Halálosan biztos vagyok abban, hogy minden épeszű ember megcsömörlött a Džajić-féle császári újjászületéstől. Hetek óta tart ez a cirkusz, amely, mint ahogy azt már kipellengéreztem, az ország elnökének kegyelmével (kegyelemdöfésével) kezdődött – bár milliók zsebre tételéről volt szó a vádiratokban! –, amit aztán a többi három vádlott felmentése is követett (ezek is milliókat vágtak zsebre, mondja a vád!). Ezt aztán a cirkusz csattanója, az elnökválasztás követte. Ha hiszik, ha nem, Dragan Džajić lett a piros-fehérek klubjának az elnöke! Micsoda meglepetés! Džajić 98,25%-os győzelmet aratott a hetek óta tartó választáson, igaz, hogy a 7669 szavazójoggal rendelkezőből csak 1824-en éltek a jogukkal! Az egyik sportlap Szent Miklós (Sveti Nikola) védőszent képe alatt fényképezte le az új-régi elnököt ölbe tett kezekkel – tehát nem csupán a „gyarló emberek”, mint például az ország elnöke és a kormányelnök első helyettese, hanem egy szent is arra van hivatva, hogy kisegítse (szerintük) a „szerbség első szentjét”, a kommunizmus legszentebb jelvényének – a vörös csillagnak – nevezett klubot!
Na kérem!
Most aztán ne csodálkozzon senki, ha az 50-60 milliós adósság szép lassan „a mennybe megy!” Ez egyébként Čović dolga, aki ezt az égi csodát már megtette a klub kosarazóinak 15 milliós adósságával.
S ha ez a csodacsináló ennyire tehetséges, akkor mi a fenének adták a pénzügyeket ismételten Dinkićnek, aki nem egyszer volt már a „klub” pénztárosa, s mindenki tudja, hogy mennyivel tartozunk Nyugatnak, Keletnek, az égnek és a földnek.
Én Falcaót venném meg, és nem Messsssssssit
Nem véletlen a temérdek „s”! Mély főhajtásomat szerettem volna valahogy megörökíteni. Csodálom azt a picurka kis embert, labdarúgó-óriást! Próbáltam már ezeregyféleképpen nézni. Például hogyan helyezkedik, mit tesz, amikor elveszti (ilyen is van?!) a labdát, melyik leadásfélét használja leginkább, hogyan fedezi a labdát, mikor fut teljes erőből, melyik a kedvenc lövése, felnéz-e, mielőtt kapura lőne, általában lamentál-e, ha szabálytalanságot vétenek ellene, mit tesz, amikor önhibájából elveszti a labdát, megosztja-e gólörömét csapattársaival, mindig utolsónak akar-e kijönni a pályára, hajlandó-e védekezni, hány százalékban használja a jobb lábát, honnan szeret szabadrúgást lőni, mutatja-e magát az egyszerű passzra, hogyan gyorsul fel, amikor a labda odaragad a bal lábához… Kezdek unalmas lenni ezekkel a „csak az edzőknek fontos apróságokkal”? Ha igen, ha nem, ez egy betegség, amely „száz év” alatt edzői pórusaimban talált termőföldre. Valamennyi felsoroltra nem csupán egy példa van rögzítve az egyébként nagyon megbízhatatlan emlékezőtehetségemben. A vizuális emlékezőtehetségem sajnos majdnem csak a labdarúgásra vonatkozik. A jó ég tudja, hány játékosról tudnék órákat mesélni, úgy, hogy a neveiket egyáltalán nem tudnám kibökni! Ebben és ebben a csapatban (a név majdcsak beugrik! – német, skót, vagy mi a fene! lila mezben) játszik a jobbhátvéd szerepében, és lassú, nem tud helyezkedni, jól ugrik, bal lába szinte jobb… fenéken rúgja a labdát, akkor is, ha nincs nyomás alatt…nem tudom, hogy egyáltalán miért játszik… nincs más?!
Viszont azt nagyon jól tudom, velem együtt az egész világ, hogy Messi miért játszik a Barcelonában hétről hétre, ha kell, kétszer is. Ő rúgja csapatának majdnem minden második gólját! A napokban túlszárnyalta Müllert, a német gólgyáros rekordját, s már ebben az évben nyolcvanszor talált célba, ennek ellenére ha véletlenül 20-30 évvel fiatalabb volnék, és valamelyik nagy csapatot edzeném, én nem őt venném meg, hanem Falcaót, mert Messi több mint 11 éve szerves része a Barcelona rendszerének, talán azt is kimondhatná az ember, hogy a körülötte kiépített rendszernek, tehát nem egészen biztos, hogy például a Chelsea-ben, a Milanban, a M. Cityben ugyanilyen sikeresen játszana. Talán még a Realban sem, különösen Mourinhóval. Neki sokkal jobban megfelelne az Arsenal, az Ajax, esetleg a M. United, a Bayern… Ezzel szemben Falcao besétálhatna mindegyik klubba, és két edzés után ontaná a gólokat, éppen úgy, mint azt az Atléticóban teszi. Egészen más fajta játékos. Gyorsabb hosszabb távon, mint Messi, sokkal erősebb, egy fejjel magasabb, és nagyon veszélyes fejjel, mindkét lábbal egyformán lő. Az idén már több gólt lőtt, mint Ronaldo, igaz, nagyon elmarad Messi mögött. S nem egy csapatban mutatta meg, hogy milyen gólerős. Emlékeznek arra, hogy Messi éveken át nem lőtt gólt Argentína válogatottjában?! Értik már, hogy annak ellenére, hogy nagyon kedvelem ezt a kis labdabűvészt, mint menedzser Falcaót venném meg, már csak azért is, mert negyedét vagy ötödét kell érte fizetni!
Apróságok, mellékes és fontos dolgok
Bevallom, majdnem három kézilabdameccset végignéztem! Persze a női Eb-ről beszélek. Tudom, hogy a hóesés nagyon beleszólt mindenbe, de azért egy kicsit még én is szégyelltem, hogy Belgrádban egy meccsen (nem érdekes, melyiken) alig volt néhány száz néző. Aztán kezdtek megtelni a lelátók, ami normális is, mert hát éremre ment a játék, és a végén azt állították a lapok, hogy ez a 13 ezernyi (ha csakugyan ennyi volt) Eb-csúcs. Jellemező volt a bronzéremért vívott meccs előtt a barátom kommentárja: „Mi nyerjük a bronzot!” Ő is magyar, meg hát itt született. Persze hogy ördöge lett. Még csak annyit, hogy Mihajlović futballszövetségi kapitány nagyon szeretné ezeket a csapatokat, mert mindenki tiszta szívből énekelte a himnuszt, kivéve a színes bőrű norvégot, aki szinte összeharapta az ajkát.
A mi edzőink tanulhatnának az angol csapatok menedzsereitől, a manchesteri rangadón a skót Sir Ferguson és az olasz Mancini megölelték egymást a meccs előtt és utána is… Ugyan mikor fogjuk megérni, hogy a két belgrádi nagy csapat edzői, bárkik legyenek azok, ilyesmit „megengedjenek” maguknak.
Amikor a magyar folyamőrök kivonultak Magyarkanizsáról 1944-ben, egy igazi futball-labdát kaptam tőlük. Nagy lett hirtelen a népszerűségem. Délutánonként (persze amikor befejeztem a házi feladatot) jöttek a srácok, gyerünk már… S ha esetleg én még nem voltam kész, akkor elkezdték a „tempó-Feci-foci, tempó-Feci-foci”-t. Csak most döbbentem rá, hogy mi már akkor lerövidítettünk egyet s mást, és nekem abban az időben az nem szúrta a szememet. Az viszont igen, hogy mindinkább elharapódzik a szülinap, a süti, a teli, a hasi-tasi, most jön a kari, a napokban pedig az úszóbajnokságon jött (nekem persze) a pillangó helyett a pille. Hát igen, egy kicsit régimódi vagyok, azt be kell hogy ismerjem, még az a jó, hogy az unokáim is már felnőttek, nem kell megtanulnom a maroktelefonos nyelvezetüket.
@kep = Falcao és Messi: ha Ön edző lenne, melyikőjüket venné meg?
