Ha azt mondom, hogy Halló, TV!, akkor az Újvidéki Televízió magyar nyelvű adásainak lelkes nézői először is Buda Hajnalka nevét említik. Jelenleg az Újvidéki Televízió magyar szerkesztőségének főszerkesztője. Ezúttal vele utazunk az ízek világában.
– Kedvenc ízed?
– A sósat szeretem, de kedvelem a kínai ízkombinációkat is. Az édeset leginkább mellőzöm. Egy jó ebéd vagy vacsora után nem kívánom a kalácsot, a tortát pedig végkép nem. Ha nagy ritkán bekapok egy falat csokoládét, akkor azonnal kívánkozik utána egy kolbászpirula is.
–Ezek szerint húsevő vagy?
– Igen, számomra az étel nem étel hús nélkül. De a húsok közül is a szárnyas ételek vannak az első helyen, és a vadas ételek. A kedvenc ételeim közül is egy szárnyas ételt emelnék ki, a tavaszi rántott csirkét borsófőzelékkel és sült újkrumplival. De ma már a rántott csirkének sem az az íze, amilyen valamikor volt. Amikor Kátyon a nagymamám elkészítette. De az a csirke az udvaron kapirgált!
–Milyen ízélményeid vannak még abból a korból?
– Kátyon születtem. Az egyik nagymamám német volt, a másik pedig magyar. Édesanyám is és nagyanyám is kedvelték a kelt kalácsokat, az úgynevezett kútban kullogó, vagy kútban kelt kalácsot. Jeges kiflinek is nevezik. A tésztát a kútba engedték, ott meghűlt, majd kifliket formáltak belőle, cukorba hempergették és kisütötték. Számomra külön élmény volt, amikor a tepsiből kikapargathattam a karamellizálódott cukrot. És emlékszem azokra a nagy, vasárnapi családi ebédekre. Az aranysárga húslevesre csigatésztával vagy cérnametélttel, a paradicsommártásra, a meggymártásra, amit főt hússal fogyasztottunk. Ezt követték a különféle sültek, különböző körettel, sült krumplival, salátával. Nálunk a pecsenye mellé kompótot, vagy befőttet is felszolgáltak. A vasárnapi ebéd mindig valamilyen süteménnyel fejeződött. A kelt kalácsok hétköznap, a tésztanapokon készültek.
–Miből áll ma a vasárnapi ebéded?
– Ma már nem tudnám végigenni mindazt, amit akkor főzött anyám. A vasárnapi ebédet manapság hol a nővérem, hol én készítem. Persze, húsleves az mindig van. A mártásokat mellőzzük. A leves után vagy sült csirkét, vagy sült pulykát tálalunk különböző zöldségfélékkel.
–A német nagyanyádtól milyen ízeket örököltél?
– Nagyon kedvelem a rakott ételeket. Ezek az ételek elsősorban a német konyha részei. Például a rakott gomba. El is mondom a receptjét. Hozzávalók: fél kilogramm nagy szemű gomba, hatvan dekagramm krumpli, fél citrom leve, négy dekagramm vaj, két deciliter tejfel, tíz dekagramm reszelt sajt, egy tojás sárgája, só, bors. A krumplit hajában megfőzöm, karikára vágom és kevés vajjal kikent tűzálló edénybe helyezem. A gomba szárát apróra szelem és a maradék vajon sóval, borssal megpirítom, majd a főtt krumplira simítom.. A megmosott gombafejeket erre helyezem rá és meglocsolom citromlével. A tejfelt kikeverem a tojással a sajt felével és ráöntöm a gombára. A maradék sajttal beborítom az ételt és sütőben addig sütöm, amíg a teteje megpirul. Kerek edényben sütöm a rakott gombát és háromszög alakú szeletekre vágom, mert így nagyon mutatós. Sós mártással, salátával vagy savanyúsággal szolgálom fel. Vagy a másik kedvencem, ami akár húsételek mellé is szolgálhat köretként, de magában is nagyon finom, a túrós gombóc. De nem az édes, amire gondolsz, hanem a sós. Fél kilogramm tehéntúró kell hozzá, három tojás, hat-hét evőkanál búzadara, öt dekagramm vaj, prézli és só. A túrót jól kikeverem a sóval, tojással, búzadarával és több órán át állni hagyom. A kenyérmorzsát vajon megpirítom és miután a gombócokat, amelyeket a kikevert masszából formáltam forró vízben kifőztem, ebben a morzsában megforgatom. Mint mondta, hús mellé kiváló köret, de kompóttal, ribizli vagy áfonyaízzel is fogyasztható.
–Ezek szerint nagyanyáidtól, édesanyádtól ellestél néhány fogást, konyhai praktikát.
– Igen. Először babot tanultam meg főzni. Sűrű babot csülökkel. Volt egy szerelmem, egyetemi hallgató volt, és neki főztem először babot. Volt abban sárgarépa is, zöldség is, és minden, ami anyám babjában benne volt. Édesanyám babételével nemcsak kedvesemnél arattam nagy sikert, hanem az egyetemista barátaink körében is.
–A húsételek közül mi az, amit nem kedvelsz?
– A birkapaprikást, és a báránysültet. De ettem már olyan birkapörköltet, amely feledhetetlenül jó volt, és báránysültet is. A birkapörkölt Szalkszentmártonon készül, Dunaújváros és Dunaföldvár között. Ott forgatott egyszer a Halló, TV!. Egy régi kollégánk, Farkas Lajos Magyarországra költözött, Szalkszentmártonra, ahol a Petőfi Múzeum igazgatója lett, és meghívott minket. Közöltem vele, hogy a Halló, TV! főzőcske nélkül nem mehet, mire ő azt válaszolta, hogy van a faluban egy idős bácsi, aki kitűnően főzi a birkapörköltet. Hát, nem voltam az ötlettel elragadtatva, de végigcsináltuk. És miután egy kanálkával belekóstoltam, még két tányérral megettem belőle, annyira jó volt.
–A báránysültet is ő készítette?
– Nem, az a Hvar szigete melletti Jerolim szigeten készült. Egy nyaralás alkalmával keveredtünk ide, és megismerkedtünk egy házaspárral. A férfi dalmát volt, az asszony a szlovén. Ők hívtak meg báránysültre. Roston sült szőlővenyigén! Nem tudom, hogy mitől volt olyan fenséges ez az étel, attól-e, hogy a bárány e kopár szigeten legelt, vagy a szőlővenyigétől, de nem tudtam vele betelni. Persze ehhez még kiváló dalmát bort szolgáltak fel...
–Azt mondtad, hogy német vér is van benned. A németek inkább a sört kedvelik.
– Ebben az esetben a magyar beütés kerekedett felül. A sört nem szeretem. A bort, a száraz vörösborokat azt igen. A húsételekhez, a halakhoz, a különböző tengeri herkentyűkhöz...
