A csókai Vöröskereszt községi szervezetében egész éven át üzemel a népkonyha, amelynek 150 vendége van, ők azok a „szerencsések”, akik kaphatnak napi (szombatot és vasárnapot kivéve) egy tál meleg ételt és hozzá kenyeret. Jóval többen vannak azonban Csóka községben, akik hasonlóan sanyarú szociális helyzetben tengődnek, de nem juthatnak ingyen ebédhez. Sajnos a falvakban nincs mód népkonyhák üzemeltetésére, a Vöröskereszt a csókai ingyenkonyhát is csak nagy nehézségek árán tudja fönntartani és működtetni.
Amint azt Morajkó József, a Vöröskereszt községi szervezetének elnöke elmondta, az önkormányzat az éves költségvetéséből 800 000 dinárt fordít a népkonyha működtetésére, a konyha fenntartására, a szakácsnők fizetésére és az energiaköltségek lefedésére.
A csókai Vöröskereszt kilencfajta alapélelmiszert (liszt, étolaj, rizs, bab, tészta, húskonzerv, lecsó, borsó, zöldbab) kap a szerbiai, illetve a vajdasági Vöröskereszttől, és fűszerekkel meg egyéb adalékokkal kiegészítve összeállítják a heti menüt.
Három éve már, hogy egész évben üzemel a konyha, tehát a nyári hónapokban is kapnak a rászorulók egytálételt. Az állam a szociális segélyt a nyáron nem folyósítja ezeknek az embereknek, azzal a meggondolással, hogy a hideg idő beálltáig tudnak alkalmi mezőgazdasági vagy egyéb munkát vállalni, amiből fenn tudják tartani magukat.
A szakácsnő, Matók Sárika ebédet oszt
A szakácsnő, Matók Sárika, a segéde, Szloboda Piroska 12-13 ezer dinárt kap a havi munkájáért, ami nem nagy összeg, de nyugdíjasok, és jól jön a kiegészítő kereset.
– Konzervzöldségek felhasználásával igyekszünk összeállítani a napi menüt, de hús nélkül főzni elég nehéz. Hús helyett a húskonzervet használjuk fel rizsbe, lecsóba, valamint tészta, bab és borsó szerepel a kínálatban. Kérdezik az emberek, mikor lesz már túrós vagy mákos tészta, de sajnos ilyennel nem szolgálhatunk. Nem túl változatos az étrend, de abból főzünk, amit kapunk. Korábban csirkehát és olcsókolbász is került a fazékba, de csak akkor, ha az önkormányzati támogatásából sikerült kiszorítani – mondta Matók Sárika, aki a szűkös alapanyagokból a körülményekhez képest ízletes ételt készít nap mint nap. Üres konyhán bolond a szakács – jegyezte meg tréfásan.
– Nincs semmilyen megélhetési lehetőségünk, a férjem alig élte túl az infarktust, én is sokat betegeskedek, de eljárok napszámba, hagymát duggatni, meg ami még akad, hogy valamiből fenn tudjuk tartani magunkat. Jól jön az egytálétel, bár lehetne változatosabb, nem is annyira a hús hiányzik, hanem, hogy mindig ugyanaz a szójás tészta készül – mondta Szabó Valéria, aki a férjének is viszi az ebédet az ingyenkonyháról.
