Amióta anyagi gondok miatt tulajdonost cserélt a csókai Dukareli élelmiszer-ipari gépeket gyártó magánvállalat, az új gazda lekapcsolta az áramról a gyárcsarnokkal szemben, a vasúti sínek mellett álló régi épületet. Ebben a lepusztult állapotban lévő vasutasházban lakik 11 éves fiával Pásztor Pál 52 éves munkanélküli:
Pásztor Pál, munka nélkül, kilátástalan helyzetben
– Én is a Dukareliben dolgoztam segédmunkásként, a tulajdonosnak, Dupák Ervinnek köszönhetően volt áram ebben a vasút által nem használt épületben, a csókai állomásfőnök jóvoltából húzhattam meg itt magam a fiammal. Hét és fél év után kaptam felmondást a Dukareliben, pontosabban a csőd miatt a munkaközvetítőhöz került minden dolgozó. Nem volt munka, az adósságok túl nagyok voltak. Egy év után több munkást is visszahívtak, úgy nézett ki, hogy sikerül a cégnek kilábalni a válságból, de egy év sem telt el, és fizetésképtelenné vált, nekem is menni kellett. Semmilyen végkielégítést sem kaptam. Többen találtak munkát más cégben, én viszont segédmunkásként nem remélhetek új munkahelyet, ötven felett már nem kell az ember sehol. Most egy tanyán birkákat őrzök heti kétezer dinárért. Ebből tengődünk ketten a tizenegy éves fiammal.
A legnagyobb baj az, hogy közös megegyezéssel szűnt meg a munkaviszonyom, tavaly október óta vagyok munkanélküli. Korábban 30–40 között volt a foglalkoztatottak száma, de mára jó, ha 10–15 munkás megmaradt. Az új tulajdonos már fél évvel ezelőtt lekapcsolta a régi vasutas gondnoki épületet a villanyról, még szerencse, hogy az állomásfőnök megtűr, és itt lakhatom a romos, de még lakható épületben. Szívesen dolgoznék tovább a cégben, amikor ott voltam, túlóráztam, amiért nem kaptam külön pénzt, hanem az áramba beleszámítottuk.
Be vagyok jelentve a munkaközvetítőbe, de szerencsétlenségemre közös megegyezéssel szűnt meg a munkaviszonyom, ezért még munkanélküli-segélyre sem jogosultam, a szociális központban meg azzal utasítottak el, hogy a munkaviszonyom megszűnte után egy évet kell várni, tehát leghamarabb októberben kaphatok szociális segélyt. Az ingyenkonyhára is csak a szociális segély jóváhagyása után jelentkezhetek.
Elváltam a feleségemtől, aki a szüleivel lakik a saját házában, nem tudtunk kijönni, nekem menni kellett. A bíróság a váláskor nekem ítélte a gyereket, mert akkor még dolgoztam, a feleségemnek meg nem volt és azóta sincs munkája, szociális segélyt kap, de tartásdíjra kötelezte a bíróság, amit nem fizet. A fiunk velem akart maradni, így kerültünk ide a vasút épületébe, ahol megtűrt lakók vagyunk, de se villany, se víz nincs az épületben. Egy szobát fűtünk, azzal tüzelünk, amit a környéken találunk: fát, gallyat, hulladékot. Meleg vizünk sincs, a gyerek néha elmegy az anyjához megfürödni, de legtöbbször a kályhán melegítek vizet, és lavórban mosdunk.
Sajnos elveszítettem a munkahelyemet, valahogy megpróbálom magam feltalálni, de néhány ezer dinárból hetente nehezen jövünk ki. Én főzök, bár nincs mindennap főtt étel. A volt feleségem jár a Vöröskeresztbe, ahonnan hordja az ingyen ebédet, a gyerekét is hazaviszi, de a fiam csak néha megy oda ebédelni. Mivel nincs villanyunk, a fiam sem tud tanulni esténként, eljár a barátaihoz, együtt készítik el a leckét, amihez internet is kell. Bármilyen segítség jól jönne, napszámba is szívesen eljárnék, hogy a legszükségesebbekre jutna egy kis pénz. Mindenféle segítség jól jönne – mondta az élet peremére sodródott Pásztor Pál.
A csókai szociális központ a múlt héten 7700 dináros egyszeri segélyt utalt ki Pásztornak. Az év hátralévő részében még két alkalommal kaphat ilyen pénzjuttatást, amíg nem lesz jogosult szociális támogatásra.
