Én sem vagyok egy apró termetű ember, de Lám Bálintra bizony jócskán fel kellett tekintenem a hétvégén, amikor Zentára látogatott. A magyarok friss junior világbajnoka ugyanis 204 centiméter magas, jelenleg olyan 130kg-os, ami természetesen főleg izom. Impozáns látvány ez a versenyző, s ha beszélget vele az ember, gyorsan megtapasztalhatja, hogy nemcsak erős, hanem céltudatos sportoló, aki elhatározta, e korosztály harmadik évében világbajnok lesz, s meg is valósította álmát. Most az a célja, hogy Rio de Janeiróban olimpiát nyerjen, mert elmondása szerint nem akar a végtelenségig birkózni, hanem gyorsan el kell intézni az ötkarikást is.
• Termeted még egy nehézsúlyú birkózóéhoz képest is meghökkentő. Erre mondják, hogy nehezebb etetni, mint öltöztetni. Hogy kerültél e sportág vonzáskörébe?
– Akármilyen hihetetlen, de alacsony, dagadt gyerek voltam, s le akartam fogyni, mert a többiek rengeteget cikiztek, s meg akartam mutatni nekik, hogy nagy bajnok lehetek. Először lementem focizni, de mondták, ehhez a sportághoz semmi közöm sincs, majd kosárlabdáztam, amiben állítólag jó voltam, de én meg nem szerettem ott, mert rossz volt a közeg. Ekkor mentem le a birkózóterembe, s ott megtaláltam a helyemet. Rendesek voltak velem, és mondtam, na, ez az én világom!
• Vácon kezdted, majd Budapestre kerültél. Hogyan emlékezel vissza ezekre az évekre?
– Tizenkét éve kezdtem a sportot, és három éve vagyok válogatott. Vácon egy kis klubban voltam, de tudni kell, hogy annak idején Vác adta a válogatottak felét. Sajnos az megszűnt, s átkerültem a Vasasba, majd a BVSC-be, s az utóbbi években szerencsére meredeken ível felfelé a pályafutásom.
• Évek óta mondogatják, hogy óriási tehetség vagy. Most, utolsó éves juniorként robbantottál. Tudatos volt ez a készülés a részedről?
– Négy évig ugyanazt nyilatkoztam: első évemben jó helytállást, a másodikban érmet vártam magamtól, a harmadik évemben pedig nekem szól majd a himnusz. Sikerült.
• Mennyire térképezted fel az ellenfeleidet?
– Nem vagyok egy „feltérképezős” típus. Egyetlenegy dolog jár folyamatosan a fejemben: az én stílusomat birkózni, s azt ráerőltetni az ellenfélre. Az, hogy ők mit akarnak, nem mozgatja meg a fantáziámat.
• Mi a te stílusod?
– Állásból kemény helytállás, gyors megindulás, egy levitel vagy egy karberántás. Azután folyamatos nyomás alatt tartom az ellenfeleimet, parterre-ben pedig a pörgetés és a kivédekezés. Ezek egyszerű fogások, de nagy erőt kell kifejteni.
• Arról már hallottunk, hogy Pattayában európai embernek kegyetlen volt az időjárás. Te hogy bírtál akklimatizálódni?
– Én a többi emberhez képest is rosszul bírom a meleget, így azt hittem ott, hogy megőrülök. Fulladoztam, nem kaptam levegőt. Az edzéseken végig szenvedtem, hiszem még a küzdőgyakorlatok előtt kikészültem, már a bemelegítést is alig bírtam. Egy edzésen négy kiló lejött rólam.
• Mesélj valamit a vb-s ellenfeleidről!
– Egy hónappal ezelőtt harmadik voltam az Eb-n, s mindjárt az első meccsen a kontinensbajnokot kaptam, a német Johnt. Revánst akartam, bebizonyítandó, hogy az Eb-n az csak egy botlás volt. Vigyáznom kellett rá, mert egy évvel ezelőtt úgy nyakra dobott, hogy a kórházban kötöttem ki. Most nem volt gond, sima két menetben legyőztem. Utána egy jó bolgár, Metodiev következett, akit én valahogy mindig megverek. Így volt ez most is, majd következett a kellemetlen azeri, Mexraliyen. Szemét módon küzd, befejelget, tördeli a kezét az ellenfélnek. Alacsony, így kellemetlen ellene birkózni. Nekem amúgy is nagyon hosszú derekam van, s ez a gyengém, tehát ezt kellett védenem, de erőben nem volt valami, s a végére úgy elfáradt, hogy simán kituszkoltam. Nagyon mérges volt rám, be is szólt, de én jutottam a döntőbe, ahol a címvédő világbajnok, a grúz Gogisvanidze várt rám. Ő úgy jutott a döntőbe, hogy összesen 30-30 másodpercet töltött a szőnyegen, mert betusolta az ellenfeleit. Vigyáztam tehát rá, fogtam mindkét karját, nehogy berobbanjon derékra. Kivédekeztem a támadásait, s az utolsó fejlefogásnál – amit szintén nem szeretek – már számoltam vissza a másodperceket. Az ájulás környékezett, de kibírtam! Jött az örömujjongás, jöttek a könnyek, hiszen úgy nyertem meg a vb-t, hogy egyetlen sikeres akciót nem hajtottak végre rajtam. Együtt örültem nevelőedzőmmel, Nagy Lajossal is, akivel ugyan elváltak az útjaink, de ismét együtt voltunk, mert ő a lányokat vezeti most.
• A felnőttválogatottban hamarosan űr keletkezik pont a te súlycsoportodban, hiszen Deák Bárdos Mihály pályafutása végén jár. Következik a magyar felnőttbajnokság. Ott mire számítasz?
– Meg szeretném nyerni, s ebből a szándékomból nem engedek. Nem lesz könnyű, hiszen nagyon jó lesz a mezőny. Ha Misi indul, plusz egy kemény ellenfél, de ott lesz a csecsen származású Nonejev is, aki szintén nem egy piskóta birkózó, s hát a verseny legesélyesebbje, az olimpikon Ligeti Dániel, aki a szabadfogás mellett kötöttben is kiváló.
• Közben egyetemista vagy.
– A Bánki Donát Gépésztechnikai Egyetem Biztonságtechnikai Karára járok, munkavédelmi mérnöknek tanulok a nappali tagozaton. Nagyon büszkék a sporteredményeimre, így tolerálják, ha edzések vagy verseny miatt távol vagyok. Imádom a sulit, olyan érdekfeszítő a számomra, mintha a Discovery csatornát nézném egész nap. Nem könnyű, de ezt megtanulom, mert például az irodalomhoz meg nem értek. Minden vizsgát nem sikerült letennem, de tudatosan plusz egy-két évet hagyok magamnak, annyival később fejezem majd.
• A vb óta egy kicsit elengedhetted magad, nyilván fel is szedtél néhány kilót.
– Most olyan 130 kg körül vagyok, de ez még nem zavaró, hiszen van mit fogni rajtam, így nem az izommasszából kell ezt leadnom. Engem igazából a 15 kg-os fogyasztás visel meg, de lesz mit fogyasztani, mert itt is etettek mindenhol.
• Hogy érezted magad Zentán?
– Imádom ezt a várost, remélem, még sokszor vissza tudok jönni. Itt még megmaradt az, ami Magyarországon már kihalóban van, hogy az emberek tudnak örülni a másik sikerének. Jó a baráti társaság, mindenki gratulált, s megvan a maga varázsa.
• Szívesen várunk a jövőben is!
