Tény, hogy egyesek rendkívül extrém megoldásokhoz nyúlva igyekeznek állattenyésztésbe kezdeni. Hallhattunk már arról, hogy egy lakás 10-dik emeletén baromfit nevelt a lakás tulajdonosa, megkeserítve ezzel a tömbház többi lakójának életét. Vagy éppen egy egész családi házat használtak erre a célra. Az sem egyedi eset, hogy a kertben a kutyának kialakított viskót éppen a szomszéd házfalához építik, hogy ott „őrizze” a háziak álmát. Illetve nem ritkán merül fel a kutyagumi-probléma sem a város központjában, vagy a legforgalmasabb sétálóutcákban. Tehát tény, hogy mindezeket a gondokat minél előbb rendezni kellene. Természetesen ehhez nagy szükség van egy állattartásról szóló községi határozatra, ami keretek közé szorítja az állattenyésztést a város központjában, vagy egy idegenforgalmi helyen. Mindenképpen üdvözölni kell, hogy van effajta kezdeményezés a városunkban, hiszen ki nem szeretné, hogy szebb és rendezettebb legyen szűkebb környezete.
Viszont a határozat jelenlegi megfogalmazása amellett, hogy számos gondra megoldást kínál, további gondokat eredményezhet. Mindenekelőtt a falun élők számára okoz fejfájást. A napokban elhangzott adatok szerint Csantavéren, ahol a lakosok jelentős hányada tejtermeléssel foglalkozik, 2000 tehén található. De hasonló a helyzet Bajmokon, vagy Györgyénben, és más falvakban is. Ha legfeljebb 20 patás állat tartását hagyják jóvá, mi lesz a többi állattal? Mi lesz a falun bejegyzett gazdaságokkal? És főként, mi lesz a termelőkkel? Hiszen nincs mindenkinek tanyája, ahová kiköltöztetheti jószágait, vagy arra pénze, hogy teljesen új életmódot alakítson ki maga és családja számára. Meg egyébként is, hát nem a falusi turizmust szeretnénk fejleszteni, aminek a varázsa éppen az állattenyésztésben van?
Akkor miért is kellett a falvakban is korlátozni a haszonállatok számát? Talán a konkurencia csökkentése a cél, vagy a városi költségvetés bővítése, hiszen a büntetések hatalmasak.
