A sportoldalainkon már beszámoltunk arról, hogy a közelmúltban a thaiföldi Pattayában megrendezett junior-birkózóvilágbajnokságon a magyar Lám Bálint bajnoki címet szerzett, az ugyanúgy magyar színekben versenyző zentai Fehér Dávid pedig szintén közel volt a dobogóhoz, de végül veszített a bronzmeccsen. Dávid azóta hazatért, s az első útja a kórházba vezetett, ahol konstatálták, hogy az orrcsontja igenis eltört, a megroppant válla pedig terápiára szorul. Dávid ettől függetlenül igen kellemes emlékként tartja majd meg ezt a versenyt, ahol kemény ellenfelekkel küzdött, kis híján érmes lett, s hasznos tanulságokkal vághat neki a felnőttmezőnynek.
• Nem sok idő múlt el az Eb és a vb között. Össze lehet-e hasonlítani a kettőt?
– A vb esetünkben sokkal keményebb volt, mert a súlycsoportomban, a 66kg-ban volt a legnépesebb a mezőny, 36 versenyző állt szőnyegre. A volt szovjet tagköztársaságok ázsiai részéből kiváló versenyzők jöttek, s pont két ilyen birkózóval, kirgizzel és tádzsikkal is találkoztam, amely nemzetek képviselői az olimpiáról érmekkel tértek haza.
• Idegennek az ottani klíma szinte elviselhetetlen. Életmentőnek is nevezhető akkor az, hogy egy héttel a vb előtt kimentetek Pattayába?
– Bizonyos szinten mindenképpen. Amikor kiléptem a klimatizált repülőtérről, és megcsapott az a párás hőség, azt hittem, hogy összeesek. Kibírhatatlan! Négy nap kellett ahhoz, hogy valamelyest hozzászokjunk. Az első edzésünk úgy nézett ki, hogy amikor lehajoltam, hogy bekössem a cipőm, már kifáradtam, és nem kaptam levegőt. Sokan, például a németek és a lengyelek nem számoltak ezzel, s bizony meg is látszott a birkózásukon. Hullák voltak. Ebben az országban egyébként nincs birkózás, s sokat gondolkodtunk, milyen lesz a szervezés. Végül minden rendben volt.
• Térjünk rá az ellenfeleidre. Göröggel kezdted, majd jött a kirgiz, a tádzsik, az azeri és az iráni. Volt már könnyebb sorsolás is!
– Mivel a nagy versenyeken izgulok az elején, meg az első meccsen el is szoktam „aludni”, örültem, hogy a görög Demirkannal kezdhetek. Jó volt bemelegítő meccsnek, de nem jelentett gondot, mivel másfél perc után betusoltam. Érdekes, hogy nem volt lámpalázam, s ez nyilván az ottani egyhetes edzőtábornak köszönhető, meg annak, hogy volt idő lazulni. A fogyás is kiválóan sikerült, hiszen volt olyan ottani edzés, hogy 45 perc alatt, egy szál mezben 3,1 kilót fogytam, annyira ömlött rólam a víz. A kirgiz Alijcsev ellen egy kicsit már izgultam, mert nem ismertem az ottani versenyzőket. Aztán kiderült, hogy sem erőben, sem technikailag nem volt jobb nálam, s nála kezdtem el a Sike-féle dobást, amelyet aztán végig alkalmaztam.
• Mondj csak erről egy kicsit többet!
– Szaknyelven úgy hívják, hogy „felrúgós”. A válogatott vezetője, az egykori olimpiai bajnok Sike András alkalmazta igen eredményesen, s nekem is nagyon tetszik. Abból áll, hogy fel kell venni az ellenfelet, s az eldobás pillanatában a lábunkkal még alárugózunk egyet. Sok videót néztem róla. Magyarországon nem is nagyon alkalmazza senki. Vannak hasonló mozdulatsorok, de én pont úgy csinálom, mint Bandi bácsi. Nos, a kirgizt is ezzel dobtam ki a szőnyegről, meg később a tádzsik Ksuravot is. A tádzsik a végén igen nehezen viselte el a vereséget, mert vezetésemnél, a harmadik menetben már fejelt, ütött, vágott, karmolt. Akkor tört el az orrom is. Csillagokat láttam, de nem foglalkoztam vele, mert örültem, hogy bejutottam a négybe, de azért a szemem sarkából láttam, hogy nincs minden rendben, mert valami „belelógott” a képbe. Kiderült, hogy ez az orrom volt. Az edzők fogták a fejüket, de visszarántották, és megigazgatták. Nem volt kellemes érzés!
• Az azeri ellen nem zavart?
– Igazából nem gondoltam rá. Technikailag az azeri sehol sincs, de állati módon támadott, folyamatosan fejelt, tehát verekedett. Az első menetben vezettem ellene, mert megpörgettem, majd a következő akció után óvtak, s neki adták a pontot, amivel elveszítettem a menetet. A második menetben indítottam, de beleragadtam, és állásból szerzett ellenem pontot. Mondom, tudása egy csepp sem, de fizikailag nagyon erős volt. Az erőszakos stílusa ellen aztán a döntőben az orosz Csukalovnak sem volt ellenszere, mert az első menetben egyszerűen kitörte a térdét az azeri! A bronzmeccsen az iráni Zeidvand úgy szerzett pontot ellenem a rajton, hogy elgáncsolt. Sajnos, nem látta senki sem, így nem kértünk challenge-et, s a karlerántásom ott már nem volt elég. A második menetben parterre-ből látványosan menekült, ezért az a rész az enyém lett. A harmadikban aztán úgy megfejelt, hogy teljesen szétrepedt a szám, nem tudták elállítani a vérzést, s meg is szakították a küzdelmet.
• Érem nem lett, de dr. Hegedűs Csaba azért elégedett volt.
– Az elnök úr minden meccsünk után odajött, homlokon csókolt bennünket. Az azeri után például azt mondta, jó volt, hogy másodszor is indítottam, ilyen a magyar virtus!
• Ennek a vb-nek két tanulsága van. Az egyik az, hogy immár biztos, a 66kg-os súlycsoportban az egyik legtechnikásabb versenyző te vagy…
– Az Eb-n összevissza dobáltam, s sokba beleragadtam. A vb-n már nem így volt, állásból szinte lehetetlen volt pontot szerezni az ellenfelek ellen, annyira be voltak hajolva.
• …a másik tanulság pedig az, hogy meg kell tanulnod birkózni a piszkosan küzdő versenyzők ellen.
– Én nem vagyok ilyen versenyző, mindig egyenes derékkal, felemelt fejjel versenyeztem. Látom azonban, hogy legtöbben behúzott karral és lehajtott fejjel birkóznak, s valahogy kipiszkoskodják a győzelmet. A verekedésre tanítják őket. Én nem ilyen vagyok, de hozzá kell szoknom, mert muszáj.
• Eb, vb. Mit hoz a közeljövő?
– Először a vállamat kell kikúráltatnom. Pattayában egy izzadt szőnyegen kicsúszott, egy nagyot roppant, hogy mindenki hallotta a teremben. Megtapogattam, minden a helyén volt, de azért csak visszatört, mindjárt elzsibbadt, úgyhogy a meccseken azért jócskán éreztem. Gyógyterápiára kell majd járnom. Most tehát a vállam és a törött orrom miatt csak futok és erősítek, mert másfél hónap múlva következik a felnőtt magyar bajnokság, ahol érmes szeretnék lenni. Azután következik az alapozás a következő idényre.
• Közben a budapesti Testnevelési Egyetemre jársz. Azzal hogy haladsz?
– Minden rendben van, levelezői tagozaton beiratkoztam a második évre. Az elejében nagyon féltem, mert fogalmam sem volt, mi lesz, milyen az egyetemi élet. Nagyon tetszik, havonta csak három napot kell bejárnunk, de mivel kiváló a társaság, nagyon várom már ezeket a napokat. Sportszervezői szakra járok, tetszik a marketing, a pénzügytan. Minden vizsgát sikerült letennem, így most tiszta lappal indulok a következő évre.
• Mivel Lőrincz Tamás jelezte, nem akar lefogyni többé erre a súlycsoportra, nem kívánhatunk mást, mint hogy sikeresen vedd át a helyét a felnőttválogatottban. Milyen esélyt látsz erre?
– E súlycsoportban 2-3 éven belül én szeretnék lenni a válogatott, s ezért mindent meg is teszek majd!
