Fehér Miklós legyen minden győri példaképe!

(fotó: Speedlight)

Néhány nappal ezelőtt az Index.hu honlap a legdrágább magyarországi labdarúgónak, Dzsudzsák Balázsnak a menedzserével, Vörösbaranyi Józseffel készített interjút, aki a beszélgetés során megemlítette a zentai Paku Rolandot is, aki Zenta, Belgrád és Budapest után jelenleg Győrben játszik.

A lapunkat rendszeresen olvasóknak a játékos neve nem ismeretlen, hiszen korábban írtunk már róla: legutóbb 2008 végén, amikor a Győr 3+2 éves szerződést kötött az akkor még csak 15 éves középpályással. Akkor Roland azt jelölte ki célként, hogy tagja legyen a magyar korosztályos válogatottnak.

– A célt sikerült teljesíteni, hiszen 17 éves korom óta folyamatosan tagja vagyok a magyar korosztályos együtteseknek. Kivétel az a tavalyi három-négy hónap volt, amikor márciusban elszakadt a térdszalagom. A szerencsém az volt, hogy csak a térdoldalszalagom szakadt el, a keresztszalagok nem sérültek, így műteni sem kellett – nyilatkozta a Magyar Szónak Paku, akinek 2011-ben lépett életbe új, négy évre szóló szerződése. A 19 éves játékos célja, hogy már tavasszal bemutatkozzon az NB II.-ben, utána pedig mielőbb az első osztályban is. Ebben nemcsak ő, hanem a klub vezetősége is bízik:

– Klement Tibor ügyvezető már olyan biztos benne, hogy egyik nap benn voltam nála tárgyalni, s épp ránk nyitott Csertői Aurél, a Győr vezetőedzője, aki azonnal indult is kifelé, hogy ne zavarjon bennünket. Tibi bá azonban szólt neki, hogy maradjon, hisz mindenről tudhat, amiről mi beszélünk, ugyanis nemsokára a játékosa leszek – mesélte a játékos, aki az őszi idényben a Győr–ZTE mérkőzés félidejében vette át a 1993-as korosztály legjobb középpályásának járó díjat.

– Mindig jó érzés egy ilyen díjat átvenni, hisz ezek a díjak mutatják meg, hogy jó irányban jár az ember, de más jelentősége nincs, hisz ezzel a díjjal nem lett 300 első osztályú meccsem – mondta Paku, aki nemrég az U19-es válogatott tagjaként egy spanyolországi tornán vett részt, ahol egy győzelem, egy döntetlen és egy vereség volt a magyar nemzeti együttes mérlege. Paku azonban nem eredeti posztján, támadó középpályásként lépett pályára, hanem balszélső védőként.

– Tuboly Frigyes szövetségi kapitány odajött hozzám a reptéren, s megkérdezte, mit szólnék ahhoz, ha balhátvédet kellene játszanom. Azt feleltem neki, ha a címeres mezről van szó, ha a kapuba tesz, azt is megoldom. Furcsa volt balhátvédet játszani, de tudtam, hogy képes vagyok rá. A héten Klement István, a helyi akadémiai vezetőnk és egyben a biológiatanárunk, amikor bejött az osztályba, azt kérdezte értetlenül, igaz-e a hír, hogy balhátvéd voltam. Azt válaszoltam, hogy igaz, mire ő mosolyogva hozzátette: azt azért nem hagyjuk, hogy a mi góllövőnkből balhátvédet csináljanak.

Az eddig elérteket Paku szerint nem csak magának köszönheti:

– Sok köszönettel tartozom a családomnak, hogy támogatnak mindenben, és Vörösbaranyi Józsefnek, a menedzseremnek, akihez bármikor fordulhatok.

Egy 19 éves játékost nemcsak a labdarúgás foglalkoztatja, hanem a továbbtanulás is. Mint elmondta, egyetemre szeretne iratkozni, s bár az iskolában mostanság nagyon keveset van, mivel sok a hétközi meccs, a válogatottfellépés, de biztos, hogy tovább tanul, mert a tervei között az egyetemi diploma megszerzése is szerepel.

– Ezenkívül egy éven belül szeretnék bemutatkozni az NB I.-ben, s nem titkolt célom, hogy az U19-es válogatottal megnyerjük az elitkört, vagyis az utolsó, májusban megrendezésre kerülő selejtezőt a korosztályos Eb előtt. Az egészben számomra az lesz a pikantéria, hogy a tornát Szerbiában rendezik majd, s a vendéglátó ország és Magyarország válogatottja mellett Románia és Németország vesz részt rajta.

2009-ben a magyar sajtó az U20-as válogatott világbajnoki bronzéremétől volt hangos:

– A mi generációnkkal hasonlítják össze azt a csapatot. Bízom benne és látom a potenciált ebben az együttesben, hiszen olyan kiváló szakemberekkel dolgozhatunk együtt, mint a már említett Tuboly Frigyes vagy a segédedző Mészöly Géza, akit, gondolom, senkinek sem kell bemutatni.

És hogy egy fiatalembernek mi jut eszébe, ha meghallja jelenlegi városának és klubjának a nevét?

– Fehér Miklós, ő a város emblémája, az akadémiánk neve, ő kell hogy példa legyen minden győri akadémista számára.

És szülővárosáról, Zentáról mi jut először eszébe?

– A Tisza-part, a szeretteim és az, hogy honnan indultam. Ilyenkor mindig végiggondolom, hogy mennyit tettem azért, hogy itt legyek, és ez ad még pluszenergiákat a továbbiakra.

„A magyar nemzetért kell játszanom”
– Tavaly Szabadkán a magyar válogatott tagjaként léptem pályára a Stevan Vilotić-emléktornán. Több olyan labdarúgó is volt, akivel még együtt rúgtam a bőrt Belgrádban. A kapussal, Pajovićtyal üdvözöltük is egymást, kérdeztem, emlékszik-e még rám. Azt felelte, hogy természetesen. Furcsa volt pályára lépni, hisz az országomba mentem vissza, viszont én magyar vagyok, igaz, hogy a határon túl születtem, de mindenképpen ezért a nemzetért kell játszanom.