A horgosi Kamarás-erdőből a hétvégén ismét fákat daraboltak ki, ám ezúttal nemcsak az erdőt károsították meg, hanem kegyelethelyet rongáltak meg. Reök Iván sírhelye az erdőtől szeparáltan helyezkedik el, egyik oldalán szántóföld húzódik, másik oldalról az erdőn át vezető út halad el mellette. A sírhelyet eddig sűrű, átláthatatlan növényzet határolta el, ám a napokban valakiknek – kegyelet ide vagy oda – az erdei fák helyett ezek szúrtak szemet.
Horgoson évek óta hordják a fát az erdőből, ennek pedig ma már egyre komolyabb látszata van. A Kamarás-erdőben végighaladva a sűrűben jól kivehetően virítanak a törzsek csonkjai, de látni lehet tűzhelyre utaló nyomokat, szétdobált szemetet, főleg sörös fémdobozokat, üvegeket. A bejáratnál lévő tábla, amely a természetvédelmi területre hívja föl a figyelmet, nem állítja meg sem a fatolvajokat, sem a szemetelőket (sem a szemetelő tolvajokat). Sőt több helyen látni összerakott ágakat, rőzsehalmokat is, ami arra utal, hogy folyamatosan járnak ki és hordják a tűzrevalót.
A Tisza menti erdős területen kívül Magyarkanizsa községben itt található a legnagyobb erdős terület, a Kamaráson kívül a budzsáki és a Kiserdő sem védett az illegális fakitermelőkkel szemben. A környéken lakók gyakran láthatnak olyanokat is, akik fényes nappal biciklikkel tolják haza az erdőből a tűzrevalót. Találkoztam olyannal is, aki azt állította, nem ítéli el a tolvajokat, drága a tűzifa, s az emberek valamikor is az erdőbe jártak tűzrevalóért. Kérdés azonban, hogy faültetés híján meddig lesznek erdők. A fásítás az önkormányzat programjában is szerepel, ám az egész község területére vonatkozóan, így nemcsak az erdők, hanem a közterületek is idetartoznak, így pedig van, hogy évekig sem jut facsemete az erdőbe, legutóbb 2011-ben ültettek itt fákat. Hasonló a helyzet a védelemre vonatkozóan is. Állandó felügyelet nincs, a mezőőrök bejelentésre mennek ki a terepre, ez pedig önmagában nem elég elrettentés a tolvajoknak.