Pénteken a kishegyesi Ady Endre Kísérleti Általános Iskola épületében második alkalommal tartottak etnonapot, amelyen az ide járó, különböző nemzetiségű diákcsoportok bemutathatták kultúrájukat, szokásaikat, sőt még konyhájukat is. Amint Hajvert Ákos iskolaigazgatótól megtudtuk, 80 százalékban magyarul folyik az oktatás a kishegyesi iskolában, ahova magyar, szerb, montenegrói, albán és roma gyerekek járnak.
Sokszínű kavalkád a kishegyesi iskola udvarán
– A kishegyesi iskolába öt nemzetiség jár, és jelenleg három vallást tanulnak, de volt olyan év is, hogy négyet. A kishegyesi iskola nagyon sokszínű, épp ezért Vajdaság tükörképe lehetne. Az etnonappal épp ezt a sokszínűséget akartuk kiemelni. Legutóbb négy évvel ezelőtt tartottunk ilyen rendezvényt, akkor egy roma felzárkóztatási program záróakkordja volt. Ezúttal a tanárok, a helyi civil szervezetek, a vállalkozók összefogásával és az önkormányzat támogatásával valósult meg. Külön pályázati keretünk nem volt rá, mégis azt gondolom, hogy nagyon tarka és tartalmas lett.
Milyen programokat láthattak a vendégek?
– A program reggel kezdődött, az alsósainkkal a győri Cifra Műhely szakemberei foglalkoztak. Ők a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet támogatásával vannak itt. Ezt kulturális műsor követte, amelyben képviseltette magát minden etnikum, amely az iskolánkba jár. Volt magyar néptánc, montenegrói néptánc, szerb népdal, albán népdal és roma tánc. Ezután műhelymunkákon vettek részt a fiatalok, amit a helyi civil szervezetek: a Nők Kishegyesi Fóruma, a Kishegyesi Nagycsaládosok Egyesülete, a Kishegyesi Nyugdíjas-egyesület, valamint Kollár Ilona népművész tartottak. Emellett az is fontos, hogy az iskolából élő múzeumot csináltunk. Az idelátogató videovetítésen keresztül megnézheti a nemzetiségek anyaországainak bemutatóját. A folyosón a falakra különböző népszokások és -hagyományok leírása és képei kerültek, az iskolaudvaron pedig etnostandok várták a vendégeket: szerb, magyar, montenegrói, albán és roma. A standokon a szem mellett a szájat is izgalmas dolgok várták, ugyanis különböző finom falatokat kóstolhattak meg az ínyencek. Ezt is a tanáraink segítségével sikerült megvalósítani, a nap sikeréhez pedig a szülők is nagymértékben hozzájárultak. Az etnonapon három üstben három különböző babgulyás főtt, és végül mindenkit megvendégeltünk.
Az első és második etnonap között négy év telt el. Mennyit kell várni a következőre?
– Nagyon sok pénz és nagyon sok energia kellene ahhoz, hogy ezt minden évben meg tudjuk csinálni. Azt gondolom, hogy ha kétévente sikerülne megszervezni, és ennek híre megy, akkor már valamit elértünk.
