Szerző: Jasminka Domaš
Repkednek
Ma körülrepkednek az emlékek,
mosolyok, könnyek, havazások és sivatagok.
Kérded, megtanultad-e, mikor egyenesedj ki,
amikor megbántanak.
Nincs kapaszkodó az emlékekhez, mint
a széltornyok Jazdban.
Gavam háza
Építője mindenben a szépséget látta.
A ház bejáratát kirakta a tengermélyről
felhozott gyöngyházkagylóval, így őrizvén ártatlanságot, tisztaságot.
A falakat olyan színekkel, növényekkel díszítette, melyeknek
nem árthat semmilyen nyári hőség.
Ám víz nélkül még semmi nem befejezett.
A ház mellé szökőkutat állított, amelynek sugara a magasba
szökell, mesélve hűsről, szerelemről és árnyékról.
Az építő felismerte a szellem határtalanságát,
és örömmel bolyong évszázadok óta Gavam házában.
Alkonyat
Naplementekor Jazdban minden
ház aranyban fürdik.
A szél hirtelen betör
és mindent letarol. Majd
eljön az éjszaka, amikor a sivatag még
aznapi hőségtől meleg.
Hallod, kedvesem? Gyújtsd meg az ég
összes csillagát értem, hogy el ne tévedjek,
és megtaláljam az utam hazafelé.
Nap
A déli nap kibírhatatlanul elvakít.
Nem tudom, hogyan menjek át a perzselő utcán.
Csak a lehunyt szemű szúfi érzi
erőmet szobájának félhomályában.
Éjfélkor elvezet a Nap házához.
Így szól: „Ne félj! Kopogj és lépj be!”
Vujicsics Marietta fordításai
Jasminka Domaš (1948) horvát költő, író, újságíró.
Itt közölt verseinek eredeti címe: Pusti da lete; Gavamova kuća; Pred sumrak; Sunce, és a Planina svjetlosti című kötetben jelentek meg (Shura Publikacije, Opatija, 2024).
