Szilágyi Csaba: Nagyon szépek voltak a pekingi élmények, remélem, a londoniak még szebbek lesznek (Fotó: Ótos András)
A Szerbiai Olimpiai Bizottság közleménye szerint az országot 115 sportoló képviseli majd a július 27-én kezdődő londoni olimpián. A listán hét vajdasági magyar versenyző neve szerepel. A vajdasági magyarok közül Kasza Gábor kerékpározón kívül Szilágyi Csaba úszó, valamint az öt kajakos, Horvát-Panda Antónia, Kubik Renáta, Nagy Antónia, Tibor Márta és Holpert Ervin vesz részt az ötkarikás játékokon, míg az adai Sterbik Árpád a spanyol kézilabda-válogatott tagjaként szerepel majd Londonban.
Rajtuk kívül Szerbiából még három magyar sportvezető utazik Londonba: az egyik a női kajakosok szövetségi kapitánya, Panda János, a másik a szintén kajakos, óbecsei Sóti József, a harmadik pedig Lukács László, a Szerbiai Röplabdaszövetség menedzsere.
Az óbecsei Szilágyi Csaba, a nagybecskereki Proleter Úszóklub tagja alig három héttel a londoni olimpia kezdete előtt kapott meghívót. A hírt vegyes érzelmekkel fogadta, amelyben a legerősebb persze az öröm volt. A felkészülési idő rövidsége miatt van benne némi aggodalom, egy kis pozitív értelemben vett lámpaláz is. Ez utóbbit azonban nyilván könnyebben kezeli majd, a négy évvel ezelőtti pekingi olimpián szerzett tapasztalatának köszönhetően. A nagybecskereki uszodában, a London előtti egyik utolsó edzésen beszélgettünk vele.
• Mindössze három héttel az olimpia előtt érkezett a Nemzetközi Úszószövetség olimpiai részvételre feljogosító értesítése a tavalyi, 100 méter mellen elért eredményednek köszönhetően. Ki, hol és hogyan közölte veled a hírt, s te hogyan fogadtad?
– Az úszószövetség főtitkára közölte velem a hírt. Elég érdekes volt az egész szituáció, mivel én ebédre mentem, és csak az egyik telefont vittem magammal. A másik fönt maradt a lakásban, és persze azon a telefonon hívott, amelyik nem volt nálam. S amikor jöttem vissza ebédről, akkor láttam a telefonon, amelyik nálam volt, hogy a Twitteren már pár ember gratulált, de nem tudtam, hogy miért. Amikor fölértem a lakásba, akkor láttam két nem fogadott hívást, és már sejtettem, hogy miről van szó. Visszahívtam – akkor éppen Belgiumban volt a junior-Európa-bajnokságon –, és közölte velem, hogy megjött a meghívó, amiben már nem is reménykedtem. De végül is megérkezett, és ez a legfontosabb. Vegyes érzelmekkel fogadtam a hírt. A legerősebb természetesen az öröm volt, de ott volt a háttérben egy kis aggodalom is. Ugyanis már föladtam minden reményt, és csak azért voltam a vízben, mert országos bajnokság volt a múlt hétvégén, és hogyha az ob nincs, akkor én már javában a nyári szüneten lennék. Az ember nem úgy készül egy országos bajnokságra, mint az olimpiára. Úgyhogy ez a keserű érzés maradt meg, hogy nem úgy edzettem, mint aki egy olimpiára készül, és hogy tudok majd fölkészülni három hét alatt.
• A Twitter közösségi portálon azt írtad, hogy meglepődtél, boldog vagy a hír miatt, ám aggódsz is egy kicsit.
– Igen. Nem mindegy három héttel az olimpia előtt megtudni, hogy kijutottam. Ez a három hét annyira volt elég, hogy az első hetet keményen végigdolgoztam, viszont maradt ez a két hét, amit arra használok, hogy minél jobban kipihenjem magam, mivel nem lehet teljes edzésből egy komoly futamot leúszni. Úgyhogy egy hetet készültem intenzíven. Persze edzettem én, de nem úgy, mint aki az olimpiára készül, hanem amennyi egy országos bajnokságra elég.
• Az olimpia ideje alatt – az eredeti tervek szerint – neked Banja Lukában kellett volna lenned, ahol egy vadvízi evezős túrán vettél volna részt. Rafting helyett olimpia – ez azért nem hangzik olyan rosszul…
– Egyáltalán nem hangzik rosszul! Nagyon sajnálom, hogy egyes újságírók nagyon rosszul értelmezték, sok címoldalra az is fölkerült, hogy tönkrement a nyaram az olimpia miatt. Ez hatalmas hiba, elfogadhatatlan dolgokat írnak. Nagyon örülök, hogy már a második olimpiámra kijutottam, a rafting pedig meg fog majd várni, nem marad ki.
• Négy évvel ezelőtt ott voltál a pekingi olimpián is. Most visszaemlékezve mi az első, ami eszedbe jut a 2008-as ötkarikás játékokkal kapcsolatban?
– Hatalmas élmény 18 évesen megismerni Szerbia legnagyobb sportolóit, úgyhogy ez az ismerkedés nagy nyomot hagyott az életemben, és kiváló tapasztalat volt a pekingi olimpia. Főleg azért, mert az az év igen sikeres volt, mind az ifi-Eb-ken, mind az ifi-vb-ken. Ez egy nyereményutazás volt nekem fiatal úszóként. Nagyon szépek voltak az élmények, remélem, még szebbek lesznek majd a londoniak.
• Július közepén Belgrádban rendezték meg az országos bajnokságot, amelyen megnyerted az 50 méteres mellúszást. Elégedett vagy a teljesítményeddel?
– Elégedett vagyok. Az 50 méteren és a 100-on is szolid eredményt úsztam. Persze az 50-es nem olimpiai szám, csak a 100-on fogok indulni. Gondolom, a szólófutamok rendben voltak, de hatalmasat úsztunk mindannyian a 4×100-as vegyes váltóban. Mindannyian majd egy másodperccel jobbat úsztunk, mint az egyéni futamban, és ez az eredményezte, hogy országos csúcsot tudjunk úszni, öt másodperccel jobbat, mint a 2005-ös régi országos csúcs. Úgyhogy egy igen sikeres országos bajnokság volt, méghozzá azért, mert a nagybecskereki úszóklub az első lett Szerbiában, ami nagy siker.
• Az elmúlt egy évben elmaradtak a jó eredmények, mintha egy kicsit megtört volna a fejlődésed. Így van ez, és ha igen, akkor mi ennek az oka?
– Normális dolog, hogy amikor az ember elér egy szintet, utána már minden századot elég nehéz lefaragni. Az eredmények nem maradtak el a rövid pályán, az olimpiai medencében viszont igen. Tavaly volt egy ötödik helyezésem a rövid pályás Európa-bajnokságon, amire nagyon büszke vagyok, hiszen döntőben úszni Európa-bajnokságon számomra igen nagy siker. A nagy érmek elmaradtak, de az idén egy kis szerencsével szóba jöhet akármilyen érem a rövid pályás Eb-n. Már kikristályosodott, hogy a rövid pályás versenyek sokkal jobban megfelelnek, mint az olimpiai medencében rendezettek. Sajnos a rövid pályás versenyek nem annyira attraktívak, nem jelentenek olyan sokat, mint a hosszú pályásak. De ha életem végéig rövid pályás úszó leszek – azt sem fogom bánni. Nagyon sokat dolgozok, hogy az 50 méteres medencében is jó eredményeim legyenek.
• A nagy versenyek előtt három hetet szoktál folyamatosan készülni, erre most nem volt lehetőséged. Mire számítasz Londonban?
– Az országos bajnokság a háttérben maradt az olimpia miatt. Ott teljes edzésből úsztam, kemény hetem volt előtte, úgyhogy az a verseny semmiben sem hátráltatott. Sőt jól jött, hogy két héttel az olimpia előtt legyen egy-két próbafutamom, amiket jól teljesítettem. Hogy mire számítok? Ez egy viszonylag gyenge év volt. Az Európa-bajnokságon 1:01,90-et úsztam 100 méter mellen, majd Szlovéniában 1:01,80-at, és ha azt nézzük, hogy az egész évet arra az Eb-re áldoztuk, akkor ezek az eredmények nem jók. Viszont, ha meg tudnám ismételni az 1:02-es idő alatti eredményt az olimpián, akkor elégedett leszek, mert nem sok időm volt a felkészülésre. Nem ugyanaz, ha valaki egy évig készül, vagy ha egy hónapot. Úgyhogy abszolút siker lenne szerintem 1:02 alatt úszni, ami biztosan elég lenne egy viszonylag jó helyezésre.
