Szerbia most valóban el van kényeztetve a teniszezők révén, de mi, vajdasági magyarok sem panaszkodhatunk, hiszen legendás világelsőnk volt Szeles Mónika személyében, előtte pedig Speár Miklós és Ilin Zoltán eredményeire lehettünk büszkék. Nos, újabb vajdasági magyar jelent meg a rangos tenisz égiszén, méghozzá Györe László, akinek az idén először adatott meg, hogy Grand Slamen fellépjen, esetében a Roland Garroson. Ez már magában is óriási dolog, de aki ismeri Laci idei útját és a sajnálatos családi tragédiát, csak még jobban tisztelheti ezt az eredményt.
Előtte Laci Milánóban a 4. fordulóig jutott, a legnagyobb győzelmét pedig a RG későbbi belga győztese, Coppels ellen aratta, aki második a junior-világranglistán. Charleroi következett, újra a 4. forduló. Itt Dél-Amerika és Afrika bajnokát verte meg, a brazil Fridrichet és az egyiptomi Karimot. A Roland Garroson egyéniben kikapott a kanadai Pellivótól, párosban pedig az olasz Liccardival az oldalán a 2. fordulóig jutott.
• A Roland Garros előtt az olaszországi és belgiumi eredményeid függvényében kaptál egy speciális kártyát a Grand Slam-tornára. Mikor tudtad meg ezt pontosan, és mi volt az első reakciód?
– A Charleroi-ban játszott tornán a közel négyórásra sikeredett, brazil elleni meccsem után tudtam meg a hírt. Örültem, amennyire volt még erőm, de titkon azért reménykedtem előtte is, hogy megkapom az engedélyt. Élmény volt a főtáblára kerülni, ott volt a testvérem és az edzőm is, tehát együtt volt a csapat.
• Milánóban, majd később a belgiumi tornán is nagy skalpokat vettél, hiszen legyőzted például a Roland Garros későbbi győztesét, meg a dél-amerikai és afrikai bajnokot is. Gondolom, nem volt könnyű.
– Ezek előtt a tornák előtt hosszú ideig sajnos nem játszottam meccseket, s bizony kifáradtam. Milánóban az első meccsem szerencsére nem volt túl nehéz, azután a belga ellen már három szettre kényszerültem. Belgiumban hasonló volt a helyzet, a negyedik mérkőzésre már teljesen kifáradtam. Ez mutatkozott meg a RG 1. fordulójában az 5. kiemelt ellen, ahol még megnyertem az első játszmát. Az időjárási feltételek rosszak voltak, szemerkélt az eső, s az elején ezekkel a viszontagságokkal jobban megbirkóztam ellenfelemnél. Pedig már ebben a játékrészben sem ment az adogatásom, később meg még rosszabb lett, ellenfelem viszont stabilan szervált a folytatásban is, s már nem tudtam elvenni az adogatását. Ezekben a játszmákban egy-egy break döntött, s a fáradtság jelei abban is megmutatkoztak, hogy több labdát is kerettel találtam el. A salak egyébként a kedvenc borításom, de a Roland Garros specifikus, mert kevés rajta a salak, nagyon gyors, s a labdák is gyorsan mennek.
• Roland Garros. Több tucat pálya, nyüzsgés, világsztárok. Mennyire illetődtél meg?
– Nem annyira, hiszen megszoktam már a tornáról tornára való utazgatást, az új környezetet. Nem éreztem furcsának, inkább tetszett, s nem lehet azt mondani, hogy a játékomra kihatott volna.
• A média jobbára a nagyobb sztárokat kíséri. Menyire figyeltek oda a ti ifjúsági mezőnyötökre, mennyire kényeztetnek, vagy nem kényeztetnek el benneteket?
– Nekünk is sok kiváltságunk van. Például egy öltözőben lehetünk a legjobbakkal. Az enyémben készülődött Federer és Del Potro. A belépőnk egyedül a három főpályára nem érvényes, oda nekünk is külön jegyet kell venni.
• Éltél ezekkel a kiváltságokkal?
– Amennyire az időm megengedte. Van ott például egy rész, ahol a legnagyobbak edzenek. Oda a nézők nem mehettek be, de mi igen, s nézhettük, miként edzenek. Én elsősorban Nadalt figyeltem, s mondhatom, fantasztikus, hiszen valamennyi ütése teljes erőből szállt vissza, s valahányszor a vonal előtt egy-két centire pattant le! Nem hittem a szememnek!
• Őt egyébként úgy figyeltük meg, hogy például adogatás előtt mindig a gatyáját és a haját igazgatja, meg mindig morcos a meccsen. Edzésen milyen?
– Ott is komoly, de sokat zsonglőrködik lábbal a labdával.
• Meccseket néztél élőben is?
– Arra nem volt sok időm, mert el voltam foglalva a saját meccseimmel. Eljutottam viszont az Eiffel-toronyhoz, azt megnézhettük egyik délután. Átlagban viszont reggeltől estig a pályán voltam, utána pedig pihentem.
• Beleszagoltál egy Grand Slam hangulatába. Milyen tanulságokat vonhattál le?
– Erő, gyorsaság, kitartás. Az edzéseken a maximumot kell magamból kihozni továbbra is, de nagyon fontosak az erős meccsek, össze kell kötni az erős tornákat, hogy versenykondícióban legyek.
• S ez a sorsod, hiszen a környéken nem sok edzőpartnered akad. Itt van viszont a nyár, a salakos tornák.
– Szerbiában elkezdem a felnőttmezőnyt, a Futures-tornákat. Még nem tudom, melyikkel kezdem, de a tizenháromból öt-hatot biztos lejátszok. Júliusban egy németországi és egy ausztriai ifitorna van betáblázva.
• Szerbiában a korosztályod terén hol állsz?
– Nikola Milojević jobban rangsorolt nálam, de a korosztályomban én vagyok a második.
• Visszatérve a Garrosra, sikerült-e valamelyik sztárral szóba elegyedni?
– Nem próbálkoztam még!
• Tornáról tornára jársz. Az iskola?
– Most járok a közgazdasági szakközépiskola második osztályába, de magántanulóként próbálkozok. Maradt még három vizsgám, de már így is hálámat kell kifejezni a tanároknak és az osztályfőnöknek, Mészáros Mártának a türelmükért.
Megkérdeztem azt is, kivel szeret jobban tornákra járni, edzőjével vagy édesapjával. Mivel mindketten lenn voltak a pályán, Laci érett módon igen diplomatikus választ adott: megvan mindkettőnek az előnye és a hátránya is. Ő egyébként jövőre utolsó éves junior lesz, s az igazi nagy eredményeket talán ekkor várhatjuk tőle. Édesapja azonban elárulta, kihagyják a Wimbledont, s a nyári eredmények tükrében titkon azt remélik, hogy a US Openre is meghívást kap Laci. S mert a betonon is jól játszik, talán onnan már örömteljes híreket kapunk majd.
