Jó néhány „jóakaróm” hívta fel a figyelmemet, hogy hagyjam már egyszer nyugton a CZ-t, és ne „piros-fehérezzek”! Ugyanis emlékeztetném az olvasókat, hogy évekkel ezelőtt szavamat adtam, hogy le nem írom a belgrádi piros-fehérek hivatalos nevét. Ezeregy okom volt akkor is, hát még ma, amikor egy büntető megadásáért nemcsak a valóban tévesen ítélkező játékvezető „életét” követelik, hanem nyomban üljön össze a szövetség minden bizottsága, átadni e „világrengető eset” megvilágítását a rendőrségnek, az ügyészségnek, a bíróságnak s a helyi politikumnak – de a nemzetközi szervezetnek is, sőt a Teremtőnek…
Az anyagot a kormányelnök első helyettese „vigye, támogassa, ajnározza”… – ha valakinek nem jutna az eszébe, ez Vučić, a piros-fehérek egyik legnagyobb szurkolója, támogatója! Márpedig ő az, aki ebben az országban a megvesztegetések, mondhatnám úgy is, hogy a korrupció kiirtásának a legnagyobb lovagja kellene hogy legyen. Persze a Daliák, a szervezett szurkolók a fenti kapcsán a minap felvonultak… Még senkit nem vertek össze, még nem fosztogatták a sportüzleteket, mint azt tették egy USA-ellenes tüntetésen… Majd erre is sor kerülhet, ha nem orvosolják „fájó bántalmaikat”… Állítólag Szerbia felénél többen szurkolnak a piros-fehéreknek, kiemelik minden egyes alkalommal, amikor szétvernek egyet-mást, nemcsak a fővárosban… Kell mondanom, hogy ez mennyi szavazat?! S a szavazatok hozzák a pozíciókat, nemde?! Tehát a politikum könnyebben kijön egy-két tucat egyénnel (köztük véletlen egy-egy játékvezető!), különösen, ha azok „nem a mi pártunkból valók!”, mint a csőcselékkel…
Igen, szerintem is kellene, hogy foglalkozzanak mindezek a szervezetek ezzel a klubbal és az „ország felével”, de egészen másként, mint azt ők szeretnék. Már csak azért is, mert ez a klub nemcsak a legnépszerűbb, hanem sok mindenben a legrosszabb példa. Mondjak egy-két dolgot róluk a már megszokott randalírozásaikon meg piszkos szájú énekeiken kívül, hát legyen. Hihetetlen adósságokat halmoztak föl a közelmúltban. Az elnök a napokban kijelentette, hogy minden alkalmazott nyugodtan mehet, ahova akar, mert NINCS PÉNZ! De nemcsak az alkalmazottaknak nem tudnak fizetni, hanem 20 hónapi fizetéssel adósak Prosinečkinek, annak az edzőnek, akiből istent akartak csinálni… s aki egyszer csak megunta az egészet. Hogy a játékosokat hogyan és honnan – ha egyáltalán – fizetik, ez tabutéma… A klub egykori igazgatója és előtte hosszú éveken át No.1 játékosa, Džajić és évtizedekig vezető embere, Cvetković, igaz, már nincs a börtönben, de a vádak ellenük (sok-sok pénz hiánya miatt) még mindig nem tisztázódtak. Persze a játékosok adásvétele egyetlen klubban sem teljesen tiszta, de a legtöbb pénz akkor fordult meg ebben a klubban, amikor a „világ legjobb csapata” – Európa bajnoka és a világkupa győztese – a piacra tette legjobbjait. Sok-sok tízmillió ilyen vagy olyan nyugat-európai pénzegységről van szó, mert akkor még nem volt euró.
Van az ilyen pénzdolgokkal bizonyos – harmadikféle – tapasztalatom. Az egyik ausztráliai klubom egy holland klubnak adott el egy játékost másfél millióért, de ebből több mint a felét vissza kellett adni, hogy a hollandoknak legyen egy kis fekete pénzük! Érdekes módon a klub elnöke, egyben a szövetség alelnöke, ebben nem látott semmi rosszat – mármint neki és klubjának! A különbség csak az, hogy az privát klub volt, a belgrádi meg nem az, de még így is szerintem büntetendő szabálytalanság történt, mert valójában ez pénzmosás volt. Érdekes, hogy ilyen van Nyugaton is!
A Partizanban se pénz, se „posztó”
E szerencsétlen kis ország második mindenképpen „kiemelt” klubja a Partizan, a másik a Vörös Csillag. Talán nem kell említeni sem, hogy mindkét nagy klub a kommunista rendszerben nagyon is a rendszernek megfelelő nevet kapta és tartotta meg. A Partizan esetében csak a JNA-t, a stadion nevét törölték, ami tulajdonképpen érthető, mert ma a hadseregnek is más a neve, mint abban az időben volt. A két együttesnek mindig nagy befolyása volt mindenre, most még inkább, mint a nagy Jugoszláviában, ahol a Dinamo, a Hajduk, továbbá a Szarajevó és a Vojvodina bizonyos egyensúlyt tartottak… Mindezeknek a meccsein majdnem mindig telt ház volt. Ma ez csak álom. Az idén például a Partizan nyolc meccsén (hat bajnoki és két kupa) összesen 22177 látogatót jelentettek a lapok! (Csütörtökön az Inter ellen 20ezer nézőt jelentettek a sportlapok!) Ez átlagban 2772, de mivel négy meccsen nagyon felkerekítették a nézők számát (2000, 2×3000 és 4000), szerintem ez az átlag legalább két-háromszázzal kevesebb, tehát két és fél ezer a valós szám. Az „állandó” bajnok számára ez hihetetlenül lesújtó. Tudjuk, hogy honnan származik mindez – a szervezett szurkolók megoszlásából, ellenségeskedéséből, állandó harcából. Itt említem meg jószomszédi rosszmájúságból, hogy a piros-fehéreknek négy meccsén az idén 48921 nézőt jelentettek a lapok! Tehát a Partizan nyolc találkozóján annyian voltak, mint nagy ellenfelük kettőjén!!! Sőt kétezerrel kevesebben.
Ennyit a „posztóról”, a pénzről meg azt, hogy a csapat edzője arról siránkozott, hogy amikor Olaszországban az Inter ellen játszottak, a játékosoknak nem volt pénzük shoppingolásra! Így mondta ő! Ennek ellenére minden szerbiai játékos ezekben a klubokban szeretne játszani…
A teniszmestertorna szerb arca
Ha az ember a londoni mestertorna részvevőit egy kicsit másként nézi, mint a párosítások, akkor meglehetősen érdekes „apróságokra” bukkan. Íme egy egészen eredeti táblázat, amely lehetőséget ad sokféle kommentárra.
Név Ország Kor Magasság Ranglista Bevétel (milliókban) GS-győzelmek
Federer Svájc 31 185 2. 74 17
Ferrer Spanyolo. 30 175 5. 17 0
Tipsarević Szerbia 28 180 9. 6 0
Tsonga Franciao. 27 188 7. 10 0
Berdych Csehország 27 196 6. 12 0
Murray Nagy-B. 25 190 3. 24 1
Đoković Szerbia 25 188 1. 41 5
Del Potro Argentína 24 198 8. 10 1
Az első oszlopból kitűnik, hogy csak Szerbia van jelen két versenyzővel ezen a tornán! Meglehetősen nagy siker ez ennek a kis országnak. A második meglepetés, hogy hét európai van, és csak egy a világ más részéből, Dél-Amerikából. Sehol sincs az USA! Érdekes végigböngészni a játékosok korát is. Ebben Federer „vezet”, ő a nagy öreg, egyben a leggazdagabb. Ha kivesszük a két szerbet, akkor a többiek együtt sem kerestek annyit, mint ő egymaga! Đokovićnak hat éve van arra, hogy utolérje… 34milliót kell még összeteniszeznie, hogy a világ legsikeresebb teniszezője legyen! Persze ezekben a számokban nincsenek benne a hirdetésekből és egyébből befolyt összegek. Hogy milyen óriásiak a különbségek, arra csak egyetlen összehasonlítást teszek: Federer többet keresett ebben az évben, mint Tipsarević egész pályafutása alatt. Ha ehhez még hozzáadnánk az „egyebeket”, akkor az minden bizonnyal négyszerese volna, persze a svájci javára. Lehet, hogy az egészet úgy kellett volna kezdenem, hogy a játékosokat koruk szerint listáztam. Érdekes, hogy ha a két „középkorút”, a 27 éveseket kihagyom, akkor a fiatalok átlagban 12 centivel magasabbak, mint az öregek! És bizony ez nagyon nagy előny az adogatásnál. S végül a legteniszezőbb valami, amiben az egész mezőny együtt elmarad Federer mögött – ő 17 Grand Slamet mondhat magáénak, a többiek meg összevissza 7-et, ebből is 5 Đoković nevéhez fűződik! Persze nem szabad elfelejteni, hogy az idei versenyben nem indult a ranglista harmadik helyezettje és ebben a pillanatban a világ második legsikeresebb teniszezője, Nadal. Vele nagyon másként nézne ki ez a kimutatás. A fenti táblázaton ő vezetné a fiatalokat, ugye a spanyol 26 éves, 185cm magas, negyedik a ranglistán, és 50milliót teniszezett össze. Sajnos mind sűrűbben „pihen” a térdsérülések miatt, ezért nincs ott Londonban sem. Ha egészségesen megjelent volna az angol fővárosban, bizony egészen más lenne a helyzet, és akkor minden pénzét rátehetné az ember, hogy az elődöntőkben Đoković–Murray és Federer–Nadal meccseket játszanának.
