– Ez az! Így kell csinálni! Hogy hívják ezt a srácot?
– Nagy Szebasztián, ő magyarkanizsai.
– Ő az, aki jön Budapestre?
– Igen, ha minden jól megy.
Ez a kis párbeszéd a közelmúltban Zentán zajlott le, ahol Bacsa Ferenc, a magyar kötöttfogású birkózó-utánpótlás vezetője látogatott el, s figyelte, az általa mutatott gyakorlatokat, fogásokat az itteni versenyzők miként kivitelezik. Nagy Szebasztiánra már akkor felfigyelt, s nyilván a jövőben még jobban követi majd az eredményeit, hiszen a magyarkanizsai srác az általános iskola után a magyar fővárosba készül, a Mr.Tus Sportiskolába, ahol Feri bácsi a sportvezető, s nem utolsósorban a múlt hétvégén kiválónak nevezhető 5. helyen zárt a Katowicében befejeződött kadét-Európa-bajnokságon.
Szebasztián a lengyelországi korosztályos Eb-n a 46kg-ban indult, ahol előbb a cseh Hausert győzte le 6:5, 3:0-ra, majd a fehérorosz Matvejevet 4:0, 0:3, 6:3-ra, aztán viszont az azeri Rahmanovval, a bronzmeccsen pedig az ukrán Koroszteljovval kellett megmérkőznie, s 8:0, 7:0, illetve 6:0, 7:0-ra kikapott.
Mindezt egyébként abban a magyarkanizsai edzőtáborban tudtam meg, amelyet minden évben megrendeznek a Tisza-partiak. Most Molnár Miklós és Újházi Sándor foglalkozott a fiatalokkal, akik a Zmaj iskolában edzettek, aludtak és étkeztek egy héten keresztül. Köztük Szebasztián is, aki ottjártunkkor épp az ifjúsági válogatott Gazdag Krisztiánt nyüstölte.
• Első Eb-d volt ez. Hogyan készültél, ismerted-e az ellenfeleidet?
– Nagyon kíváncsi voltam, mire vagyok képes egy ilyen versenyen. Az ellenfeleimet nagyjából ismertem. Az ötödik helyemmel elégedett lehetek, de azért azt az egy lépcsőfokot a dobogóig már szerettem volna megtenni.
• Milyennek tartottad a sorsolást?
– A sorsolásnak nagyon örültem, mert ismertem a cseh riválisomat, a fehéroroszról meg hallottam. A Hauser elleni mérkőzésem első menetében magabiztosan vezettem, de akkor belementem egy kis gubancba. Ezt a részt végül sikerült megnyernem, a második menetben pedig jobban odafigyeltem, pontot szereztem, s ezt az előnyömet a végéig sikerült megőriznem. A fehérorosz ellen egészen más meccs volt. Éreztem, hogy fizikailag egy kicsit erősebb, de én meg okosabban birkóztam. Az első menetet simán hoztam, a másodikat pedig úgy vesztettem el, hogy challenge-et kértek a fehéroroszok, s az alapján lett az övéké a pont. Ám ekkor már éreztem, hogy verhető ellenfélről van szó. Ehhez mérten nem is idegeskedtem, nem kapkodtam, s ez meghozta a gyümölcsét.
• Aztán jött az azeri meg az ukrán. Az eredményből látszik, hogy erősebbek voltak, meg nyilván idősebbek is, hiszen te első éves kadét vagy.
– Az azerit teljesen másként vártam birkózni, hiszen előtte passzívabb volt. Ellenem villámgyorsan kezdett, mögém jött, kipörgetett, s mivel váratlanul ért, az első menetnek meg a meccsnek is gyorsan vége volt. Az ukrán stílusát ismertem, nagyjából tudtam, mi vár rám. Az elejében passzívan birkózott, a végén kipörgetett, de nem volt fegyverem ellene.
• Mi volt az első két és az utolsó két ellenfeled között a különbség?
– Úgy ítélem meg, hogy technikailag egy szintem voltam valamennyivel, de ez a két utóbbi idősebb is volt nálam, hiszen szép szakálluk volt már…
• Összességében miként ítéled meg az Eb-t?
– Én nagyon örültem a lehetőségnek, s próbáltam élni vele. Szerintem nekem jól sikerült, jobban, mint a társaimnak. Csapattársam volt Horti Miklós is, aki nagyon nem volt elégedett a fellépésével, hiszen az első körben kikapott egy fehérorosztól, majd kiesett.
• Jön az ősz, te a Mr. Tus Sportiskolába szeretnél iratkozni, aminek előfeltétele a magyar útlevél. Ha meglesz, mit vársz attól az iskolától?
– Nagyon szeretnék kijutni, hiszen sok barátom oda jár iskolába. Szeretnék a birkózásról többet tudni, fejlődni, okosodni. Addig pedig még az is megtörténhet, hogy kijutunk az augusztusi, azerbajdzsáni vb-re. Szerintem jó lenne, már csak tapasztalatszerzés céljából is. Egy ottani 5. hellyel nagyon boldog lennék.
