Az első labdarúgó-vb-t Uruguay fővárosában, Montevideóban rendezték meg, és olyan érdekességekben volt gazdag, amelyek a mai szurkolók számára elképzelhetetlennek tűnhetnek. Négy válogatott együtt, ugyanazon a hajón érkezett a helyszínre, a megnyitó napjára nem készült el a legnagyobb stadion, és a döntő egyik gólszerzője félkarú volt. A döntő befejeztével a vendéglátók csaphattak nagy nemzeti ünnepet, hisz a sportág első titulusáért a Celestének becézett hazai válogatott 4:2-re nyert a szomszédos örök rivális Argentína ellen.
A vb-k megrendezésének ötlete sok éven át érlelődött. A FIFA ugyanis az 1904-es alapító okmányában fenntartotta magának a nemzetközi versenyek szervezésének jogát, erről azonban a húszas évekig nem született megegyezés. Végül az 1924-es olimpia nagy sikerű focitornája után elhatározták, hogy külön versenyt rendeznek, mert a brit profik nem indulhattak az ötkarikáson. Három évvel később a FIFA illetékes bizottsága eldöntötte, hogy az első vb-t 1930-ban tartják meg. Az egyedüli nyílt kérdés az maradt, hogy hol. Olaszország, Hollandia, Svédország, Spanyolország és Uruguay mutatott érdeklődést, ám csak a dél-amerikaiak vállalták, hogy kifizessék minden résztvevő útiköltségét és elszállásolását, valamint, hogy új stadiont építsenek. Ennek oka, hogy Uruguay fennállása 100. évfordulójának megünneplésére készült, így a FIFA 1929-es barcelonai kongresszusa egyhangúlag Uruguayt támogatta.
A következő kihívásnak a részt vevő válogatottak névsorának elkészítése bizonyult. Hét dél-amerikai válogatott, az USA és Mexikó be is nevezett, de két hónappal a rajt előtt még egyetlen európai ország sem jelezte részvételi szándékát. Végül a franciák és a belgák elintézték, hogy focistáik a vb idejére kimaradhassanak a munkahelyükről, és két balkáni válogatottal, Jugoszláviával és Romániával együtt neki is vágtak a hosszú útnak.
A jugoszláv válogatott a Florida gőzhajón utazott, a franciák, a belgák és a románok együtt a Conte Verdén, amely kikötött Santosban is, hogy felvegye a brazilokat, akik banánnal, ananásszal és naranccsal vendégelték meg az egész társaságot. Velük tartott Jules Rimet, a FIFA elnöke, aki magával vitte a francia Abel Lafleur készítette Győzelem Istennője nevű, 30 cm magas és 4 kg súlyú trófeát, és a belga John Langenus, a döntő játékvezetője is. Július 4-én a Conte Verde befutott Montevideóba, ahol vagy tízezres ünneplő tömeg fogadta.
A megnyitóra az Uruguay–Peru meccset tervezték, de a Centenario stadion nem készült el időre, így nyolc meccset a Pocitos és Parque Central stadionokban játszottak, Uruguay pedig 18-án, az új stadion megnyitóján legyőzte Perut.
A vb első meccsén Franciaország Mexikót verte, Lucien Laurent pedig beíratta nevét a foci történetébe azzal, hogy a meccs 19. percében ő szerezte a vb-k első gólját. Másnap Szerbia csodát művelt, hisz Tirnanić és Beck góljaival 2:1-re verte Brazíliát, ami már elődöntőt jelentett, hisz a csoport harmadik tagja, Bolívia nem jelentett gondot, ellenük Szerbia és Brazília is 4:0-ra győzött. A vb első nagy botránya az Argentína–Franciaország mérkőzésen történt. Argentína 1:0-ra vezetett, s amikor a francia Marcel Langiller egyedül tört a kapura, a bíró lefújta a találkozót. Kiderült, hogy hat perc még hátra lett volna, végül, némi káoszhelyzet után folyatták a meccset. Két nappal később Argentína hatot lőtt Mexikónak, ám a vb gólkirályának, Guillermo Stabilnak a mesterhármasa 24 órát késett. Ezt a bravúrt elsőnek az amerikai Bert Patenaude jegyezte a vb-k történetében Paraguay ellen.
Az elődöntőben nem volt dilemma, Argentína az USA-t, Uruguay Jugoszláviát verte 6:1-re. Utóbbi meccsen Vujadinović góljával Jugoszlávia vezetett, de a jobbik csapat, némi bírói segédlettel is, nyerni tudott.
A döntőre 30 ezer argentin szurkoló kelt át a River Plate folyón, a Centenario kapuit már kora reggel megnyitották, és kezdéskor – bár hivatalosan 68 346 nézőt jegyeztek – valójában vagy 80 ezren tolongtak a lelátókon. Uruguay 1:0-ra vezetett, Argentína a félidőig 2:1-re fordított, szünet után azonban három hazai találat következett, az utolsót pedig Hector Castro lőtte, aki egy gyermekkori balesetben fél karját elveszítette. Az első focista, aki kezébe vehette a győztesnek kijáró trófeát, az uruk könnyező kapitánya, Jose Nasazzi volt.
S ezzel a foci-vb elindult világhódító útjára.
|
