A magyar kultúra napjáról emlékeztek meg kedden este az Óbecsei Népkönyvtár dísztermében: ebből az alkalomból bemutatták Gyura Julianna 1111 babona – Zenta vidéki hiedelemszótár című könyvét. A szerzővel Hajnal Jenő, a kötet szerkesztője beszélgetett.
A zentai származású, ma már Péterváradon élő Gyura Julianna – aki egyebek mellett az Újvidéki Egyetem Technológiai Karának nyugalmazott tanára – elmondta, hogy családja nem volt kimondottan babonás, azonban a hiedelmekkel kapcsolatos történetek már gyermekkorától foglalkoztatták őt. Fiatalon nekilátott a gyűjtésnek, de bevallása szerint ez nem volt egyszerű munka, hiszen idő, valamint szorosabb kapcsolat kellett ahhoz, hogy az emberek megnyíljanak, sőt felidézzék azokat a babonákat, amelyeket ők is a saját szüleiktől, nagyszüleiktől hallottak. A rendhagyó hiedelemszótár 1111 babonát és hiedelemmondát tartalmaz, melyet a szerző Zentán és vidékén gyűjtött a múlt század hetvenes éveiben összesen 73 adatközlő segítő közreműködésével. A kötet adatközlői közül mára már nagyon kevesen élnek, hiszen a legidősebb 1881-ben, a legfiatalabb 1955-ben született. A néprajzi gyűjtemény 2024-ben jelent meg a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet kiadásában. Gyura Julianna prezentációval kísért előadása során a nézők végigkövethették a könyv megszületésének hosszú és fordulatokban gazdag történetét.
– Műszaki ember vagyok, cukortechnológiát oktattam az Újvidéki Egyetem Technológiai Karán. Az elején mindjárt szeretném leszögezni, hogy nem vagyok néprajzi és az ehhez kapcsolódó témák szakembere. Ez szerelem volt. Pontosan emlékszem, 1972-ben írtam le az első két babonát, amikor is egy temetésről mentünk haza Zentán. A gyűjtésben nagyon sokat segített, hogy Zentán megindult a Tiszából a Dunába folyik a víz elnevezésű népdalvetélkedő, sok Tisza-parti, Duna-menti és Észak-bácskai faluban, városban voltunk. Általában én voltam a bemondó, és így alkalmam nyílt megismerkedni sok emberrel. Közülük valók az adatközlőim is. Nyolc éven keresztül gyűjtöttem a babonákat, főleg Zentán, emellett a vidékén: Moholon, Felsőhegyen, Csókán és Oromhegyesen. Akkor már mérnökként dolgoztam, és tulajdonképpen a lányom születése után hagytam abba a gyűjtést. Az összegyűjtött anyag a fiókba került, és ott is maradt hosszú éveken át. A rendszerezési módszerével nem voltam megelégedve, azon is gondolkodtam közben. Miután a lányom felcseperedett, ő volt az, aki arra biztatott, hogy ne hagyjam a fiókban az anyagot, és sokat segített abban, hogy ez könyvvé váljon. Végül szócikkek alá rendeztem a babonákat. Ez nehéz volt, mert egy babonát több szó is meghatároz – mondta a szerző.
Lovas Đijanta, az Óbecsei Népkönyvtár igazgatónője is köszöntötte az egybegyűlteket (Kancsár Izabella felvétele)
Az óbecsei könyvbemutató kezdetén Fenyvesi Szilvia könyvtárosnak, az esemény koordinátorának bevezetője után a helyi Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör Botra férfikórusa énekelte el a Himnuszt. A jelenlévőket Lovas Đijanta, az Óbecsei Népkönyvtár igazgatónője és Szerda Balázs történész, a községi tanácsa művelődéssel és civil szervezetekkel megbízott tagja köszöntötte ünnepi beszéddel.
– Ma egy olyan kincs előtt tisztelgünk, amely évszázadokon át segített minket összekapcsolni, identitásunkat megőrizni, és erőt meríteni a nehéz időkben. Ez a nap nem csupán a Himnusz születésének napja, hanem a magyar kultúra ünnepe, amely mindannyiunk közös örökségét szimbolizálja. A magyar kultúra nem csak a költészetben, zenében vagy népművészetben él tovább. Ott rejlik mindennapi nyelvhasználatunkban, hagyományainkban, ételeink ízében, és abban a sajátos világlátásban, amelyet évszázadok történelme formált. A kultúránk az, amely összeköt minket a múltunkkal, és egyben irányt mutat a jövőbe. Ez a nap arra is emlékeztet minket, hogy a kultúra élő és folyamatosan alakuló valóság. Mindannyian hozzájárulhatunk ahhoz, hogy gazdagítsuk és továbbadjuk azt a következő generációknak – fogalmazott a könyvtár igazgatónője.
Szerda Balázs köszöntőbeszédében kiemelte: kultúránk történelmi tudatból merített, a jelenben megélt, jövőképbe ágyazott gondolat, hang, mozdulat, tett, önkép, érték, értékrend.
– Célunk tehát nem lehet más, mint hogy kultúránk megélése számunkra is, és az általunk nevelt nemzedék számára is élmény legyen. Élmény, ami mindig megteremti az igényt a következő átélésére, ami a lélekhez szól, gondolatot ébreszt, szavakat formál, tettekre sarkall. Tettekre, amelyekben őseink lelke zeng, amelyek a jövő felé mutatnak. Valódi megélés, amely felemel, tanít, értékes tartalommal tölt fel, jellemet ad. Emberré tesz. Igazán élő, gondolkodó, alkotó emberré. Magyarrá – mondta a történész.
Nagy Abonyi Szabolcs népmesemondással emelte a rendezvény színvonalát (Kancsár Izabella felvétele)
A bemutatón Rókus Zoltán színművész babonákat olvasott fel a könyvből, Nagy Abonyi Szabolcs pedig népmesemondással emelte a rendezvény színvonalát. Az eseményt a Nemzeti Kulturális Alap, a Bethlen Gábor Alap, valamint a Magyar Kormány – Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatta.
Nyitókép: Gyura Julianna prezentációval kísért előadása során a nézők végigkövethették a könyv megszületésének történetét (Kancsár Izabella felvétele)
