Befejeződött a kukorica betakarítása a topolyai és a kishegyesi községek területén, a parcellák 95-96 százalékáról már a tárolókba került a termény.
Branko Dudić, a Bácska Földműves-szövetkezet igazgatója elmondta, hogy a saját földjeiken hektáronként átlag 7,5 tonnát sikerült betakarítani, a társastermelőik átlaga pedig 7 tonna körül alakul. Elmarad a tavalyi átlag 10-11 tonnás terméstől, amennyi termett ezen a tájon. Dudić elmondta, hogy felvásárolják a kukoricát, egy kilogrammnak az ára 14 dinár 50 para, forgalmi adóval együtt.
Az igazgató beszámolt arról is, hogy a búza és már az árpa vetése is befejeződött. A napokban hullott csapadéknak köszönhetően most jó állapotban van a vetés. Főként az árpán észleltek tetvesedést, ami ellen ajánlott a vegyszeres védekezés, de az olajrepcén is megjelentek a rovarkártevők. Ezzel sokan nincsenek is tisztában, ezért azt ajánlja a termelőknek, hogy figyeljenek oda, és szükség esetén védekezzenek, főleg a káposztalégy ellen. A Bácska Földműves-szövetkezetben már lehet szerződést kötni a jövő évi kukorica és napraforgó termesztésére, és aki most, az őszi szántás alkalmával alaptrágyát igényelne, már megteheti, ha szerződik. Az igazgató szerint négyzetméterenként 15-20 liter csapadékra lenne szükség a búza és az árpa zavartalan fejlődéséhez.
Barcsik Márta, a Mezőgazdasági Szaktanácsadói Szolgálat növényvédő szakembere elmondta, vidékünkön a kalászos gabonát két gyakori vírus fertőzheti meg: az árpasárgatörpülés-vírus és a búzatörpülés-vírus. E két kórokozó megjelenésének tünetei nagyon hasonlóak. Az árpa sárgatörpülés-vírusát kalászosokon élő levéltetvek, a búzatörpülés-vírust különböző kabócafajok viszik át egyik növényről a másikra. Nem minden rovar terjeszti a fertőzést, de megfigyelték, hogy a gabona vírusos megbetegedésének trendje egyre erősödik az utóbbi években. A hosszú, meleg ősz kedvezett azoknak a rovaroknak, amik a vírust terjesztik. A levéltetvek és a kabócák betelepedésével egészen az első fagyokig számolni lehet. A fertőzés következtében részleges sterilitás lép fel, csökken a növényenkénti kalászszám, kisebb lesz a magok mérete és tömege is. Ráadásul az ilyen kórokozóval fertőzött növények gyakran fogékonyabbá válnak a gombabetegségekre. A betegség tünetei rendkívül változatos formát öltenek, és könnyen összetéveszthetők a tápanyaghiányok és kedvezőtlen termesztési feltételek okozta károsodásokkal. Sokan azt hiszik, tápanyaghiány miatt sárgul a vetés, és csak később derül ki, hogy fertőzött. Vidékünkön valószínűleg az árvakelések a legfontosabb fertőzési források.
A növényvédő szakember azt is elmondta, hogy a közelmúltban a káposztaléggyel voltak gondok a repceültetvényeken. A repce tehát egyre népszerűbb, ugyanakkor nem igazán tartozik a könnyen, kellő hozzáértés nélkül termeszthető haszonnövények közé. Az ősz kezdetén a kis káposztalégy (Delia radicum) okozott gondokat. Az egyébként meglehetősen gyakori rovarnak évente három nemzedéke is kifejlődhet. Valójában csak a harmadik, az őszi nemzedék veszélyes a repcére. A legyek a repcelevél nyelére vagy a tő közelében, a földre rakják le petéiket. A kikelő kis nyüvek a repcető gyökérnyaki részén hosszúkás vájatot roncsolnak a gyöktörzsbe, a főgyökérbe. A károsító ellen az állománypermetezés hatékonysága gyenge. Egy kezeléssel csak azokat a legyeket lehet elérni, amelyek éppen a permetezés idején jelen vannak. A kis káposztalégy ellen igazán hatékony növényvédő szeres védekezési megoldások gyakorlatilag nem állnak rendelkezésre. Ugyanakkor agrotechnikai eszközökkel meglehetősen eredményesen lehet védekezni ellene. A repce árvakelések nyári elmunkálása azonban jelentősen csökkentheti a kártevő egyedszámát. A szakember arra figyelmeztette a növénytermesztőket, hogy jó lesz a jövőben odafigyelni a káposztarepcének a vetésforgóban elfoglalt helyére. Ezt az olajnövényt ugyanazon a parcellán csak négyévenként ajánlatos termeszteni, hiszen csak így lehet hatékonyan visszaszorítani a kártevőket vegyszeres kezelés nélkül.
