Varrj egy barátot magadnak!

A gyerekjátékok manapság könnyen elérhetőek, és nem is kell mélyen a zsebbe nyúlni ahhoz, hogy kisautót vagy tömegével gyártott babát vásároljanak a szülők a gyerekeiknek. Aztán mégiscsak bekövetkezik a mondás igazsága, hogy olcsó húsnak híg a leve, mert ezek a játékok ugyan nem drágák, de nem is tartanak sokáig, szóval a végén ugyanott vagyunk, mint ha vennénk egy drágább játékot, amely évekig a gyermek kedvence. Mert ők ragaszkodnak a kedvenc tárgyaikhoz, ami nem is baj, mert megtanulják, hogy ha valami megkopik, attól még lehet szeretni, sőt meg is lehet javítani. A fogyasztói társadalom persze arra sarkall, hogy vegyél minél többet, újat, a régi mehet a szemétbe, és jöhet az új, ami záros határidőn belül ismét a szemétben landol.

A magyarkanizsai Szűcs Szilvia kézzel készített játékai nem ilyenek. Gondosan ügyel a minőségre, nem használ ragasztót, és napokig készíti a gyerekjátékokat, akár egyedi elképzelés szerint is. Otthonukban erről beszélgettünk. Amerre nézek, pihe-puha, meleg, családias légkör lengi be a teret. Itt-ott gondosan és körültekintően elhelyezett tűpárnák, fonalgombolyag és egy ötvennégy éves varrógép is helyet kap otthonukban, sőt szerves része annak. Szilvia nem csak hagyománytisztelő, ebben a szellemiségben nevelték két lányukat is, akik már, igaz, felnőttek, de tanulás és munka ide vagy oda, gyakran varróműhellyé alakítják otthonukat, apuka pedig, ha kell, fonalat vásárol, vagy fuvarozza a lányokat. Mindhárman a varrás, a horgolás, a kötés jó ismerői, őket pedig már a kézművesvásárok és események

kirakodóvásárainak állandó résztvevőiként ismerik. Nekem is egy ilyen alkalommal tűnt ki a tömegből az egyedi játékokat kínáló egyik lány, Orsi, aki olyan kedvességgel és szeretettel beszélt a játékok készítéséről és az anyukájáról, hogy kíváncsivá tett. Szerettem volna megtudni, hogyan készülnek a babák, az állatocskák, a puha gyermekjátékok, amelyek felnőttek kedvencei és dekorációk is lehetnek. Magyarkanizsai otthonukban Szilviával jó hosszú időt eltöltve beszélgettünk, és közben fel sem tűnt, hogy már régóta a vendégszeretetét élvezem. Így van ez, ha az ember első pillanattól fogva jól érzi magát egy közegben, ahol a szeretet és az elhivatottság szinte tapintható a levegőben.

Szilvia elmesélte, hogy már gyerekkorában nagyon érdeklődött az alkotás iránt. Anyukájától tanult meg kézimunkázni, majd lassan egyre több mindent készített, kötött, horgolt. Édesapja varrótanfolyamra is beíratta, látva lánya lelkesedését. A kikapcsolódást és az elmélyülést jelentette számára mindez, majd miután már felnőttként munkanélküli lett, stresszoldásra is kiváló volt. Szilvia úgy érezte, hogy a taposómalmos munka feláldozott és elrabolt idő a családjától, hisz a kizsigerelt munkás este már vajmi kevés kedvvel csinál otthon bármit is. Így ő megtalálta azt, amiben kiteljesedhetett, s mindeközben a családra is jutott kellő mennyiségű és minőségű idő. Első munkái nyuszik voltak, és karácsonyi díszek, amelyekkel belevágott a kézzel készített gyönyörűségek, ahogy ő nevezte: szerelmek alkotásába. Ehhez a munkához el kell csendesedni, de hétvégén amikor a lányok is otthon vannak, beviszik a nagy asztalt, és megvalósítják a jó ötleteket, mert mindannyiuknak van egy jó ötlete. Orsi és Zsófi is nagyon szeret az anyukája mellett dolgozni, ami számukra nem is munka, hanem alkotás, és minden bizonnyal aktív időtöltés, meleg családi légkörben.

Szilvia elmesélte, hogy a Varrj nekem egy barátot elnevezés ötlete nagyon kézenfekvő volt, hisz a kisgyermekeknek személyes kedvencük, játékuk legtöbbször a barátjuk, kísérőjük is, amelyet mindenhova magukkal visznek, ragaszkodnak hozzá, ezért nem mindegy, hogy milyen anyagból készül. Szilvia szerint jó volna, ha az anyukák is saját kezükkel készítenének valamit, kis játékot a gyermekeiknek, mert számukra az mindig nagyon különleges. Akik meg nem tudják ezt megcsinálni kézügyesség vagy idő híján, azok válogathatnak Szilvia játékaiból is, amelyekben elmondása szerint sok óra, sok munka, sok odafigyelés van. Játékait puha tapintásuk és rezgésük egyedivé teszi, és ezt a gyerekek a kézművesvásárokban érzékelik is, és nem csak a szemük akad meg rajta. Bár ezek a kézzel készített kis szerelmek, játékok és dekorációk, zseníliafonalból készült barátok minden fesztiválon, vásáron ott vannak, előfordul, hogy Szilviát otthon különleges kívánságokkal is felkeresik, amelyeket ő rendre, némi fejtörés után el is készít. A nyersvászon, antiallergén, mosható, nem ragasztott, időtálló játékok nagy odafigyeléssel készülnek, és úgy kerülnek kis barátaikhoz. Nem mindegy, hogy milyen anyagból készülnek azok a játékok, amelyeket a kicsik éveken át húznak-vonnak. Szilviának több napig tart, míg elkészít egy játékot, a befektetett munka mellett a fonal árát is belekalkulálva az időtállóság sokba kerül neki. Sikerélmény és kihívás számára képről dolgozni, úgy teljesíteni az egyedi kívánságokat is.

Szilvia tervei között szerepel, hogy újrahasznosított anyagból is dolgozzon, bár úgy látja, erre a mi környékünkön nincs igény, de jó lenne, ha megértenénk, hogy ennek mi a hozadéka és az értelme. A pazarló életmódon lehetne változtatni az újrahasznosított anyagokból készült tárgyak használatával. Szilvia meglátása szerint egyáltalán nem biztos, hogy amit a tömegbe sulykolnak, az a jó. Ő legjobban az alkotást szereti, és azt, amikor megtalálja a játéka a barátját.