Oswald Spengler német filozófusnak A Nyugat alkonya című könyve 1918-ban, tehát kereken száz évvel ezelőtt jelent meg Bécsben, és munkássága fő művének tekinthető. Spengler a nyugati emberrel foglalkozik, feltárja annak sorsát és azt is, mi vár rá a jövőben. Írásában kultúrköröket különböztet meg és vesz például, amelyek a kialakulásuk után a fejlődés útjára lépnek, ám úgy véli, hogy ez az út visszafordíthatatlanul a kiveszéshez, a pusztuláshoz vezet. Spengler szerint a nyugati civilizáció is immár a hanyatlás korába lépett, és elkerülhetetlenül a pusztulás felé halad. A könyvet a huszadik század filozófiai bestsellerének tartják, 1966-ig egymillió példányban adták el, az elmúlt években pedig ismét fokozott figyelem övezi.
Dr. Csejtei Dezső a VM4K-ban (Lukács Melinda felvétele)
A VM4K-ban tartott előadásában Csejtei Dezső egyebek közt azt taglalta, hogy Spengler filozófiája alapján mit hozhat az elkövetkező időszak. A bevezetőjében a jövő meglátásáról szólt, elmondása szerint ehhez antik modelleket vehetünk például, amelyek a körforgásra és az ismétlődésre épülnek, de választhatjuk a főleg vallási ihletésű, üdvtörténeti értelmű lineáris felfogást vagy épp a szakadatlan fejlődésre utaló álláspontot, amely szerint az ész ural majd mindent.
Csejtei Dezső kitért egyebek közt arra is, hogy Spengler a maga idejében egy új nézőpontot, a biológiait hangsúlyozta:
– Az organizmus nagyon fontos szó a számára. Spengler ideje előtt általában az ész szerepének tulajdonítottak nagy jelentőséget, ezzel ellentétben alábecsülték az ember biológiai, természeti mivoltát. Spengler elutasítja a haladást, számára a kultúra organikus képződmény, és megvan a maga életritmusa, nagy ívet fut be, de nem a folyamatos fejlődés jellemzi, hanem felfelé ívelés, majd a lefelé tartó hanyatlás. Spengler szerint a történelem meghatározott szerkezettel, struktúrával rendelkezik, és nem a vad önkény vagy szeszélyesség uralja. A történelemmel való foglalkozás értelemfejtésnek nevezhető, valójában a jövő titkait is fellebbenthetik előttük, legalábbis körvonalaiban. A jövő tehát nem lesz titok többé. Spengler kikezdi a hagyományos történetfilozófiai elképzeléseket, és elutasítja az Európa-központú felfogást. Szerinte az egységes világtörténelem csupán a mi nyugati, általa faustinak nevezett kultúránk szellemi terméke. Csak nálunk fogalmazódott meg, mert feltehetjük a kérdést, hogy mi erről a véleményük a távol-keleti kultúráknak. Azt is lehet mondani, hogy hamis képet mutatott a világtörténelem, mert a mi látószögünkből tekintettünk a világra. Például Afrikában is óriási birodalmak léteztek évezredek során, függetlenül attól, hogy tudtak-e róla az európaiak, vagy sem, hiszen az általunk ismert világtörténelem részévé csak akkor váltak, amikor kapcsolatba kerültek Nyugat-Európával.
Kitért arra is, hogy Spengler szerint a civilizáció a kultúra elkerülhetetlen sorsa.
– Az első szakaszra, a kultúrára az életerő, a dinamikusság, a kreativitás, az alkotás szelleme jellemző, ekkor virágoznak a művészetek, a vallások, a filozófia, részben a tudományok. Ezután jön a kiszáradás, az alkotóerő kimerülése, amikor inkább a technika fejlődik. A civilizációt már az elfásultság, a rutinszerű mechanikusság jellemzi, amikor a korábbi művészeti, kulturális, vallási dominancia átadja a helyét a gazdaság, a technika, a politika uralmának. Spengler szerint ebben élünk. Ő úgy látta, hogy ez a hanyatlás időszaka, és már az 1910-es években volt mersze kijelenteni azt a végkifejletet, amely a meglátása szerint a harmadik évezred első századaiban következik be. Spengler valójában a realitással akarta szembesíteni az embereket.
Tizenhárom nagy spirálfüzet
A Nyugat alkonya első kiadása magyarul 1994-ben jelent meg. Csejtei Dezső és Juhász Anikó az első kötetet fordították le, míg Simon Ferenc a másodikat. Csejtei Dezső Juhász Anikóval 2009-ben Oswald Spengler élete és filozófiája címmel is kiadott könyvet, ezután más műveit is lefordította. A Nyugat alkonya kapcsán Csejtei Dezsővel a VM4K-ban beszélgettünk.
Mikor fogtak hozzá a fordításhoz?
– A rendszerváltás után, amikor szabaddá vált a könyv kiadása. Korábban erről szó sem lehetett. 1991-től dolgoztunk rajta, tehát jó két évig.
A kilencvenes évek elején még ugyebár nem álltak rendelkezésre ekkora mértékben technikai lehetőségek. Nagy munka volt ez a fordítás?
– Óriási, kiváltképp az elején. Eredetileg ugyanis kézírással készült, tizenhárom nagy spirálfüzet lett teleírva, még most is megvannak. Ezeket utólag kellett begépelni számítógépbe, hiszen a komputerek használata a munkafolyamat vége felé, 1993 körül kezdett elterjedni.
Százéves könyvről van szó. Mi adja meg neki még a mai napig is az aktualitását?
– Talán az a történeti érzék, amely a szerzőnek a sajátja volt. Történeti trendeket, tendenciákat volt képes oly módon figyelemmel kísérni és nyomon követni, hogy a meglátása egy évszázad múltán sem vesztette el az érvényességét, az aktualitását. Nem véletlen, hogy az utóbbi tizenöt-húsz évben Spenglernek ez a műve ismét nagyon népszerű lett. A dolgok elevenébe talált bele, sok téren. Holott emlékszem arra, hogy 1992–1993-ban, amikor fordítottuk, még erőteljesen érezhető volt az ún. eurooptimizmus. Kétségbe is estem, hogy ki fogja egyáltalán kézbe venni és olvasni ezt a könyvet.
Ehhez képest nem csupán a szakmabeliek érdeklődését keltette fel, szélesebb körben is olvassák, és diskurálnak róla. Ez minek köszönhető?
– Egyebek közt Spengler stílusának is. Művészi érzéke volt az íráshoz. Nem véletlen, hogy ez a filozófiatörténet egyik legnagyobb kasszasikere. Spengler stílusa mondhatni plakatív, szenzációhajhász, némileg rikító, harsány, éles megfogalmazásokkal, a közérthetőség kedvéért pedig gazdag példatárral hozakodik elő.
Spengler komor, sötét jövőképet vetít elő. Ön ezt hogyan látja?
– Fő vonásaiban osztom a véleményét, habár mindig lehetőséget adhat a vitára, hogy mennyire fogadjuk el, és mennyire nem. Az én beállítottságom szintén inkább pesszimista. Úgymond vészcsengőnek, vészjelzőnek fogom fel, hogy jobban tesszük, ha vigyázunk, mert abba az irányba haladnak a dolgok, amit ő megjövendölt, azaz előre látott. Ezért ezeket a következtetéseket komolyan veszem. Nem úgy tekintek rá, mint egy filozófus gondolkodónak a tévelygéseire vagy fantáziálgatására. Megpróbálom követni a gondolatmenetét is, hogy mi alapján és hogyan jutott ide. Annak alapján igyekszem megállapítani, hogy igaza volt-e, vagy sem.
A jelenünkben, itt és most, mire kell odafigyelnünk, és mire kell az új generáció, a gyerekeink figyelmét felhívni?
– Nehéz ezt megmondani. Ő úgy látta, hogy egy kikerülhetetlen sorsszerűség jellemzi ezeket a folyamatokat, amelyeken képtelenség mindent eldöntő mértékben változtatni. Viszont ennek tudatában rálelhetünk lehetőségekre, amelyek által késleltethető bizonyos folyamatok bekövetkezése. A legfontosabbnak a műveltséget, az olvasottságot látom. Spengler is művelt, olvasott, széles látókörű ember volt, habár akkor még nem volt fejlett technológia, és nem álltak a rendelkezésére számítástechnikai vívmányok. Rávilágított arra is, hogy tisztelet a kivételnek, mennyire nem tudnak az emberek hosszú távon gondolkodni. Arra kell tehát nevelni a fiatalokat, hogy ne csak a közeljövőben gondolkodjanak, hanem figyeljék meg, hogy a történeti és kulturális folyamatok honnan és merrefelé haladnak. Ilyen szempontból, a trendekben való gondolkodás terén, nagyon sokat lehet tanulni Spenglertől.
Más műveit is lefordította…
– Három írását, kisebb könyvét a Válságok árnyékában című kötetbe gyűjtöttük össze. Egyik műve A döntés évei, ennek java részét már a hitleri hatalomra jutás után írta, és ebben elég kemény kritikát fogalmazott meg a hitleri rendszerrel és a nemzetiszocializmussal szemben is. Emiatt a náci vezetők nem alkalmazták, mellőzték, úgymond félretették. A másik kettő korábbi írás, ezek a Poroszság és szocializmus, valamint Az ember és a technika. Mondhatni, hogy a fontosabb művei hozzáférhetők magyar nyelven, mert egyes filozófusokhoz képest nem volt nagyon hosszú életű, sem pedig túlságosan termékeny szerző.
*****
Szabadkán a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központban nemrég A Nyugat alkonya 100 év után címmel tartott előadást dr. Csejtei Dezső filozófiatörténész, műfordító, az SZTE Bölcsészettudományi Kar Filozófia Tanszékének a tanára, a Filozófia Doktori Iskola vezetője, aki A Nyugat alkonya kötetek egyik fordítója is. Az előadás során szó esett a mai Európáról, a nyugati civilizációról és annak kultúrájáról.
