Saghmeister Gábor csak a kedvünkért pózolt a tűzhely mellett
Nem sokunknak volt alkalma eljutni Dél-Amerikába, s megismerni az ottani gazdag ízvilágot. Honfitársaink közül Saghmeister Gábor motorversenyző az egyik ritka ilyen, aki az elmúlt években rendszeres résztvevője a Dakar-ralinak, amelyet ezen a kontinensen tartanak meg újabban, s Gábor megismerhette az argentin és a chilei konyhát. Argentína a marhatartás hazája, s természetesen mindjárt erre terelődik a szó:
– Argentínában a steak természetesen nem maradhat ki. Ebben az országban mindennap húst eszünk, sokat és finomat. A területei miatt az argentinok összehasonlíthatatlan minőséget tudnak biztosítani ezen a téren. Tényleg nem mindegy, hogy azok a tehenek mit legelnek. Nagyon ízletes arrafelé a marha. Ezekre a fogásokra a verseny előtti napokban van időnk, de a Dakar-táborban is elkényeztetnek bennünket, hiszen bőséges a kínálat. Vannak különlegességek is, s ezeket főleg vacsorára próbáljuk ki, amikor farkaséhesen beérkezünk. A legjobb az a csimicsuri nevű öntetszerűség, amely paprikás-paradicsomos, fűszeres valami, s húsokhoz okvetlenül fogyasztjuk. A táborban egyébként mindenféle húsok és tésztaételek vannak.
Kell is a kalória, hiszen naponta több kilót is leadtok.
– A verseny nehézségétől függően akár 13 ezer kalóriát is leadunk egy nap. Nekem ez kb. három kilót jelent, de aztán alaposan bepótoljuk a vacsoránál.
Versenyeztél Ázsiában is, Abu Dzabiban. Ott mi volt a terítéken?
– Az a világkupa-verseny a Dakarhoz képest kisebb, s ott mindig ugyanabba a táborba értünk vissza a nap végén. Ott kialakult szokások voltak, a kaja hasonló volt a dakaroshoz, de nem volt annyi hús, hanem amolyan lecsó-szerű dolgokat kaptunk, meg hasábburgonyát és pizza-szeletet kilószámra.
Merre etted életed legfurcsább ételét?
– Kínában, a 2005-ös világkiállításon. Egy halétteremben megkóstoltuk a kígyót és az aligátort, de volt ott homár is. Be kell vallanom azonban, hogy nem vagyok az ilyen fogásoknak a híve. Megvan, amit én szeretek. Imádom a jó töltött káposztát, a szármát, meg a sült húsokat, de semmiképp sem bundázva, panírozva. Nagyon fontos számomra a leves, főleg a marhahúsleves, s szeretem a jó salátákat. Szeretem a roston sülteket is, tehát nem vagyok válogatós, s ez látszik is rajtam!
Őszintén megvallva, fakanállal nehezen képzellek el. Van-e mégis olyan, hogy a kezedbe veszed?
– Nincs! Nem szoktam szakácskodni, de beleszólok a főzés menetébe. Ha valami nem ízlik, azt nem eszem meg, nem lehet semmit sem rám erőltetni. A pályafutásom alatt megengedhettem magamnak sok jó falatot, de ennek megvan az ára, mert edzésen sokkal többet kell dolgoznom, mint másoknak. Fogyni kell!
Kinn van az udvarodban a rostélyozó. Azt sem gyújtod be?
– Csak párszor raktam tüzet, hiszen a Dakar-partikon annyi vendégem van, hogy az itthon nem férne el. Ezeket a partikat főleg Palicson vagy Kelebián csinálom meg.
Szokásos kérdésünk, hogy akasztás előtt mit kérnél?
– Biztos, hogy valamilyen sült hús lenne. Lehetne egy argentin szteak, csimicsuris öntettel, egy finom sörrel. Sörpárti vagyok, így hétvégenként, amikor befejezzük a versenyt, koccintunk a győzelemre!
Az argentinok imádják a marhahúst – grillezve, sütve, roston sütve vagy akár főzve, és hagyományosan valamilyen szósszal kínálják és fogyasztják. Például chimichurrival, amely a pesto szószhoz hasonló öntet, és leginkább grillezett húsok ízesítésére használják. Számos verziója terjedt el, ahogy a kontinensen délről északra terjedt. A „chimichurri” elnevezés eredetének legendája szerint a szósz névadója egy ír férfi Jimmy McCurry. Állítólag ő volt az, aki az 1800-as évek argentin függetlenségi harcaiban Jasson Ospina tábornok seregében masírozott, és mellette megismertette helybélieket az általa készített zöld szósszal. A Jimmy McCurry kiejtett nevéből lett a hasonló hangzású chimi (Jimmy) churri (McCurry). Ez a legnépszerűbb verzió, de más variánsok szerint egy Jimmy Curry nevű angol húsimportőr vagy egy James C. Hurray nevű skót volt a névadó, aki az argentin tehenészekkel (gauchos) utazott. Egy szellemes negyedik változat szerint egy patagóniai angol család „give me the curry” (add ide a curry-t) gyakran ismételt mondatából alakult ki a torzított chimichurri elnevezés. Valamennyi történet közös vonása, hogy az angol hangzás torzult el, és lett belőle a helybéliek számára ismerősebben hangzó hangsor. A chimichurri alap alkotóelemei az (olíva)olaj, az ecet, a vörösbor, a víz, só, bors, petrezselyemzöld, oregánó és fokhagyma. Ezeken kívül a chimichurri tartalmazhat vöröshagymát, friss paprikát, babérlevelet, köményt, paradicsomot, édes pirospaprikát, csípős chilit. A hozzávalók, valamint a folyadék és a szilárd elemek aránya szerint is más és más chimichurrit készíthetünk. Például így: 1 csésze friss petrezselymet, 6-8 gerezd fokhagymát, 2 teáskanál szárított oregánót, 2 teáskanál őrölt pirospaprikát, fél csésze vörösborecet és fél csésze vizet összeturmixolunk. Fokozatosan hozzáöntünk 6 teáskanál olajat, és sóval, borssal ízesítjük Ez a mártás közvetlenül az elkészítése után a legfinomabb, de hűtőben, jól záródó edényben három napon át tárolható. |
