Tegnap töltötte be 85. életévét Balczó András háromszoros olimpiai, tízszeres világbajnok öttusázó, a Nemzet Sportolója. Kezdetben háromtusázott, 1956-ban Budapestre került. Öttusában első egyéni magyar bajnokságát 1961-ben nyerte, s 1970-ig nyolc alkalommal állhatott egyéniben a dobogó legfelső fokára, négyszer lett csapatban aranyérmes.
Válogatott öttusázóként az 1958-as világbajnokságon mutatkozott be. 1960-ban Rómában tagja volt az olimpiai aranyérmes válogatottnak, egyéniben akkor a negyedik helyet szerezte meg. Ez csalódással töltötte el, s ezután érlelődött meg benne az elhatározás, hogy többet kell edzenie, önmaga irányításával. 1963 és 1969 között sorozatban öt világbajnokságon nyert egyéni aranyérmet. Világbajnokságokon összesen 19 érmet gyűjtött.
Az olimpiákon sokáig nem volt szerencséje, az 1964-es tokiói játékokon nem indulhatott, 1968-ban Mexikóvárosban csapatban diadalmaskodott ugyan, de egyéniben mindössze 11 ponttal a svéd Björn Ferm mögé szorult. Csodálatos pályafutását végül 1972-ben, Münchenben sikerült megkoronáznia, 34 évesen egyéniben is a dobogó tetejére állhatott.
Versenyzői évei alatt vívó és öttusa szakedző diplomát is szerzett, de 1973-as visszavonulását követően nem tartottak igényt tapasztalataira, szaktudására. Tiszta, emberi értékeken nyugvó meggyőződésével, szókimondásával, „nyakasságával” nem tudott mit kezdeni a politikai vezetés, ezért nem őt nevezték ki szövetségi kapitánynak. 1983-ban végleg visszavonult a sportélettől.
Minden idők egyik legsikeresebb öttusázóját Magyarországon háromszor (1966, 1969, 1972) választották meg az év sportolójának, 1970-ben sportszerűségi díjat, 1988-ban NOB emlékjelvényt kapott. 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, 1996-ban Magyar Örökség-díjjal jutalmazták, 2001-ben a Nemzeti Sport szavazásán – Puskás Ferenc mögött – a XX. század második legjobb magyar férfi sportolójává választották, ugyanebben az évben kapta meg a Magyar Olimpiai Bizottság Érdemérmét, valamint a Csík Ferenc-díjat. 2004 óta a Nemzet Sportolója cím birtokosa, 2016-ban beiktatták az öttusa Hírességek Csarnokába. 2018-ban a Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ) életműdíját vehette át.
