszékének professzora, Klemm József, a Kárpát-medencei Magyar Újságíró-egyesületek Közösségének elnöke, dr. Németh Ferenc, az Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karának professzora és Szűcs László, a Romániai Magyar Újságírók Egyesületének elnöke voltak, akik Lackó Varjú Sára szerkesztő, újságíró moderálásával járták körül a kérdéskört.

A meghívottak arra keresték a választ, hogy miként segítheti az egyetemi képzés az újságírói készségek fejlesztését, miért fontos az elméleti tudás a jövő újságíróinak képzésében, hogyan hatnak a digitális platformok és a közösségi média kínálta önálló lehetőségek a pályakezdő újságírók pályafutásának alakulására, miként készíthetők fel a diákok a digitális korban végbemenő etikai változásokra, hogyan integrálhatók a modern digitális eszközök, a mesterséges intelligencia és a hagyományos újságírói értékek az oktatásba, milyen hatással lehet az álhírek terjedése a jövő újságírói munkájára, illetve hogyan készíthetők fel a diákok a hiteles, megbízható és pontos információk szűrésére és közvetítésére.

Dr. Németh Ferenc kifejtette, hogy az immár csaknem két évtizede működő szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar a tevékenységével hathatósan támogatja a fiatalok itthon maradását.

– Jelenleg mintegy 240 hallgatója van a karnak, idén 43-an iratkoztak be. Képzéseinkkel mindenekelőtt a vajdasági magyar közösség igényeit tartjuk szem előtt. Nap mint nap látjuk és tapasztaljuk, hogy a hírek és információk felgyorsult világa megköveteli a megfelelő szakemberek képzését, hogy operatív szakemberekként nézzenek szembe a kihívásokkal, akár a sajtó, akár más intézmények dolgozóiként. Ezt tartottuk szem előtt akkor is, amikor néhány évvel ezelőtt akkreditáltuk az okleveles kommunikátor szakot. Hallgatóink a nyolc félév befejezése és az oklevél megszerzése után nemcsak újságíróként dolgozhatnak, hanem szóvivőként is elhelyezkedhetnek, illetve egyéb munkaköröket is betölthetnek. A szakra évente 15 hallgató iratkozhat be. A tanulmányi program része a szakmai gyakorlat is. A program a tantárgyaival lehetővé teszi, hogy minden tudományos, szakmai, művészeti és professzionális területet lefedjen. A program elsajátításával a hallgatók általános és tantárgyspecifikus képességekre tesznek szert, amelyek a minőséges szakmai, tudományos és művészi tevékenység végzésének szolgálatában állnak a kommunikológia tárgykörében. Az okleveles kommunikológusk kompetenciái magukba foglalják a tárgykörbe tartozó munkákra való alkalmasságot különböző szinteken és intézményekben, valamint a nyomtatott és az elektronikus médiákban. Ez képességet jelent a kritikai gondolkodásra, elemzésre, szintézisre, elvonatkoztatásra, a másoknak nyújtandó segítségre, meghatározott problémák individualizálására, meghatározott tartalmak összegzésére, tömör és kifejező szóbeli közlésre és következtetések levonására, logikus gondolkodásra stb. Ez a képzés nem azonos az újságíróképzéssel, az előnye is éppen abban rejlik, hogy az okleveles kommunikátor diploma szélesebb elhelyezkedési lehetőséget biztosít a hallgatók számára. A tantárgyak egyebek között felölelik a kommunikáció- és médiatörténetet, a médiaműfajokat, a tömegmédiát, a médiaelméletet, a szövegértést és vizuális kommunikációt, a magyar történelmet, a kreatív írást, a digitális írást, a gyermeksajtó történetét, a zenei műsorok szerkesztését, a film- és televíziórendezés alapjait, a médiaelemzési gyakorlatokat, a webszerkesztést, az oknyomozó újságírást stb. Az imént elmondottakból láthatjuk a képzési tartalmak időszerűségét. Tehetségesebb hallgatóink közül néhányan már dolgoznak valamelyik médiaházban. Néhány hete beindítottuk a mesterszakot is hat hallgatóval. A mesterképzés elvégzésével a hallgatók megfelelő képzettséggel rendelkeznek a magyar nyelven történő média és kommunikáció elemzéséhez és a kommunikációs szakmai feladatok irányításához. Karunk évről évre szeretettel várja a középiskolát végzett diákok jelentkezését, mert színvonalas, anyanyelvű felsőoktatási képzést tud nekik biztosítani. Az okleveles kommunikátor mesterszak után a jövőben talán a doktori képzés beindítása is napirendre kerül majd, ez azonban egyelőre még a jövő zenéje – ismertette a kar kommunikátor szakának tudnivalóit dr. Németh Ferenc.

Klemm József az egykor több újságíró-generációt is kinevelő Pro Media újságíró-iskola jelentőségéről beszélt, kiemelve, hogy a Magyar Szóban már jóval korábban is volt újságíróképzés.

– A Magyar Szó annak idején meg is jelentetett egy újságíró-kézikönyvet, amit mi is szeretettel használtunk az előadásaink során. Fontos előzménye volt ez a Pro Mediának. Korábban kizárólag a nyomtatott, vagy az elektronikus sajtóra irányuló képzések léteztek, a Pro Mediával viszont megpróbáltunk egyfajta stratégiai jövőképet alkotni. A délszláv háború végén döntöttünk úgy, hogy megalakítunk egy olyan újságíró-iskolát, ami megpróbálna a BBC-képzésekhez hasonlóan kinevelni egy új, fiatal, képzett újságíró-nemzedéket, illetve meghonosítani egy másfajta újságírást Vajdaságban, szem előtt tartva elsősorban a vajdasági magyarság szükségleteinek szempontjait. Akkor két alapvető céllal álltunk elő. Elsőként azt szerettük volna, hogy a vajdasági magyar újságírás európai színvonalon és magyar szellemiségben történjen, amit a Magyar Nemzeti Tanács is megfogalmazott 1999-ben. A második célunk a médiamenedzsment-képzés beindítása volt. Nekünk akkor ez volt a jövőképünk, most viszont más a jövőkép, hiszen időközben rengeteg dolog történt. Egyebek között az informatikai forradalom miatt már nem elegendő azokra a dolgokra összpontosítani, amiket akkoriban megfogalmaztunk. Megváltozott az alapvető kommunikációs képlet is, hiszen az információ küldőjének és befogadójának szerepe állandóan változik. Manapság már csak kommunikátorokról beszélhetünk, mert a feladó minden pillanatban befogadóvá válik és ez fordítva is igaz. Egész más szemszögből kellene rávilágítani arra, hogy hogyan tudnánk megfogalmazni a jövőképet, ami a fiatalok képzését illeti. A klasszikus média nem szűnik meg, viszont ha nem alkalmazkodunk az új médiafogyasztási szokásokhoz, ha nem változunk mi magunk is, és nem tudjuk megszólítani a jelenlegi médiafogyasztókat, akkor folyamatosan elveszítjük a jelentőségét azoknak a médiumoknak, amelyekben dolgozunk. Azt szorgalmazom, hogy meg kell találni, mi a szerepe a 21. században a nyomtatott sajtónak, a rádiónak és a televíziónak. Ezek definiálása után kezdhetünk el azon gondolkodni, hogy hogyan neveljünk ki egy új újságíró-nemzedéket, ami képes lesz ilyen gondolkodásmóddal nyomtatott sajtót, rádió- és tévéműsort készíteni. Aki ma újságíró szeretne lenni, az mindenképpen tanuljon meg szelektálni, mert ebben az információáradatban azt gondolhatnánk, hogy az emberek tájékozottabbak, mint korábban, viszont éppen ellenkezőleg: tájékozatlanabbak! Eldugulnak azok a csatornák, amik képesek lennének megkülönböztetni a lényegest a lényegtelentől. Az újságírónak tudnia kell magyarázni is, mert ha a hírek szintjén maradunk, ha nem világítunk rá az események hátterére, akkor nem tudjuk megmagyarázni az adott pillanatban zajló történéseket. Az újságírónak felkészültnek is kell lennie, ugyanannyit kell tudnia a témáról, mint annak, akit kérdez, tudnia kell kérdéseket megfogalmaznia és olyan módon felkészülnie, hogy ne vezethessék meg. Tényfeltárással a káder- és időhiány miatt kevés sajtóorgánum foglalkozik, viszont, ha erre nem készítjük fel a jövő újságíró-nemzedékét, akkor ennek elsajátítására megszűnik a lehetőség. Meg kell ugyanakkor tartani azt az elvet, hogy az újságíró magyarként gondolkozzon, hogy tudja, itt küldetése van. Írjon arról, ami összetart, ne arról, ami megoszt bennünket – fogalmazott Klemm József, hozzátéve, hogy a folyamatos továbbképzés szintén nélkülözhetetlen az újságírók számára.

Dr. Forró Lajos elmondta, gyakran hangzik el a vajdasági magyar újságírás kifejezés, szerinte viszont inkább magyar újságírásról kellene beszélni.

– Látva a hallgatóimat alapvető problémának tartom, hogy Vajdaságban mintha egyfajta rezervátumba zártuk volna be magunkat, ami az elmúlt években fokozottan érvényesült. Nyitni kellene a külföldön tanuló hallgatók felé, lehetőséget teremteni nekik, hogy visszajöjjenek és a vajdasági médiáknál helyezkedjenek el. Nagyon örvendetesnek tartom, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség képviselői fogadták a Szegedi Tudományegyetem képviselőit és gyakorlatorientált tevékenységekben egyeztek meg. Konkrétan abban, hogy nem képzéseket viszünk-hozunk, hanem gyakorlati helyeket teremtenek meg a délvidéki médiumok a külföldön tanuló diákoknak. Ez egy olyan alapvető első lépés, amivel a médiaszereplőket, a médiában dolgozók állományát lehet frissíteni. Azokat az értékeket, amik az anyaországban vannak, nem szabad kizárni. Ekkor lehet frissítést hozni a délvidéki magyar újságírásba. Vannak olyan kihívások, amikkel meg kell küzdenünk, nem olyan a világ már, mint régen. A technológiai fejlesztéseket ügyesen, okosan kell használni. Ezek a fejlesztések nem ölik meg a magyar nyelvű újságírást. El kell juttatnunk a médiatartalmakat más országokba is, akár más kontinensekre, Amerikába, Ausztráliába. Jelenleg magunknak készítünk műsorokat, írunk cikkeket, és ki kellene lépni ebből az önként vállalt „rezervátumból”. Meg kellene mutatnunk magunkat mindenütt, akár a felvidéki, erdélyi vagy akár az ausztráliai magyarság számára. El kell kezdeni egységben, egységes magyar nemzetben gondolkodni, nem pedig határokban. A mesterséges intelligenciára mindenki azt mondja, hogy rossz. Persze rossz akkor, ha például a szakdolgozatomat akarom ezzel megírni, tehát ilyen formában nem követendő, de van benne más érték, amit használni lehet. Másik példa a TikTok, aminek 90 százaléka haszontalan, viszont a többi része értékes, amit mondjuk, a hagyományápolásra használhatunk. Nem feltétlenül a felületeket kell elítélni, hanem azok tartalmain kell megpróbálni változtatni és azokat kell jobbá tenni. Nemcsak a nagyobb médiaházaknak kell nyitni külföld irányába, hanem a kisebbeknek is, és minél több kisebb médium működik, az annál jobb, mert így könnyebben tudjuk szolgálni a közösséget. Minden újítást használni kell, amit értően bele tudunk vinni az oktatásba, a képzésekbe – magyarázta dr. Forró Lajos.

Szűcs László a képzésekkel kapcsolatban elmondta, hogy az oktatást a Romániai Magyar Újságírók Egyesülete programszerűen műveli, mert azt kötelezettségüknek tekintik.

– Ma már nem kérdés, hogy a szakmai képzéseket és továbbképzéseket meg akarjuk-e tartani, hiszen óriási szükség van rájuk. Annak köszönhetően, hogy a vonatkozó jogszabályi keretek lehetővé tették az egyesületünk közhasznúvá nyilvánítását, azon nyugdíjas tagjaink, akik legalább tizenöt évet a médiában dolgoztak, ötven százalékkal nagyobb nyugdíjat kapnak. Ez az egyesületünk elismertségét és taglétszámát is jelentősen megnövelte. A megnövekedett létszám és a megerősödött tagdíjfizetési szigor miatt egyre több dolgot engedhetünk meg magunknak, legyen szó például különféle képzési programok szervezéséről is. A legutóbb októberben tartottunk képzést a mesterséges intelligencia médiában való használatának lehetőségeiről, és úgy láttam, hogy a többség eléggé tartózkodóan állt hozzá a témához. Érdekes azonban, hogy az egész hétvégén keresztül tartó programon való részvétel nem volt kötelező, ám a tapasztalatok azt mutatták, hogy azok, akik jelen voltak, megértették a téma fontosságát, azok viszont, akik nem, továbbra is azt hangoztatják, hogy ez egy szükségtelen hülyeség. Látható, hogy a mai középiskolás nemzedék naponta használja a mesterséges intelligenciát, sajnos elsősorban a házi feladatok elkészítéséhez, éppen ezért most még magam sem tudom igazán eldönteni, hogy ez jó vagy sem. Mindenesetre foglalkozni kell vele, nem tehetünk úgy, mintha nem létezne. Az utánpótlás kérdésében nagyon érdekesek a párhuzamok, hiszen térségünkben sem akadémiai szinten indult el az újságíró-képzés. A 90-es években nyílt meg egy újságíró-iskola, aminek az volt a célja, hogy főiskolai szinten működjön az oktatás, ám nem tudtunk alkalmazkodni az akkori kor törvényeihez. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy nem újságírók tarthattak órákat. Ez az intézmény tizenöt évig működött, az akkori hallgatók közül körülbelül százan dolgoznak ma is valamelyik magyar sajtóorgánumban, köztük néhányan vezető beosztásban is. 2010-ben indult be egy állami akadémiai képzés, és hagytuk, hogy ott folytatódjon az oktatás. Sajnos ma már nem olyan nagy a száma azoknak a fiataloknak, akik ott fejezték be a tanulmányaikat. Médiaszakemberek ugyan kerültek ki a soraikból, újságírók azonban már kevésbé. Ezen az egyetemen nemrég nyílt meg egy digitális média szak, ahol olyan alapvető dolgokat, mint amilyen például a műfajismeret vagy a sajtótörténet, egyáltalán nem tanítanak. A diákokat pedig csak a digitális tartalmak érdeklik. Nem látom fényesen az ilyen képzések jövőjét – fejtette ki a Romániai Magyar Újságírók Egyesületének elnöke, aki aggodalmának adott hangot annak kapcsán, hogy Romániában szinte mindennapossá vált, hogy napilapok, hetilapok szűnnek meg, ugyanis ezen folyamatok is jelentős mértékben megnehezítik azt, hogy bárki is optimistán álljon az utánpótlás-nevelés és jövőképépítés kérdésköréhez.