A hétvégén tartották meg a VIII. Dallal a Barátságért Nemzetközi Népzenei Találkozót és a gyermeknéptánccsoportok harmadik községi találkozóját Kispiacon a Jókai Mór Művelődési Egyesület szervezésében. A szombati népzenei találkozó nemzetközi jellegét a magyarországi fellépők adják, akik Nagymágocs testvértelepülésről és Földeákról érkeztek Kispiacra. Nagymágocs és Kispiac között 2001 óta tart a szoros barátság, amely úgy alakult ki, hogy a kispiaciak egy magyarországi út során Nagymágocsra is ellátogattak, majd amikor egy évvel később ők látták vendégül a nagymágocsiakat, már rég nem látott testvérként üdvözölték őket. Sárkány Dóra a programok szervezőjeként elsősorban a kapcsolatok és a hagyomány ápolása miatt tartja fontosnak ezt a rendezvényt.
– Nagymágoccsal és Földeákkal is mély barátságot ápolunk, ezenkívül itt vannak a községi művelődési csoportok, valamint a községen kívülről is érkeztek fellépők Ludasról, Zentáról és Tiszaszentmiklósról. Aminek külön örülünk, hogy a gyerekek és a fiatalok is megjelennek a népzenei csoportokban, akár úgy, hogy beolvadnak a már meglevő kórusokba, akár saját csoportot alakítva. Tavaly sikerült nálunk is megalapítani az Ágacska kórust, amely sok helyről kapott eddig pozitív visszajelzést. A népdalcsoportoknak pedig az a céljuk, hogy a hagyományt továbbadják a következő generációnak – mondta Sárkány Dóra.
A népzenei találkozó mellett kettős könyvbemutatót is tartottak, ahol a nagymágocsi Dóczi Jusztina és a kispiaci Kovács Mária helytörténettel foglalkozó kiadványait mutatták be közösen. Utóbbinak ez a hatodik kötete, de elmondása szerint már további két kötetre való kézirata lapul az asztalfiókban.
– Megrögzött, krónikus gyűjtögető vagyok. Minden létező történést, eseményt rögzítek a faluban, de ha hallok egy érdekes félmondatot, akkor előveszem a diktafont, és addig boncolgatom, amíg a végére járok. Szerintem egy kutatást sohasem lehet befejezni. Legutóbbi nyomtatásban megjelent művemhez egy kötetre való anekdotát, frappáns történetet sikerült gyűjtenem, ez az Életre kelt emlékek lett, amely tulajdonképpen közös munka volt Adamov Judittal. Ezekből a történetekből sok minden kiderül, például, hogy mennyire mások voltak az akkori emberek. Úgy érzem, azért voltak mások, mert amellett, hogy sokat dolgoztak, esténként volt idejük mesélni, és leülni egymással – mondta Kovács Mária.
Hasonló elszántsággal kutatta a levéltárakat Dóczi Jusztina is, hogy Nagymágocs múltját feltárja, lelkesedése pedig kitűnik azokból a szavakból, amelyekkel a vajdasági és a kispiaci embereket illette.
– Nagyon büszkék vagyunk Marikáékra, azért vagyunk büszkék, mert a vérzivataros időkben is megőrizték magyarságukat, anyanyelvünket. Szebben beszélnek, mint mi az „óhazában”, ezt sokszor mondtam már odahaza is, amikor valamilyen csúnya beszédet hallottam. Nagyon szeretünk Kispiacra jönni, s itt még mi is kicsit magyarabbnak érezzük magunkat.
A vasárnapi rendezvény már a néptánc jegyében zajlott, ahol a községi gyermektánccsoportok játszottak és táncoltak együtt. A tánctalálkozó vendége volt a ludasi néptánccsoport is.