Amikor tizenöt évvel ezelőtt, 2007-ben az akkori Szabadkai Rádió frekvenciáját a műsorszórási ügynökség egy kereskedelmi rádiónak ítélte, öt nap alatt húszezer, a döntés ellen tiltakozó aláírás gyűlt össze. Természetesen a műsorszórási ügynökség nem a saját feje után ment, nem saját ízlése vagy elképzelése alapján osztogatta a frekvenciát, hanem a parlament által meghozott törvény értelmében. A törvényt 2002-ben hozták meg. Ma már nehéz volna megfejteni, hogy a VMSZ akkori vezetősége azért döntött úgy, hogy képviselői szavazzák meg a törvényt, mert már tervben volt egy (magyar) rádió (és tévé) létrehozása, vagy azért hozták létre a Pannon RTV-t, mert tisztában voltak azzal, hogy hosszú távon, függetlenül attól, miképpen szavaztak 2002-ben, a kötelező magánosítás és más, az ország fejlődését szolgálandó, a sajtó függetlenségét és egyéb fontos elvárásokat teljesítendő, ellehetetlenül az észak-bácskai magyar nyelvű közszolgálati rádiózás. A találgatás helyett érdemes a tényekre figyelni. A Pannónia Alapítványt 2005-ben jegyezték be, a televízió 2006-ban kezdte meg a munkát, a regionális frekvenciát 2008-ban nem a Szabadkai Rádió, hanem a Pannon Rádió kapta meg.
Egy fiatal kutató A média- és kultúrpolitika alakulása a Vajdaságban című tanulmányában a következőket írja ezzel kapcsolatban: „A másik romboló tényező pár évvel később a magánosítás volt, a műsorszórási törvény hatályba lépésével pedig a 34 vajdasági, magyar nyelven is sugárzó rádió közül 2008. augusztus 31-én 11 megszűnt, a regionális frekvenciát pedig a Szabadkai Rádió helyett a Pannon Rádió kapta meg. A Pannon Rádiót, a Pannon Televíziót és a Szabadkai Magyar Rádiót a 2005-ben alakult Pannónia Alapítvány nevű civil szervezet működteti, melynek 2010-től a Magyar Nemzeti Tanács is társalapítója."
Az egyébként 2018-ban megjelent tanulmány az újságírókkal kapcsolatban ezt írja: „Egyes kutatások szerint 1990 és 2000 között 139 vajdasági magyar újságíró, szerkesztő, zenei szerkesztő, operatőr, fotóriporter, gyártásvezető, rendező és rendezőasszisztens távozott külföldre (Surányi 2001). Sajnos ennek hiánya még ma is érezhető, mert megfelelő képzés hiányában a médiaházak gyakran kénytelenek teljesen más végzettségű embereket alkalmazni."
2016-ban, amikor a Pannon RTV a fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelte, az igazgató elmondása szerint: „Az utóbbi öt évben szinte teljesen megváltozott a televízió és a rádió, megkétszerezték a sugárzási körzetet, teljesen felújították a műszaki felszerelést, a munkatársak száma pedig 40-ről 140-re növekedett. A jövőbeni tervek között az intézmény új székhelyének kialakítása szerepel." (A Médiaház azóta megépült.)
A húsz évvel ezelőtt, 2002-ben meghozott törvénynek az is következménye volt, hogy hét évvel ezelőtt, vagyis 2015-ben ürügyként szolgált ahhoz a méltatlan és fájdalmas politikai csatához, ami látszólag a Szabadkai Rádió körül alakult ki, valójában azonban egy új magyar politikai mozgalomról szólt.
Ennek a hónapokon át zajló, minden szempontból a VMSZ egy részét felelőssé tevő / tenni akaró csatának eredményeképpen a magyar szerkesztőség, pontosabban a szerkesztőség néhány tagja 2015. november 1-jén az evangélikus egyház szabadkai épületében útjára indította a Szabadkai Magyar Rádiót, amely 2019-ben önálló frekvenciát kapott, és a Pannon RTV keretében működik, a Médiaházban.
Találgatásokba bocsátkozni arról, hogy miképpen alakult volna az észak-bácskai rádiózás története, ha 2002-ben a magyar érdekérvényesítés működött volna – például kivehették volna a törvényből a kisebbségi nyelveken sugározó rádiókat –, nemcsak felesleges, hanem értelmetlen is. Ugyanakkor a tényekkel mindig érdemes foglalkozni, mert azok mutatják meg, van-e valóbani súlya a politizálásnak. A kérdésre a válasz, hogy szól a rádió.
Szól, szól, de kinek szól? – tehetik fel a kérdést azok, akiknek a tények kevesek, jobban kedvelik a véleményeket. Nézzük, mit leltünk fel a nyilvános felületen 2021 nyarán:
„Kedves Manó kérném Ossiántól Ha téged látlak! Györgyinek Szerelmemnek Laci."
„Szuper jó a műsor! Gratulálok!"
„Hódmezővásárhelyről hallgatlak benneteket."
„Nagyon jó! Londonba Hallgatom!!!"
„Egyszerüen felülmúlhatatlan!!! Ettől a radióadótól jobb nincs!!!"
Tény.
