…úgy szakít fel a hajnali iszapból, mintha
egy cserépdarab volnál, s a mozdulattól
felkavart árnyék, akár egy rája száll fel,
s a feltárult fekhely megmutatja
a vérző verzót.
Akár egy elszabadult
freudista álom: kétdimenziós szörnyek
laktak ott eleddig, s perdülnek fel most
hirtelen, fenyegetően tárva ki
fogatlan szájuk.
Az iszapfelhő,
ez az éjszakai lélek pedig
ekkorra már jó messze járhat, s hogy
a rája-másodénnek hány nap a másik élet,
odaát derül ki, mikor a látótávolságot
meghaladta.
Ahol árnyékot
kap maga is, hogy az egy ideig
alatta szálljon, s bár nincsen hozzá
semmi kedve, egy idő múlva
elengedje.
