A megszorítások éve volt 2014. Ez az oka annak, hogy a magyarkanizsai önkormányzat mögött nehéz időszak áll – állítják a község vezetői. Dr. Bimbó Mihály tavaly júliusban váltotta posztján Nyilas Mihály polgármestert, Huzsvár Ervin pedig, aki korábban a községi képviselő-testület elnöke volt, polgármester-helyettessé lépett elő. A hagyományos évértékelő interjúban ketten nyilatkoztak.
Hogyan látja az elmúlt évet, milyen irányban haladt és halad az önkormányzat?
– Amikor átvettem ezt a pozíciót, több alkalommal mondtam, hogy az elkövetkező periódusban, amíg én leszek a polgármester, mélyen belenyúlni az önkormányzat munkájába és az elkezdett folyamatokba már nem lehet, mivel a fele mandátum már lejárt. Különben is én egy elég jól működő önkormányzatot, községi mechanizmust kaptam, amelyik jól dolgozott, nekem bele kellett illeszkednem ebbe a környezetbe, de ez nem volt nehéz, mert előtte már több pozíciót betöltöttem az önkormányzat keretében. Én csapatmunkás vagyok, sikerült olyan jó szakgárdát magam köré gyűjtenem, akikkel közösen jó irányba tudtuk vinni ezt a községet. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mielőtt átvettem, nem haladt volna jó irányba. Mindenféleképp meg kell mondani, hogy egy komoly költségvetési hiánnyal vettük át, és a hiányt ezzel a csapattal sikerült ledolgozni úgy, hogy jelenleg nullán vagyunk. A költségvetési ív reményeink szerint 80-85%-ban meg is fog valósulni. Ahogy visszanézünk az elmúlt évekre, 2012-ig folyamatosan növekedtek a bevételek, mondhatjuk, hogy jól éltünk. A költségvetés akkoriban meghaladta az egymilliárd dinárt, de 2013-ban már csökkenni kezdett, 850 és 860 millió között volt, a 2014-es évben pedig ez a folyamat folytatódott. Többször kellett átütemezni a költségvetést, de nem kell rajta csodálkozni, mert ez nemcsak a községünkre, hanem egész Szerbiára jellemző folyamat. Csökkentek a bevételeink: a kőolajjáradék, ami 120–130 millióval kevesebb, s ez elég nagy érvágás a költségvetésre nézve. Ugyanúgy csökkent a bevételünk a meg nem valósult köztársasági járulékok miatt is.
Az évet a fokozott spórolás jellemezte. Ilyen körülmények között mit tekinthetünk eredménynek?
– Azt, hogy egyáltalán túléltük. A 2015-ös évtől hatalmas előrehaladást nem várunk, csak hogy ezt az évet is túléljük, mivel a bejelentett szigorítások még nagyobbak lesznek, mint tavaly voltak.
Sok terv nem valósult meg. Milyen beruházások várnak a községre?
– Vannak befektetések, projektumok, amelyek félbemaradtak. Egyik ilyen a horgosi művelődési ház, amely négy éve épül. Ez az önkormányzattól független késedelem, de annak ellenére, hogy nem volt törvényes kötelezettségünk, az önkormányzat hozzájárult a kiépítéséhez. A Tartományi Nagyberuházási Alaptól már komoly ígéretet kaptunk, hogy jövő év elején elkészül a művelődési ház. Ők tartoznak még 9,5 millió dinárral, s amíg nem utalják át az összeget, nem tudjuk a közbeszerzési pályázatot kiírni. Az ígéretet megkaptuk, reméljük be is fogják tartani. Az autóbusz-állomás ügye sínen van, ezt is a költségvetés miatt kellett két részre osztani. Az első fázisnak márciusig be kell fejeződnie, ami azt jelenti, hogy tető alá kerül az épület, szeptembertől pedig, ha minden jól alakul, már üzemelni is fog.
Vannak-e tervek új munkahelyek teremtésére, arra, hogy befektetőket vonzzanak a községbe?
– Ahogy az országra, sajnos községünkre is jellemző a mintegy 30%-os munkanélküliség. A statisztikák szerint községünkben a munkát keresők száma csökkent, ám ez csalóka adat, mert nemcsak azt kell nézni, hogy hányan keresnek, hanem hánynak van valójában munkája, és sajnos ez a szám is csökkent. Ez nagy probléma, amely azonnali intenzív beavatkozást igényel a községi vezetőség részéről. Úgy gondoljuk, két nyomvonalon kell elindulnunk a megoldás keresésében. Legelőször a meglévő vállalkozásokat s rajtuk keresztül a munkahelyeket kell megőrizni, illetve a meglévőkben vagy új vállalkozásokban új munkahelyeket teremteni. Kanizsán van néhány nagyvállalat, ám az önkormányzatnak nincs lehetősége arra, hogy kérelem esetén akkora pénzösszeggel támogassa, amely kisegítené őket a bajból. A válság sokkal inkább a kisvállalkozókat érinti. Úgy érezzük, hogy az állam nem fordít rájuk kellő figyelmet, nem tesz különbséget, amikor új kötelezettségeket varr a kisvállalkozók nyakába. Emiatt a gazdaságfejlesztési céljaink inkább a kisvállalkozók felé irányulnak. Ami az új munkahelyek létesítését, befektetők idevonzását illeti, fordulhatunk Belgrád és Magyarország felé. A főváros irányából nem sok pozitív visszajelzést kaptunk, oda sem várnak nagyszámú befektetőt, inkább az anyaország felé tendálunk, ahol sokkal jobb helyzetben van a gazdaság. Már felvettük a kapcsolatot a Magyar–Szerb Kereskedelmi és Iparkamarával.
Mit várhatunk a 2015-ös költségvetéstől?
Huzsvár Ervin: – A 2014-es tervet vettük alapul, és 960 millió dinárra terveztük az ideit. A tapasztalatokból okulva szerényebben terveztünk, de minden olyan tervet beleírtunk, ahol az önkormányzat partnerként, részköltségek vállalásával tudna beruházni. Viszont meghagytunk 30 millió dinárt a diákok utaztatására, 12 milliót az egészségház támogatására, az ösztöndíjak értéke, az otthoni ápolás, valamint a harmadik és negyedik gyermek óvodai tartózkodása is megmaradt. Ami jelentős változás, hogy vannak tételek, amelyek növekedtek, és a gazdaság serkentésére irányulnak, ebből kettőt emelnék ki, a Mezőgazdasági Fejlesztési Alap és a Gazdaságfejlesztési Alap támogatását, amelyre 15-15 millió dinárt terveztünk.
Bimbó Mihály: – Nem vagyok túl optimista, sem pesszimista ember. Van egy latin közmondás, hogy amíg élek, remélek. S mint polgármester bízom abban, hogy a sorsunk jobbra fordul, s a jövőben, ha nem is gondtalanul, de gondtalanabbul tudjuk majd megoldani azokat a problémákat, amelye
