De tényleg! Mitől van az, hogy manapság a világ legjobb tekézői óbecseiek és törökbecseiek? Lívia mindjárt rávágta, hogy a Tisza, én meg csak csendben adom hozzá azt, hogy a tradíció, a fiatalokkal való munka és természetesen a tehetség, hiszen Zavarkó Vilmos a világ legjobb tekézőjének számít, Robi viszont a közelmúltban befejeződött egyéni világbajnokság elődöntőjében rávert. Nem véletlen ez, mivel Robi eddig tizenegyszeres korosztályos és felnőtt világbajnoki címet tud maga mögött, s versenyen immár harmadikként lépte át a 700-as álomhatárt.
• Milyen elvárásokkal indultatok erre a világbajnokságra?
Lívia: – Az elvárások természetesen nagyok voltak, de muszáj volt magamat ráhangolni erre a versenyre. Nagyjából két hónapot készültem, de végül kifizetődött a munka.
Robi: – Nekem külön felkészülésem nem volt, hiszen végzős vagyok a gimnáziumban, és az érettségire való készülés egy kicsit korlátozott a munkában. Elvárásaim nem voltak, de reménykedtem a jó eredményben.
• Három érmedből szerinted melyik a meglepetés?
Robi: – Szerintem az egyéni döntő, hiszen az odáig vezető úton le kellett győzni Zavarkó Vilmost. A sprint egy kicsit a szerencsén is múlik.
• Néhány szót a versenyről. Az elején döcögősen kezdtél, de utána röpködtek a 600 fa feletti eredmények.
Lívia: – Őszintén szólva nem voltam különösebben leterhelve az eredményekkel, hanem a játékkal foglalkoztam. Nagyjából úgy esett ki, hogy annyit játszottam, amennyire szükségem volt. Sajnálom, hogy a döntőben a 27-28. ütésben kiütöttem a dámát. Ez volt az egyetlen nagyobb hibám, ami azért fájt egy kicsit. Természetesen érmet szerettem volna, hiszen négy évvel ezelőtt, az első felnőtt-vb-men már ezüstöt szereztem, és bizony ismételni nem könnyű.
• Volt-e olyan, akitől féltél, nem szerettél volna összekerülni vele?
Lívia: – Nem. Úgy voltam vele, mindegy, ki az ellenfél, harcolni fogok vele.
• Te jól indítottál, átlépted a 700-as álomhatárt, de utána is tartottad az eredményt, hiszen háromszor is 650 fa felett voltál. Hogy látod így visszatekintve a férfimezőnyt?
Robi: – Szögezzük le mindjárt az elején, hogy Zavarkó Vili nagyon jól teljesített ezen a vb-n, hiszen két alkalommal is 700 felett volt. A pálya jó volt, de nagyon sok kiváló játékos küzdött az érmes helyezésekért.
• A szerbek, a horvátok és a magyarok teljesítettek a legjobban, a román arannyal fűszerezve. Hol vannak a németek?
Robi: – Szerintem a németek nem is küldték el a legjobbjaikat. Mindenképp meglepetés a román Mihalcioiu aranya, de le kell szögezni, hogy ő is végig jó formát mutatott.
• Számítottál arra a 703 fára?
Robi: – Őszintén megvallva nem számítottam ilyen jó eredményre. Barátságos mérkőzésen volt már rá példa Zentán, de most teljesen ott voltam fejben, s a szövetségi kapitány is sokat segített, aki végig nyugtatott és biztatott.
• Amikor a vb után először beszéltünk, említetted, hogy a visszaút 20 órás buszozás volt. Gondolom, odafelé is ennyi. Hogy lehetett ezt kipihenni?
Lívia: – Nagyon nehezen. Még most sem pihentem ki magam teljesen.
• A lengyelek egyébként helytálltak mint házigazdák?
Lívia: – Szerintem igen. Sok segítő volt, akik játékosról játékosra jártak, s kérdezgették, hogy minden rendben van-e, hiányzik-e valami. A csapatunkban nagyon jó volt egyébként a hangulat, jobb, mint vártam.
Robi: – A férfiak kapcsán nagy volt az elvárás, de csapatként nem terheltük magunkat, hiszen egyéni versenyről volt szó. Az érmeket természetesen várták, mert a csapat kétszeres felnőtt világbajnok, s ehhez mérten kellett helytállni. Szerintem jól is teljesítettünk.
• Mesélj valamit a Zavarkóval történt csatádról! 650:648 volt a javadra.
Robi: – A negyeddöntőbe való jutáskor csak annyit mondtam neki, csak veled ne kerüljek össze! Poénkodtunk, szórakoztunk, nekem pedig már az is óriási dolog volt, hogy bejutottam az elődöntőbe, hiszen nem voltak addig sem könnyű meccseim. Úgy álltam hozzá, hogy nekem már nincs vesztenivalóm, s az, hogy Vilivel játszhatok, külön motivációt jelentett. Mindent beleadtam, ment is, Vili viszont hibázgatott, s ezeket a hibákat sikerült meg is büntetnem. Az előny számomra az volt, hogy az első két szettben fejben jobban ott voltam, s elhúztam 2:0-ra. A meccs azonban végül az utolsó pályán dőlt el: én előbb voltam néhány dobással, s neki kellett az eredmény után futnia. Végül csinált egy óriási hibát, mert négyből nem lett meg neki a karika, s ezzel nyertem. Vili egyébként már előbb nem szívesen játszott a magyar Kiss Norberttel, aki nagyon összeszedett játékos, s jól fekszik neki a rövidített szám. Miután kikapott tőle, Vili csak arra koncentrált, hogy 120 dobásban legyőzze. Ez sikerült is neki, mert mindent beleadott, s szinte lealázta, mert 4:0-ra verte meg.
• Te melyik meccsedet emelnéd ki?
Lívia: – A legemlékezetesebb mérkőzés a cseh Hanna Wiedermannova ellen volt, amely az utolsó dobásig kiélezett volt. Az első pályán pontot osztottunk, a következőn legyőzött. Innen kellett nyernem. A harmadik pályán megvertem, de az utolsón ismét döntetlen volt, azzal, hogy két fával jobb voltam, s így nyertem. Nem volt könnyű legyőzni, mert fél Csehország ott volt, és szurkolt neki.
• Az elődöntőben a szlovéniai Szajkó Évát verted meg. Mennyire volt az meglepetés, hogy Szajkó jutott oda, s nem csapattársa, Fidel?
Lívia: – Barbara Fidel szerintem már egy ideje krízisben van, amiből elég nehezen kecmereg ki. Most is meg-megdobja a 600 fát, de nem a 650-et, amit régebben produkált. Szajkó elődöntőjét lehet meglepetésnek nevezni, de bevallom, örültem neki, hiszen számos alkalommal játszottunk egymás ellen, s valamennyiszer sikerült legyőznöm. Szerintem már van is egy kis fóbiája tőlem.
• Térjünk rá egy kicsit a klubokra. A szeged megnyerte a világkupát, a Pionír ezüstérmes lett. Vár benneteket a Bajnokok Ligája.
Robi: – Mi eldicsekedhetünk azzal, hogy erősödött a csapat, hiszen rajtam kívül Zapletán Zsombor érkezett a Szegedbe, ami óriási erősítésnek számít. A csapat már két éve jól szerepel a nemzetközi porondon is, ettől függetlenül minden meccsre keményen készülünk. A BL-re külön oda kell figyelni, hiszen a döntőt Zavarkó csapatának, a Sportnak az otthonában tartják meg a szlovákiai Zólyombrézóban. Ott nagyon nehéz őket megverni, szinte lehetetlen, mert amikor nem megy nekik, akkor is elérik a 3850 fát. Ha ott győzni akarunk, akkor a szlovák játékosokat mind meg kell verni, s imádkozni, hogy Viliéknek se menjen annyira. A magyar bajnokságban nyolc forduló után veretlenül állunk az élen, s ezen a héten csapunk majd össze a másik veretlennel, a Zalaegerszeggel. Szegeden lesz a meccs, s úgy tartom, megnyerjük a rangadót, hiszen jobb a csapatunk.
Lívia: – Mi a BL első fordulójában szabadok vagyunk, a másodikban pedig a szlovén–lengyel párharc győztesével találkozunk majd. A világkupában nagyon jó érzés volt ismét érmet nyerni. Az elődöntőben megvertük a házigazda Bemberget, s ez bizony haditettnek számít. A döntő is szoros volt, hiszen a Lantex ellen is az utolsó 15 dobásban dőlt el a győztes kiléte. A csapatunkhoz idén Zorica Barać válogatott érkezett, s ő nekünk is komoly erősítésnek számít. Összetartó a gárda, ami az eredményeken is meglátszik.
• Ha nem tekéztek, mit csináltok?
Lívia: – Két hónapja Újvidéken élek a párommal, akivel már három éve együtt vagyunk. Most jelenleg csak a tekével foglalkozok, de jó lenne valami munkát találni, mert egy kis pénz sosem jön rosszul. A tekézés most jól megy, de megtörténhet, hogy a vb után lesz egy kis visszaesés. A szabadidőmben is a tekepályán vagyok, ott barátkozunk. Törökbecse gyönyörű város, de Újvidéken megtaláltam a nyugalmamat, s ott is nagyon tetszik. Én hároméves szakiskolát fejeztem be, de járkál a fejemben, hogy jó lenne folytatni a 4. fokozattal.
Robi: – Mint ahogy említettem, nekem az érettségi jár legtöbbet a fejemben, aminek azért ezek az egyhetes világbajnokságok nem tesznek túl jót. Az iskolában támogatnak egyébként a sportolásban, de azért vannak olyan tanárok, akik nem vesznek tudomást minderről, s úgy íratják velem a felmérőket, mintha mi sem történt volna. Becsúszik tehát egy-két rosszabb jegy, de utána sikerül kijavítanom. Ha Szegeden jövőre is aláírok, akkor nyilván ott folytatom a tanulmányaimat.
• A régi időktől eltérően mind fiatalabb és fiatalabb a tekemezőny. Ez egy új trend?
Lívia: – Szerintem hagyják a fiatalokat érvényesülni. Őket viszik a nagy versenyekre, hadd szokják a hangulatot, a versenylázat. Ez egy jó stratégia a szövetségtől, s ha minden jól meg, újabb fiatallal bővül majd a csapatunk, hiszen kiváló eredményei alapján Lukács Herminának már jövőre bent kell lennie a csapatban.
Robi: – A mi csapatunknak is alacsony az átlagéletkora. Visznek bennünket a korosztályos versenyekre, s amikor a felnőttmezőnybe érünk, felkészültek vagyunk. A pályákban is van valami, hiszen immár nincsenek azok a „csatornás” pályák, amelyeken az idősebbek már fejből tudták, hová kell tenni a golyót. A 700 fához pedig fejben és testileg is nagy kondícióra van szükség.
• Mi vár rátok a következő hónapokban?
Robi: – A Szegeddel lesznek meccseim a BL-ben és a bajnokságban, a válogatottmezőnyben pedig februárban lesz az ifjúsági világkupa.
Lívia: – Én annyira nem nézem az órarendet, hanem amikor menni kell, megyek, és játszok. A mostani időszak egy kicsit lazább lesz.
• Miért van az, hogy felnőtt- és ifimezőnyben is óbecsei vagy törökbecseiek a legjobbak?
Lívia: – A Tisza! Komolyra fordítva: jó edzőim voltak, meg sokat is dolgoztam azért, hogy legyen valami belőlem.
Robi: – Én tekecsaládba születtem bele, már a dédapán is játszott a Jedinstvo csapatában. Anyukám sokáig tekézett, apukám még mindig űzi, s az öcsémmel mi ketten is. Én 10 évesen kezdtem el, s sokat köszönhetek Makra Laci bácsinak, aki elsőként foglalkozott velem. Később sokat edzett apám is. Nagyon megszerettem ezt a sportot. Lehet, hogy tehetséges is vagyok, de sokat is dolgoztam. Az öcsém az elmúlt egy-két évben nagyon sokat nőtt és erősödött. Nyaranként, amikor velem edz, látszik a fejlődése. Ő is tehetséges, lehet belőle valami, ha nem hanyagolja el a munkát.
