Kilátó

„Kicsinyhitű, miért kételkedtél?

1908 őszén újra forrongott a Balkán, néhány hónapig fönnállt annak a veszélye, hogy lángba borul az egész kontinens. A végzetesen meggyengült Törökország egyre veszítette pozícióit, miközben a környező kisállamokban lármásan föllobogtak a szabadságmozgalmak.

Dühöng a kegyetlen koronavírus a világban. Kihalt utcákban vonul a Karácsony, a Húsvét, a Pünkösd… A mi házunkban sem csilingelt unokánk hangja, és István napján is csak a süket csönd köszöntött föl engem.

Csupa ellentmondás a mai, közösségi hálókon, a YouTube-on, tehát a legnépszerűbbnek számító/nevezhető internetes oldalakon fellelhető zenék többsége, sőt, az azokat a hálóra felpakolóik nagyképűsége arcbamászó is tud lenni ám.

Immáron 41 éve, hogy a „halál automobilján” tragikus hirtelenséggel örökre versei titokzatos végtelenébe távozott közülünk Tóth Ferenc, az életet annyira szerető fiatal (mindössze negyvenéves) magyartanár, költő és néprajzkutató, a bölcsészettudomány doktora. Üres gimnáziumi tantermek ajtaját lengeti azóta emlékezetünkben az ébredező október eleji szél, s csattanásuk idézi a 9-ei nagy karambolt.

A bizalmas köznyelvben jelentkezik egy ideje a tutiság főnév: Igazi nyári tutiság. – De majd jön a tutiság; csak bírjuk ki addig, várjuk ki a végét.