Évek óta tart a civakodás a Maksim Gorkij utca 45. szám alatt élő lakók és az egyik lakástulajdonos, Veres Ilona között. Ilona azt állítja, szomszédai mindent megtesznek, hogy elüldözzék onnan, az egy emberként összefogó szomszédság pedig arra panaszkodik, hogy Ilona szinte mindenkit zsarnoksága alatt tart. Az eset nem egyedülálló, hiszen sokaknak okoz bosszússágot, hogy képtelenek a szomszédjukkal a békés együttélésre, s hiába van az egyik vagy másik félnek igaza, hiába születik bírói döntés, lehetetlen rendezni a konfliktust.
Ezen az ingatlanon több tulajdonos osztozik. Mindenkinek van saját lakása, a pince viszont közös helyiség, az udvart és a kertet pedig korábban közösen tartották rendben a lakók. Minden átalakításhoz, változtatáshoz az összes lakó belegyezése szükséges.
Zelić Rozália, az egyik tulajdonos azt mondja, Ilona nyolc évvel ezelőtt vette meg az ingatlan utcára néző részét, ezt később engedély nélkül több kisebb lakássá építtette át, a saját lakrészén kívül pedig szinte minden helyiséget kisajátított, kitúrva a többi lakót.
– A saját részét bérbe adta, de a közös költségekbe már nem ad be pénzt. Arra sem volt engedélye, de még csak minket, lakókat sem kérdezett meg, hogy a mosdónak ablakot nyisson az udvar felé, ráadásul az a másik szomszéd ablakára néz. A közös pincét teljesen elfoglalta, és nem tudunk hozzájutni a vízpumpához. Neki városi vize van, ezért nem érdekli, mi hogyan boldogulunk, de nekünk hozzá kell férni a tartályhoz, hogy kitisztítsuk és levegőztessük – panaszolja Rozália. Mint mondja, a pince körül régóta vita van, hiszen Ilona telepakolta a saját dolgaival, egy másik alkalommal felszedte a pincébe vezető téglalépcsőt, a téglák egy részét eladta, a másik részét felhasználta, a többi lakó pedig nem tudott lemenni a pincébe. Bár a bíróság kötelezte, hogy csináltassa meg a lépcsőt, évekig vártak arra is. Megesett, hogy leszerelte a pinceajtót, vagy másik lakatot szereltetett fel, így a többiek ismét nem tudták használni a pincét. Elfoglalta mások fészerét, a saját padlásrészébe pedig mások padlásán keresztül jár, holott ezt hivatalosan is megtiltották neki, és megszabták, hol nyisson saját padlásfeljárót.
– A ház előtti rész már közterület, de Ilona az itt álló bokrokat növényirtó szerrel locsolta le, amihez nem volt joga, de az udvarban álló fenyőfákat, tujákat, ciprusfákat is kivágta, lecsupaszította a sövényt, az ágakat pedig felhasználta virágkötő üzletében, ami itt van két háznyira. Az udvarban csinálta a koszorúkat, de mindig rendetlenséget hagyott maga után. Arról nem is beszélve, hogy a szennyvizet a főútra engedte ki. Már többen elköltöztek miatta. Egyszerűen nem lehet vele semmit megbeszélni. Szóltunk a felügyelőségnek, a rendőrségnek, panaszt tettünk a helyi közösségben, az ombudsmannál, feljelentést tettünk, és több bírói végzés is született a javunkra, de Ilona egyszerűen azt is semmibe veszi. Most írtunk egy petíciót, melyben követeljük, hogy költözzön ki a közös pincéből, és tegye lehetővé, hogy hozzáférjünk a vízpumpához, illetve megtiltjuk neki a bírói döntés értelmében, hogy használja a padlásfeljárót. Ezt a petíciót neki is átadtunk, és ha napokon belül nem tesz eleget a felszólításnak, rendőri jelenlét mellett kiköltöztetjük őt – mondja Rozália.
Veres Ilona viszont a vádakra reagálva azt állítja, a szomszédság összefogott ellene, és mindent megtesznek, hogy akadályozzák és elüldözzék őt, pedig rendelkezett a szükséges engedélyekkel is, a lakrészéhez tartozó pincék pedig úgyszintén az övéi, már csak a telekkönyvezésre vár.
– Én nem ártottam senkinek, mégsem akarnak együttműködni velem. A pincébe vezető lépcsőt is én cseréltem ki, senki sem járult hozzá a költségekhez. Nem hajlandók beleegyezésüket adni, hogy saját padlásfeljárót nyissak, nem engedik, hogy nekem is legyen saját garázsom, pedig három lakás tulajdonosa vagyok, vagyis én rendelkezem itt a legnagyobb területtel. Az udvar is hol közös, hol csak az enyém, attól függően, miért akarnak belém kötni. A fákat pedig azért vágtam ki, mert már nagyon öregek voltak, és féltem, nehogy valakinek baja essék, de helyükre facsemetéket ültettem. A fő károsult ebben a történetben én vagyok, állandóan feljelentenek, jön a rendőrség, felügyelőség, már nem is merek bemenni a saját tulajdonomba. Bezzeg azzal senki sem foglalkozik, hogy az utcai tetőrész milyen rossz állapotban van, és meg kellene csináltatni, még mielőtt valaki megsérül.
Ilona szerint szomszédként meg kellene tanulniuk együtt élni, békét kötni, ahogy arra már kísérletet tett ügyvéden keresztül, de a megoldást abban látja, ha felparcelláznák a területet, és mindenkinek meglenne a saját lakrésze, udvara, pincéje, és akkor nem lenne több veszekedés és pereskedés.
